Átlagosból Szuperhős (szünetel)

Prológus

Hazafele bandukoltam a deszka-pályáról, hónom alatt az én kis drágaságommal.
   Szép, őszi dálutánunk volt. A csapat akivel gördeszkáztam már régen elszállingózott haza.
  Tehát ez volt az alaphelyzet: egy tizenöt éves tinédzser hóna alatt a deszkájával éppen a gondolataiba merülve baktat az úton. Ekkor lépett elém nagyanyám barátnője,Maria. A -még hetven évesen is- sportos testalkatú nőnek csillogó, csokira emlékeztető barna szeme, és konytba fogott ősz haja volt.
  - Alessandra! Csakhogy megtalál-talak!- komolyan beszélt ami tőle olyan távol állt, mint tőlem az, hogy tütüben táncoljak.- Velem kell jönnöd. Egy nagyon fontos és komoly dolgot kell elintéznünk.
  Csöndben követtem. Az, hozy a mindig vidám, már-már tinilányosan sokat vihorászó M.néni komolyan sétál mellettem elég sok forgatókönyvet vetett fel bennem.
Az első: a nagyanyámmal történt valami.
A második: valami őrült nagy galibába keveredtem
A harmadik: kirúgták anyuékat
  Közben egy kereszteződéshez értünk ahol Maria habüzás nélkül balra fordult. Egy egyenes utca következett, aztán kereszteződés, jobb kanyar, 100 méter séta.
M.néni megállt egy nem túl fényes hotel előtt.
- Már megbocsás a szóért, de mégis mi a rák evett ide minket?
Ez a hotel egyik forgatókönyvbe sem illett bele. Vezetőm nem válaszolt, csak elővette a telefonját és lefolytatta az életemben eddig hallott legfurább beszélgetést.
  Megpróbálom úgy-ahogy pontosan idézni:
- Jónapot! Igen, itt vagyunk előtted...hát persze, hogy nálam a mi kis leendő védelmezőnk....Juppiternek mindenképpen ide kell jönnie....Minek, minek, hát naná, hűgy biztosítéknak...ezt te se kérheted tőle...5 perc? Jó annyit tudunk várni.
Lerakta. Én viszont teljesen és mélységesen ledöbbentem. Mi az, hogy leendő védelmező? Miattam idecsődítik Juppitert?
Ha harminc évig nem egy barlangban éltél, akkor tudnod kell ki ő. Róma szuperhőse. Ő és Ceres védik városunkat (és, ha kell a világot is) a  különböző szupererővel bíró bűnözőktől.
  Szóval én vagy valami nagyon jó, vagy valami nagyon rosszat csináltam.
  Életem leghosszabb 5 perce volt, mielőtt egy taxiből kiszállt (?!) Maga Juppiter. A hős maga albínó volt, és a világ legegyszerűbb hősruháját viselte.
  Képzeld magad elé Superment. A ruhájuk külömbsége csupán annyi, hűgy őneki nem egy S, hanem egy villám dísziti a mellkasát. Pluszban van  maszkja és egy öve  amin egy keibo nevű japán nindzsa eszközt hord (az egyik vele foglalkozó  blogon olvastam).
  -Kövess.- mondta.
  -Mármint én?
  -Igen Alessandra Pesotto.
Beléptünk a hotelbe. Utunk az első emeletre vitt. Megálltunk egy ajtó előtt amin a 12-es szám volt. Ettől valamennyire megnyugodtam. Egy személyes babonám az, hogy a 12-es számot szerencsésnek tartom.
  A kísérőm bekopogott.
   -Szabad
  Beléptünk. A berendezés nagyjából hidegen hagyott. De a szoba lakója! Na ő aztán igencsak felkeltette az érdeklődésemet.
  Egy öreg, ázsiai fickó volt hosszú ősz hajjal, és ugyanilyen szakállal. Szeme tengerzöld volt ( ami kicsit meglepett). Az öregből csak úgy sugárzott az erő.
- Ülj csak le- szólt.
Némán kerestem egy széket és leültem rá.
- Gondolom te vagy Alessandra.
- Az volnék. Ön pedig..?
- Szólíts Khaosnak.
-  Aha.Végül is ez egy teljesen szokványos név.
-Nem azért hoztunk ide, hogy  erről diskuráljunk. Sokkal inkább rólad kéne elbeszélgetni.
Komolyan kezdtem izgulni.
-Mi az istenyilát keresek én itt?!-észre de vettem,ezt a gondolatomat hangosan mondtam ki.
Khaos és Juppiter összenézett.
- Ezek szerint Ceres nem tévedett amikor őt jelölte ki.
-Miért jelöltek ki és hogyan?!
-Csak szép sorjában.
-Hallgatom.
-Helyes. Alessandra, észrevettél valami változást Rómában,az utcán, a hírekben?
Komolyan elgondolkoztam a válaszomon.
-Hát...Mintha több lenne ez emberfeletti gonosztevő-mondtam bizonytalanul.
-Pontosan! Ezért Juppiter, Ceres és én úgy döntöttünk, hogy új hősök kellenek. Ebből a szempontból kiválasztittunk tizenkettő fiatalt különböző korosztályokból, hogy védelmezzék a...
-Időt kérek-szóltam közbe- tehát, azt akarják mondani, hogy arra akarnak felkérni engem, hogy szuperhős legyek?! Ha nem tévedek a tizennégy leghíresebb római isten közül az egyik.
-A kérdés az: vállalod?
-Hülye lennék, ha nem. Mit kell tennem?
Khaos felállt és az ágya alól elővett egy bőröndöt.
- A jellemed, és az egyéniséged alapján te Artemisz leszel. Nincs más dolgod, mint kibírni ezt az oltást.
Kinxitotta a bőröndöt amiből egy fecskendő és egy Artenisz feliratú tégely került elő. Én ezt nem hiszem el. Egyetlen egy dologtól rezelek be és az az oltás.
-Ne, oltást ne. Könyörgöm. Lenyelem vagy nem tudom de ne kapjak oltást.
Khaost nem nagyon érdekelte a hisztim. Intett Juppiternek, hogy fogjon le, aztán beadta nekem a szurit.
-Délután kába leszel, úgyhogy Juppiter hazavisz.
S valóban. Tényleg úgy éreztem magam mint egy zombi. Szerintem eldzundíthadtam, mert arra ébredtem, hogy megérkeztünk a házunkn elé. A nagyi elénk szaladt.
- Elvállalta?
A választ már nem hallottam. Újból öntudatlanságba süllyedtem.
  Reggel volt amikor felkeltem. Körbetekintettem az ismerős szobámban. Kék falak, rengeteg utazásos fotó, szuvenírek a világ minden tájáról.
  Kiszálltam a függőágyamból, felöltöztem. Már indultam volna le a földszintre reggelizni amikor a szemem megakadt egy cetlin ami az ágyam kötelébe volt beletűzve.
     Hétfőn délután 3 órakor menjél a Colloseumhoz. Ott vár rád egy fiatalember aki a Raffael névre hallgat. Artemises póló lesz rajta. Kövesd
                          J.