Kísért a múlt

I.Rész

A történetem egyszerű és mondhatjuk, hogy az életem ezen szakasza beleillene egy klisékkel teletűzdelt romantikus regénybe, amit mindenki csak fejcsóválva olvasna végig, majd mikor befejezte a történet olvasását, levonná a következtetést: ez is csak egy újabb buta lányregény volt.

Azonban csak egy bökkenő van ebben a történetben méghozzá az, hogy ez megtörtént nem pedig egy harmadrangú sztori csupán.

Talán jobb ha elmesélem, mi is az a nagy titok amit féltve őriztem ennyi éven át, aztán hagyom, hogy te magad vond le a következtetést.

Dale csak néhány évvel volt idősebb nálam, és máig sem tudom azt, hogy mit látott bennem mikor a barátjául fogadott. Mikor megismertem emlékszem, forró nyári délután volt. A légkondink bedöglött így teljesen mindegy volt, hogy bent vagy kint folyik rólam a víz így abban bízva, hogy a teraszon jobban mozog a levegő és megszán a természet egy enyhe fuvallattal, kint üldögéltem Katja Milaj egyik kötetének társaságában hideg limonádémat szürcsölgetve, mikor egy autó csikorgó fékjeinek hangjára kaptam fel a fejem.

A régi teherautó a mellettünk lévő régen üresen álló ház felhajtója elé parkolt le, melyet közvetlenül egy régebbi típusú furgon követett melyből nyújtózkodva szállt ki egy magas, enyhén izmos, szökés barna hajú srác. Szemeivel végig pásztázta a környezetet, majd nagy sóhajjal indult, hogy kinyissa a költöztetőknek a ház bejáratát.

Az emberek szorgosan pakoltak, a srác pedig úgy tűnt mindent a kezében tart. Olykor meg-megállította az embereket majd elmondta mit hova tegyenek én pedig elbűvölve figyeltem, ahogy irányít miközben jókedvűen pakol ő is. Kis idő múlva minden doboz és bútor elfogyott a kocsiról, újdonsült szomszédunk pedig bevonult új otthonába, én pedig folytattam a regényem.

Épp nagyban találgattam, mi lehet a főhősnő titka, miközben újra töltöttem a konyhába a poharamat mikor csengettek.

Nem más állt az ajtóban, mint az újonnan jött idegen a szomszédból és segítséget kért.

Nos, itt kezdődött el minden. Barátok lettünk és annak ellenére, hogy több mint három év volt közöttünk, nagyon jól kijöttünk egymással Dale-el. Ő a helyi egyetemre járt, akkor volt harmad éves. Addig koleszos volt de úgy érezte, sok neki a nyüzsgés és keresett egy kiadó házat. Így lettünk szomszédok és jó barátok. Igaz, számomra eldönthetetlen volt, hogy mi érzek pontosan. Tetszett mint férfi, mert kedves volt velem és tisztelettudó, ami sok, velem egy korú fiúnál nem volt evidens, de talán a legfontosabb, hogy elfogadott olyannak, amilyen vagyok és úgy is szeretett.

A közös történetünk akkor vált igazán érdekessé, mikor elmentem Dale-el az egyik évfolyamtársa diplomaosztós bulijára.

Mit kiderült, olyan társaságba kerültem, ahol a mértéktelen italfogyasztás és az örült viselkedés sem volt megvetendő, és a buli tipikusan azzal a céllal jött létre, hogy az ember félholtra igya magát.

Végre én is jól éreztem magam, szórakoztam, ittam, a társaság kedves volt és rögtön befogadott. Ahogy telt az idő az elfogyasztott alkohol mennyisége is megtette a hatását. Már nem én irányítottam. Szinte már lebegtem, a gondolataim ezer felé voltak de akkor ezt nem bántam. Jó volt egy kicsit szabadnak és önfeledtnek lenni. Dale sem panaszkodhatott, ő is hasonlóan jól érezte magát, és nekem akkor fel sem tűnt, de megváltozott közöttünk a levegő és mintha levetkőztük volna a gátlásainkat. Pillanatok alatt történt meg, hogy már nem barátként álltunk egymás mellett.

