Ez a rész nagyon unalamas és rövid Lett, de remélem a többi jobb lesz.
Arany napsugarakban úszott a nyári táj. A kikötőben csak a távoli hajókürt és néhány sirály hangja hallatszott. Laila feszengve állt bőröndel a kezében, lova oldalán, hogy felszáljon egy messze vidékre úszó hajóra. A rév lassan érkezett a kikötőbe, de egy pillanattal a megállás után fel is bukkant a kapitány:
-Laila Queenforest?
-Igen. -szólt tömören főhősünk majd hagyta, hogy hátasát elvezesse egy inas és átadja Hermannak, aki gondját viseli majd Laila távollétében.
Alig pár percet állt a hajó a kikötőben, majd útnak indult a végtelen óceán felé.
Másnap reggel, nyolc körül futott be a hajó az Anglia egyik kikötőjébe. Laila kisé fáradtan fépett partra, de boldogan látta, hogy huga, Aurora már várt rá.
A két testvér végigbeszte a hazautat, csak dőlt belőlük a szó. Így ment ez egész nap, sőt egész hétvégén.
De aztán eljött a hétfő reggel. Aurora dolgozni indult, éd Laila magára maradt gondolataival. Megbeszélt egy esti találkozást a régi barátaival, de hatalmas hiányérzete volt. Egész nap a városban sétált, és haszontalannak érezte magát.
Egész héten ez volt. Sétálás, gondolkodás, találkozás a barátokkal és az elmaradhatattlan hiányérzet. Laila úgy érezte magát, mintha nem is haza jött volna, hanem idegenben lenne.
Péntek este Aurora ezt szóvá is tette:
-Nem tetszik itthon valami? Olyan lehangolt vagy.
-Ne aggódj, minden nagyon szép és otthonos csak valami hiányzik, de nem tudom mi. Boldognak kellene lennem, de ez az egész nem olyan mint hittem. Ne érts félre, nagyon örülok, hogy találkozhattunk, de...
-Ne magyarázkodj. Honvágyad van és ezt meg is értem. Már több mint két éve élsz Jorvikon és annyi minden történt ott veled, hogy már azt érzed otthonodnak
YOU ARE READING
Jorviki a nagyvárosban -Star Stable-
FanfictionJorvik első ránézésre csak egy apró sziget a hatalmas óceánba, de aki jobban megfigyeli láthatja, hogy sokkal több annál, mert itt nem csak az emberek és a lovak közötti kapcsolat varázslatos, hiszen a szigetet többek között boszorkányok, szellemek...