Jorviki a nagyvárosban -Star Stable-

Árnyékesők a város szívében

Szombat reggel minden úgy kezdődött, mint az előző öt napban. Séta, séta és séta. De ezen a reggelen máshogy történtek a dolgok.
  Laila unott léptekkel haladt, szinte előre sem nézett, mintha gondolatban máshol járt volna, így nem volt meglepő, hogy nekiment egy idegennek az első adódó alkalommal.
-Bocsánt, sajnálom...-kezdte a magyarázkodást Laila
-Semmi baj. Én se figyeltem.-nyújtott kezet kedvesen a Laila-nál egy-két évvel idősebb fiú - Niko Nikas vagyok.
-Laila Queenforest - mutatkozott be és kezet fogtak
-Találkoztunk mi már? Olyan ismerős vagy. -Kezdte Niko elgondolkozónarcot vágva
-Nem hiszem. Évek óta nem jártam Angliában.
-Milyért, hol élsz.
-Messze innen, egy apró szigeten, de nem szeretnék erről beszélni. És ha megbocsájtassz... -próbált elköszönni Laila, de ekkor megrengett talpuk alatt a föld.
  Repedések keletkeztek az aszfalton, és lila fénysugár tört elő belőlük, amiből fekete szellemalakok bontakoztak ki.
  -Neee! Ez nem lehet!
  Niko döbbent állt, a kissé felháborodott lány mellett:
-Te tudod mik ezek?
-Igen de nem lényeg. Majd elmondom. Gyere! Gyere már! Futás!
  És futásnak eredtek. A fekete lények néha utánuk eredtek, de nem tudták elkapni a két rohanó alakot. Egészen Aurora lakásáig futottak, ahova Laila teljes sebességel berontott és a bőrönjéhez lépett.
-Milyért jöttünk ide, és mik ezek a izék?
-Ez nem túl alkalmas pillantat.
-De attól még választ várok.
-Nem tartozok neked semmilyen magyarázattal.
-De igen, mert magaddal rángattál, át a várost ellepő szörnyek között, úgy hogy te tudod mik ezek. Muszály elmondanod lehet, hogy segíthetek valamit.
-Jó. A lényeg:  -kezdett bele és elővett egy porszívó szerű tárgyat- ezek a lények az árnyékesők. Pandóriából, egy másik világból jöttek, és ezzel a cuccal -mutatott a porszívóra- lehet őket elkapni.
-Mi?
-Ne várd, hogy elismételjem. És most gyere. Bezárom a házat, nem maradhatsz itt.
-Te hova mész?
-Elkapok pár nem ide tartozó lényt.
-Veled megyek.
  Együtt indultak ki a házból, de a lépcsőház aljában megáltak.
-Nem kéne jönnöd. Veszélyes lehet. Sőt, az is. -kezdte Laila, de félbeszakították
-Akkor is megyek. Ki tudja, lehet szükséged lehet valamire.
-Nem hiszem...
-Soha nem tudhatod. De honnan tudsz te ennyit?
-Ne most.
-De. Többet kell tudnom, ha azt akarod, hogy segítsek.
-Nem akarom, hogy segíts.
-De, csak nem akarod bevallani. Kérlek. Áruld el mi folyik itt! Milyért jöttek ide az árnyesők vagy mik?
-Hahhh. Jó, de ez után hagyj a kérdéseiddel békén. Pandóriában, ahonnan az árnyékesők jöttek van egy hatalmas és gonosz erő, a Garnok. A szigeten ahol én élek, egy szervezet fel akarja támasztani ezt az erőt. Ennek a jelei ezek a hasanékok.
-Aha...és a porszívó?
-Ez az Árnyszívó 2.0. Egy boszorkány készítette nekem, hogy elkapjam ezeket a...lényeket.
-Boszorkány?
-Igen. De elég a kérdésekből. Ha még mindígy akarsz, akkor segíthetsz.
-Bármiben, csak még egy kérdés. Honnan jöttél?
-Jorvik-ról. És most gyere. Te eltereled a figyelmüket, én pedig elkapom őket. Jó?
-Hajrá!
  Laila és Niko egész nap az árnyékesőket kutatták fel, pandória hasadékokat tüntettek el és végig a pánikba esett emberek között rohangáltak.
  Sötétedett, mire Laila és újdonsült barátja abbahagyhadták a kellemetlen feladatot. Tíz másodperc se telt  az utolsó árnyékeső elkapása és Aurora megjelenése között.
-Laila! De jó, hogy itt vagy! Mi történik itt? Te tudod? Nekem fogalmam sincs, de de mintha ilyesmikről meséltél volna nekem. Tudod mi van itt?
-Igen tudom. Elég nagy baj van. Sürgősen vissza kell mennem Jorvikra. Ha itt ekkora a káosz, ott kisebb világvége van.
  Laila szinte futva haladt a harmadik emeleti lakás felé, nyomában a még mindíg információ hiányban szenvedő Nikóvan és a folyamatosan stresszelő, kérdezgető és kissé kétségbeesett Aurorával. Amikor beértek a házba, a hangzavar még nagyobra nőtt. Mindenki egyszerre kezdett beszélni.