Átlagosból Szuperhős (szünetel)

1.Olimposz

Másnap az adott időben odamentem a Colloseumhoz. Szerény és teljes mértékben elhanyagolgató véleményem szerint ez a legrosszabb hely ha, valakit keresel. Amennyi ember ott volt...hát annyi a világon nincs. Pedig már elmúlt a túristaszezon.
   Nekem elképesztően észvesztő szerencsém volt, ugyanis mondhatni beleszaladtam egy bazi nagy Artemis feliratba.
  A srác akibe így beleszaladtam a húszas évei elejét taposhatta. Fekete raszta haját a tarkóján copfba fogta.
  Terepszín gatyát viselt és fekete pólót, amin  a már említett felirat díszelgett.
-Bocs.- mondta. Már került volna ki, hogy tovább keresse a leendő szuperhőst (vagyis engem), amikor megfogtam a csuklóját, és az orra alá dugtam az üzenetet.
  -Semmi baj Rafael. De igyan kit keresel?-mondtam álszent mosollyal a fejemen.
  - Na, ha már így "egymásba futot-tunk" akkor akár el is viszlek az Olimposzra.-bólogatott mentorom.
  - A szívem leges-legmélyéről remélem, hogy ez egy kódnév és nem Görögországba viszel.
- Én lennék a te személyes mindenesed nem egy leányrabló- "kérte ki magának" a mindenesem.
- Amúgy a nevem Ales..
- Nekem, és mindenkinek akit nem civilben ismersz te csak Artemisz vagy. - mosolygott rám kedvesen.
-Értem.-bólintottam.-Akkor akár be is avathatnál abba, hogy mit is fogunk kezdeni az Olimposzon.
- Először: birtokba veszed a saját celládat..
-Nem vagy rabló mi?-vigyorogtam.
-Másodszor: megtervezzük a ruhá-dat.
Harmadszor: megmutatom a fegyvereid
Negyedik: Juppiter eligazítást tart.
-Aha. És ki lesz a stylistom?
- A világ legtehetségesebb, legbátrabb, legokosabb stb.  személye azaz...
- Nem gondoltam volna, hogy egoista vagy.
- Ha te azt tudnád...- mondta a (mint kiderült) stylistom.- na de megérkeztünk.
Az iroda ház nagyon újnak tűnt. Rengeteg ablak, acélszín falak, nyaktörőagaságig szökő emeletek.
- A "bázis" az két legfelső emeleten helyezkedik el. Gyere.
  Azonnal a lift felé vettük az irányt. Felfele tartva nem sokat beszéltünk. A cellám a legfelső emeleten volt található. A liftből kilépve az első amit magamban megállapítottam az volt, hogy ide elkelnének a színek. A falak egyhangú szürkék voltak. Üde színfoltokként csak néhány növény volt jelen. Rafael biztos kézzel vezetett velégig, amíg egy  egész nagy teremben tapáltuk magunkat.
   A nagyjából négyzet alakú teremnek fehérre voltak.meszelve a falai. Négy oldalán összesen (azon.kívül amin bejöttünk) 14 ajtó díszelget. Az üresen  maradt falfelületet az egyik sarokból kiindulva újságból kivágott cikkek borították.  Az ösztönöm szerint Juppiter és Ceres hőstetteit zengte. A berendezése tizennégy fotelből  és egy asztalból állt. A mindenesem balra fordult és  a harmadik ajtón belépett.
  -Íme a cellád!
A helység meglepően nagy volt. Falai (meglepően) szürkék voltak. Mert mint tudjuk a változatosság üdítő.              Velem szemben egy dizájnos  szekrény ajtaján tükörrel , mellette pedig valami ismeretlen rendeltetésű ember méretű ( és szélességű) cső ált.
Ülőalkalmatosságnak babzsákok voltak lerakva. De a lényeg! A lényeg a tőlem jobbnkézre eső falon helyezkedett el. Egy nagy, ívelt képernyőjű (!) Tv, alatta pedig egy X-Box One! Hát én akkor döntöttem úgy, hogy szuperhősnek lenni nagyol jó dolog..
-Azt javaslom, hogy essünk túl a munkán, hogy utána leülhessek X-Boxozni.
- Ha kész vagyunk Fifa?
-Oké
-Na de, megmutatom a ruhád.
A szekrényhez lépett és kivett belőle egy nejlonnal letakart csomagot.
-Vedd fel!- diszkréten kiment és becsukta az ajtót.
-Na hát akkor gyerünk.-mormogtam.
A zsákból egy bordó top, egy ugyanilyen színű szoknya ( kb. Combközépig érő), fekete valamivel a térd alattig érő csizma és egy ezüstszürke színű csuklyás ponchó került elő, amit elől egyetlen csattal lehetett összekapcsolni  a nyakánál. A csomak alján észrevettem egy szürke csak a szem környéket lefedő maszkot. Tükörbe nézve az első gondolatom az volt, hpgy úgy nézek ki, mint Ashoka Tano.
-Jöhetsz.- szóltam ki Rafaelnek.
- Nagyon vagány.- dícsértem meg a ruhát.
- Artemisz a görög mitológiában is vagány volt -kacsintott.
- De várj amég meglátod a fegyvereid!
Pár pillanat múlva ott hevert előttem egy újjabb csomag a szekrényből.
Óvatosan kicsomagoltam. Ami benne lapult attól elállt a lélegzetem.
  Egy csodaszép, ezüstös íj feküdt előttem teli tegezzel. De amimmég jibban feldobott az két fék markolat volt, amit mintha a Star Warsból kölcsönözték volna.
-Ez tényleg..?
-Fénykard? Az bizony-vigyorgott Rafi.
-OMG! Imádom! Az egész felszerelés nagyon tetszik!
- Akkor Fifa? Mutatott fel két controllert.
Lahuppantunk egy-egy babzsákfotelra
Négy győzelem, kettő döntetlen és egy vereség után egy fiatal lány nyitott be az ajtón Vulcanus feliratú pólóban.
- Ti mit csináltok??!
-Fifázunk-közöltem a szerintem nagyon is egyértelmű tényt.
- Artemisz, már megbocsáss de neked rég a tanácsteremben kellene lenned.
Mellettem Rafael halkan elkáromkodta magát.
-Köszönöm Rebeca, már indulunk is.
A tanácsterem eggyel lejebb levő emeleten volt. Az ajtó előtt Rafi elköszönt és a dolga után nézett.
Egy nagy lévegő után beléptem.