Az árva

II. Rész

- Rendben, akkor mit szólnál hozzá, ha ma itt maradnál? A raktárban van egy régi heverő, csak le kell róla pakolni, holnap pedig ki találunk valamit - ajánlotta fel Jack félve, nehogy Sara félre értse a szándékait, mert Ő igazán, őszintén csupán segíteni szeretett volna, bár azt sem tagadja, hogy a lány szépsége, kisugárzása és talán a hasonló sorsuk miatt, megérintette a férfi szívét, hisz tudta, hogy csak az értheti meg, hogy min ment keresztül, aki maga is megtapasztalta azt. Mások viszont, mint már többször is beigazolódott csak sajnálnák őt, és a tény, hogy szülők nélkül nőtt fel lassan de mérgezte a kapcsolatait.

A nők úgy gondolták ez feljogosítja őket arra, hogy babusgassák őt, azt éreztették Jackkel, hogy ő egy árva kiskutya, akiről gondoskodni kell. Akadt olyan is, aki faképnél hagyta mondván, hogy az aki nem nőtt fel családban, hogyan is tudatná azt, hogy miként legyen sajátja, de Jack ezt nem így gondolta. Nagyon jól tudta, hogy mije nem volt, pont ezért szeretett volna sajátot. Szerette volna megmutatni, hogy ő is pont olyan ember, mint bárki, sőt. Több bárkinél, mert ő tudta és mindennél jobban akarta, hogy szeressék és szerethessen.

Félve pillantott Sarara, aki csodálkozva emelte szürkéskék tekintetét a nála több mint egy évtizeddel idősebb férfira.

A lány valójában megkönnyebbült, hogy nem kell az utcára mennie, de meg is rémült, hisz a vele szemben ülő férfit nem is ismerte. Lehetett volna akár ő maga az, akitől eddig tartott. Lehet, hogy bántaná, sőt ki tudja mit tenne vele, ha elfogadná a szállást. Akár elbújhatna erre a pár órára, hamarosan úgy is pirkad és akkor egy újabb napja lesz szállást találni. Eddig az árvaház falai közt élt, csak nagy ritkán hagyta azt el. Addig mindig védve volt, legfeljebb a társai bánthatták, de azzal elbírt, megszokta az évek során. Most viszont az utcára kényszerült ami veszélyeket rejt, ő is nagyon jól tudta, de azt is, hogy butaság és meggondolatlanság egy idegen férfitől bármiféle ajánlatot elfogadni.

- Köszönöm, nagyon kedves öntől, de nem fogadhatom el - válaszolta hosszú töprengés után, majd kabátjáért és bőröndjéért nyúlt, hogy útnak induljon, ám Jack megállította.

- Tudom, hogy furcsán hangzik, hogy ezt felajánlottam, de tudom milyen most neked - Mondta Jack sietve, hátha megállíthatja ezzel a lányt.

- Minden tiszteletem uram, de nem tudja - felelte a lány megbotránkozva.

Olyan ember, aki nem járt a cipőjében hogyan is tudhatná, hogy mit érez most. Jack elgondolkodott, hogy elmondja-e neki titkát, hisz megtanulta, jobb erről hallgatni, de végül úgy döntött, ez egy különleges eset és ha ezzel maradásra bírja Őt és ezzel együtt biztonságban, akkor mit számít a sok sérelem amit a múltban kapott. Ha van valaki, aki nem fogja őt elítélni emiatt, akkor az Sara lesz.

- De tudom, mert igaz, hogy annak már jó pár hosszú éve, de én is álltam úgy, mint te. Én is kétségbe voltam esve, én sem tudtam mit hoz a holnap mert nekem sem voltak szüleim és árvaházban nevelkedtem. Mit nem adtam volna akkor, hogy valaki segítsen nekem. De én most itt vagyok, és segítek neked, ha megengeded.

Jack megnyílt Saranak, elmondta a titkát, melyet ezelőtt csak pár embernek. Szerette volna maradásra bírni és úgy tűnt ez segített, mert Sara letette bőröndjét és visszaült a boxba. Tekintetében Jack meglepettséget látott és némi megnyugvást melyet nem tudott hová tenni.

- Maga is árva? - Kérdezett rá Sara újra, mintha nem hitt volna a fülének és lehet, hogy ez így is volt. Nem értette, hogyan lehet ennyire szerencsés. Már tudta, hogy Jack nem akarja bántani, csupán tényleg csak segíteni akar neki és ez megkönnyebbüléssel töltötte el. Félt bízni, hisz eddig mindenki elhagyta, de most az egyszer utoljára úgy érezte, meg kell próbálnia. Miután rájött, hogy Jack jó szándékú, arra is rájött, hogy szimpatikus és jóképű is, igaz, hogy sokkal idősebb nála. Valahogy azzal, hogy megtudta: egy sorson vannak, közelebb érezte a férfit magához, talán mert Jack is tudta mit jelent a magány.