Én zavarba jöttem attól, hogy csillogó szemekkel nézett rám úgy, mint máskor a felszedett lányokra szokott. Az idő múlásával egyre jobban nyomult, én pedig hagytam. Még akkor is izzott közöttünk a levegő, mikor haza indutunk. Érzetem a vágyat amit bennem kellett és bármennyire tudtam, hogy ez helytelen: szerettem volna vele maradni és csak egy pillanatra, de magamnak tudni őt. Túl jó volt hozzám ahhoz, hogy ne akarjam őt magamnak, akár csak egy kis időre is.

Házaink elé érve hosszúra nyúló öleléssel búcsúzott, legalábbis azt hittem, hogy ez a búcsú pillanata, ám mikor elengedett, nem lépett hátrébb, arca veszélyesen közel volt az enyémhez. Az utcai lámpa fénye némileg megvilágította arcát. Nem szólt semmit, csak nézett rám, csend ült közénk. Láttam rajta, hogy vívódik, szája megfeszült, szemöldökét kissé ráncolta. Gondolkoztam, mit is mondhatnék, kezdtem újra zavarba esni a viselkedésétől. Nem tudtam, csak én érzem furcsának a helyzetet, csupán beképzelem, vagy tényleg történik köztük valami, ám mikor szóra nyitottam a számat, ő betapasztotta azt sajátjával. Először meglepődtem, szinte vissza sem csókoltam. Viaskodtam magamban pár másodpercig, hogy helyes-e viszonoznom, de végül a szívem győzött, mely oly rég vágyik már erre a pillanatra, de addig, míg meg nem történt, magamnak sem vallatom be igazán, hogy ez az, amit igazán szeretnék.

Csókja édes volt, ajkai puhák, de másodpercek alatt vált vágyakozóvá és vaddá. Kezei arcomról már régen levándoroltak a gerincem vonalán és csípőmet szorongatták, miközben testem az övének feszült. Ott álltunk, a házaink előtt, forrón egymást ölelve és csókolva.

- Emily - ejtette ki a nevem, mikor csókunk hosszú percek után megszakította. Olyan lágyan és olyan vágyakozón ejtette ki a nevem, ahogy csak ő tudja. Kedvesen, és úgy, mintha a név olyan személyt rejtene, aki számára igazán fontos.

Én csak ráemeltem a tekintetemet és vártam, mit szeretne titkon remélve, hogy majd azt mondja szeret legalább úgy, ahogy én teszem azt már hosszú idő óta, de nem szerelmi vallomással folytatta. – Nálam alszol ma? – Kérdezte megbúvó mosollyal a szája sarkában, miközben hosszú barna hajamat hátra simította a vállamon, és egy apró puszit lehelt a fülem tövébe. Ebből tudtam, hogy már nem a szokásos baráti este várna odabent, hanem annál sokkal több, én pedig akartam őt, akartam azt, amit nekem adna, akár egy életen át, vagy csak erre az egy estére, de már oly régen szerettem volna többet mint barátság, hogy nem érdekelt semmi más, csak az, hogy most végre nyújt nekem valamit, amit már rég szeretnék.

Szinte el sem gondolkoztam csak beleegyeztem, ezzel pedig átléptünk egy határt, és soha többé nem hátráltunk vissza.

Abban a pillanatban amikor szája újra az enyémre tapadt, gondolkozni is elfelejtettem, csak élveztem, hogy végre engem csókol, ha csak egy kis időre is, velem foglalkozik, végre engem akar.

Orromba bekúszott fűszeres parfümjének illata, az eszemet elvette és csak az érintésére tudtam koncentrálni. Minden egyes mozdulatába beleborzongtam, és kiélveztem minden pillanatot amit vele töltöttem. Teste az enyémnek feszült, az éjszaka leple fedte új, különös és szinte tiltott kapcsolatunkat. Talán az alkohol miatt, vagy csak a régen várt pillanatok okozták, de szinte a felhők közt jártam, mikor meleg teste az enyémnek simult, miután kiélveztük egymás bensőséges társaságát és levegő után kapkodva próbáltunk megnyugodni. Dale erős karjával szorított magához, mellkasa csöpp hátamnak feszült, és ahogy körülölelt úgy éreztem, ennél biztonságosabb helyen már nem is lehetnék. Isteni illata továbbra is bódított, örömmel és tengernyi nyugalommal nyomott el az álom. Végre ott vagyok, ahol amióta ismerem őt, lenni akarok és titkunkról nem tudott más, csak a sötét éjszaka.