Csak egy lány vagyok

2. rész

15:40 Végre itthon pihizhetek. Egész dél után azon járt az eszem, hogy miért mondtam azt "Majd írj." Nem is tudja a számon sőt még a nevemet is bizonytalanul tudta.
16:00. Nem írt. Mondjuk nem az lesz az első dolga, hogy nekem írjon, ez természetes csak, ha egy lánynak azt mondod, hogy találkozzunk, akkor ő arra vár, hogy a fiú jelezzen, mi is a helyzet, hol és mikor találkozzanak. Apa felkiált az emeletre.
- Ann! Leveled jött.
- Nekem? -kérdezek vissza, mert alig hallottam.
-Igen -kiált apa.
Elfogott az izgalom. Azt sem tudtam, hogy hova rakjam most ezt az egészet, mert azt hittem értesítettek a rajzpájázat miatt. Még augusztuban beneveztem egy rajzpájázatra és most érkezett az ertesítő.
De nem így történt. Mikor megláttam a feladót, akkor megállt a lélegzetem... Nem is volt rajta bélyeg, gondoltam becsúsztatta valaki az ajtó alatt. És a feladója ennek a bizonyos levélnek: William Adams.
Uram Isten... Most ez komoly? Hogy lehet valaki ennyire édes? Ahelyett, hogy facebookon írt volna egy kézzel írott levelet csúsztat be az ajtónk alatt?! De honnan tudta meg, hogy hol lakunk? Biztos a tanártól megkérdezte, mert a naplóba lekell diktálni az adatokat a gyerekől.
Innen teljes mértékben megváltozott az életem. A fellegekeben éreztem magam. Gondoltam ez csak egy álom, semmi több. És nem. Ez a valóság.
Kinyitottam a levelet, ez állt benne:
"Szia Ann! Mint a feladónál olvashattad William vagyok, tudod a suliból. Nem szerettem volna neten keresztül barátkozni ezt túl szánalmasnak találtam. Nos már mondtam, de mondom mégegyszer. Üdvözöllek a North Wellingtoni Gimnázimi-ban, örülök, hogy a giminkbe jársz. Találkozhatnánk holnap suli után. Ja és ha nem tudnád milyen óránk lesz, akkor nézd meg a suli weboldalát. A találkozót majd iskolában megtárgyaljuk. Addig is vigyázz magadra és álmodj szépeket. "
Aaajjh, hogy lehet valaki ennyire figyelmes? Ennyire édes? Megörülök... Fuh nyugi Ann. Csak egy fiú, aki barátkozi szeretne veled. Semmi több ( bár lehetne több, de nem az én részemről kezdve). Anyának megmutattam a levelet, de apának nem mertem féltem, hogy leállítja Williamet. Anya azt mondta: "Csak barátkozik, de ha lenne más a levegőben, arról pontos beszámolót kérek. Minden apró levélről, találkozásról tudni szeretnék." Ezzel le is zártuk az estét.
20:00 mentem fürödni, aludni. Elköszöntem anyáéktól, jó éjszakat kívántam, majd szobámba beérve leültem még a gépem elé, hogy milyen óráim lesznek holnap. Tök unalmas órák: matek, töri stb... Lecsuktam laptopom és bevetődtem pihe-puha ágyamba. Elalvás előtt végig William járt az eszemben és az, amit mondott. "Álmodj szépeket."