Az árva

I. Rész

Sokaknak az élet szép. Családjuk van, barátaik, biztos hátterük, de vannak olyan emberek, akiknek már gyermek korukban eldől a sorsuk. A szüleik lemondanak róluk és már pici korukban rossz az életük. Nehéz sors, pénztelenség, a szeretet hiánya formálja őket, és mikor felnőnek, hátránnyal indulnak. Nem tudják milyen, ha egy támogató család áll mögöttük. Titkolják honnan jöttek, hol nőttek fel, próbálják az életüket olyanná formálni, amilyen mindenki másnak, olykor sikerrel, de akad olyan is, aki pont olyan nincstelen marad, mint volt.

Sara élete sem kezdődött könnyen, Édesanyja öt éves korában bízta őt az állam gondozására s bár fiatal kislány volt, emlékszik arra, hogy egyszer volt anyukája, egyszer őt is szerette valaki.

Az árvaház falain belül nem talált igaz barátokat, általában bántották őt apró termete, fakó bőre és sötét haja miatt. A gyerekek csúfolták, megbélyegezték, mert halk szavú volt, visszahúzódó és szerény s ha ez nem lett volna elég, sosem fogatták örökbe. Egészen tizennyolc éves koráig az árvaházban élt, s tizenhárom évig nézte, ahogy társai boldogan lépnek ki új szüleikkel a régi, rozsdás vaskapun s vissza sem néznek. Az elején reménykedett, midig izgalommal várta a vasárnapokat, amikor-is a gyermekre vágyó felnőttek ellátogattak hozzájuk és csemetét választottak maguknak, de ahogy telt az idő, Sara idősödött, és a kezdeti izgalom az idő múlásával már csak tovatűnt emlék volt. Egy idő után már nem volt izgatott, nem nézett csillogó tekintettel az oda látogatókra. Számára ugyan olyan nap volt a vasárnap, mint az azt megelőzőek. Komor, szomorú és magányos.

Egyedül Mrs. Hudson volt, aki alkalmanként beszélgetett és törődött vele, a többi nevelő csak a szokásos felületes kommunikáción kívül nem foglalkozott vele, de Mrs. Hudson más volt. Kedves volt vele és olykor, mikor senki sem látta, még könyveket is hozott neki otthonról, hogy azt olvashassa éjszakánkét. Jobb híján Sara, Őt nevezte édesanyjának természetesen csak magában, hangosa sosem mondta volna, hogy hogyan tekint rá. Pont ezért is fájt neki annyira, mikor tizenhat éves korában Mrs. Hudson végleg elhagyta az árvaházat. Férjhez ment és családot alapított, Sarat pedig elfelejtette, mintha nem is létezett volna. A lány akkor döntötte el, soha többé nem fog szeretni senkit, hisz előtte csak az a példa állt, hogy akit eddig szeretett, az mindig elhagyta Őt.

Mikor nagykorú lett és útnak eresztették, Sara azt sem tudta mi tévő legyen. Tervek nélkül álldogált a rozsdás kerítésen kívül s tétlenül nézett jobbra majd balra, tanakodva, merre induljon. Szállásra és munkára volt szüksége. Szerencséjére az állam némi kezdő tőkével látta el, ami elegendő volt pár heti szállásra és ételre, de nem többre.

Végül apró bőröndjét kezébe véve jobb híján gyalog indult el, ment, amerre vitte a lába, s közben minden hirdető táblánál megállt, hátha talál magának munka lehetőséget vagy szállást. Nem voltak nagy igényei, egy apró szoba is megfelelt volna neki, s bár kitűnően végzett az érettségi vizsgán és akár egyetemre is felvették volna, tisztában volt a jövőjével és lehetőségeivel.

Lassan sötétedett és még sem állást sem pedig szállást nem talált. Biztos volt benne, hogy első szabad éjszakáját egy padon fogja eltölteni, és csak abban bízott, nem rabolják majd ki, vagy ölik meg azért a pár dollárért ami nála van. Egész nap kutyagolt, már kilométerekre eltávolodott eddigi otthonától. Keze fájt a bőrönd cipelésétől, talpa sajgott, lábait pedig nehezen emelte már. Utoljára reggel evett még az árvaházban, és így nyolc óra tájt már a gyomra is üresen kongott. Körül nézett, hátha talál egy helyet, ahol ha sokáig nem is, de pár órára meghúzhatja magát és némi ételit is kaphat, de csak kocsmákat és olcsó lebujokat talált hosszú ideig, mígnem az út túloldalán megpillantott egy helyet. Első ránézésre ez sem különbözött a többi kocsmától, azonban a neve láttán Sara megkönnyebbülten sóhajtott fel. Nagy neon táblán cifra villogó betűkkel reklámozták a hely nevét: GrillPub. Mondta ki hangosan is, majd megkönnyebbülten lépett be az ajtón. Csak pár ember lézengett az apró helyen, javarészt idősebb urak fogyasztották a vacsorájukat vagy épp söröztek, miközben a sarokba állított biliárd asztalnál játszottak. Sara lassan nézett körbe, ideális hely után kutatva. Eldugott helyet keresett abban reménykedve, hogy nem fog feltűnni senkinek, ha zárásig eltölti ott az időt. Sajnos nem talált félre eső asztalt, így kénytelen volt a bárpulttal szembeni boxban helyet foglalni. Bőröndjét maga mellé tette az ülőre, vékony kabátját pedig ráterítette, majd az asztalon lévő étlapot kezdte tanulmányozni. Kereste a legolcsóbb ételt, hisz pénze kevés volt, és az árvaházban úgy is hozzászokott már ahhoz, hogy az étel kevésbé volt ízletes. Végül még választási lehetősége is akadt, a hajába sült krumpli, grillezett csirke szárnyal egy áron volt a hamburgerrel. Úgy gondolta, a csirke szárny laktatóbb ezért azt választotta, bár szívesen elfogyasztotta volna mind kettőt.