Destination: Permanent Vacation (LASHTON)

29. Molestation

-De harcias vagy.-leheli.

Fhuj már bazdmeg! Amig nem voltam együtt Luke-kal még gondolkoztam azon,  hogy egy menetre elviszem de mostanra úgy gondolom, hogy Jeremi egy undi ember. Jól néz ki meg minden de nekem Lucas az első és egyetlen. Nem csalom meg egy ilyenért. Viszont vam egy ötletem, hogy, hogyan is tudnék kiszabadulni. Abbahagyom a ficánkolást és úgy teszek mintha tetszenének a nyakra puszijai. Persze legszívesebben beragasztanám a száját. Ellazítom nagyon nehezen a feszült izmai. Mikor lazít a fogásán, megfordulok vele szembe és tenyereimet a mellkasára helyezem. Abbahagyja a nyakam puszilgatását és mélyen a szemeibe néz. Láttam a vágyat rajta, és azt is éreztem ott lent, hogy bránere az enyémnek nyomódik. Egy probléma van, én ezt kurvára nem élezem. Egyre közelebb hajol ahogy én is hozzá de egy centire megállok egy diadal ittas mosolyal egy jó nagyot lökök rajta. Vagy kétméterre arrébb már meg tud állni. Lepetten néz rám, zöldes szemeivel. Szegénykém nagyon azt hitte megkaphat.

-Nagyon elhitted Jeremi.-kacsintok rá, majd elindulok előre ahol már veszem is fel a rendeléseket.

Nagyba viszem a rendelésekete, meg adom le de Jeremi mindig kitalál valamit csak ,hogy zaklathasson. Hajoljak le neki a tálcáért, vegyem le neki a poharat a polcról mert, hogy állítása szerint magasabb vagyok pedig velem egy magas. A vendégek előtt is taperolt. Hát én nem hiszem el. Minek csinálja ezt. Esküszöm megverem ha így folytatja. Eddig nem csinálta, csak szugerálni próbált, akkor most miért kezdi el ezt csinálni?! Pont amikor végre sínen van minden? Luke végre az enyém és szeret, errefel elkezdi itt nekem kavarni a szart ez a szerencsecsomag.

...

Munka után mikor vetközök vissza, Jeremi megint próbálkozni kezd. Még munka közbe is folyton csinált valamit amivel valahogy megtaperolhat.  Úgy felképelném. Nem esett le neki a reggeliből, hogy nem akarok tőle semmit?! Mindig is próbálkozott nálam, de mindig kérettem magam de most nem akarom még azt se ,hogy egyáltalán rámnézzen. Holnap jön egy új fiú Jonh helyére ,a pultos helyére. Remélem néz ki majd úgy ,hogy Jeremi leszáljon rólam.
Most is ez a szerencsescsomag a szekrénynek szorít de én nem reagálok a próbálkozására.

-Meddig próbálkozol még? Mennem kell.-mondom unottan miközben álkapcsom puszilgatja, és a nem létező karórmára nézek. Csak állok ott mint egy cölöp.

-Ne kéresd magad Ashy.-mosolyog rám de én csak szemem forgatom.

-Ne csináld ezt. Mennem kell a beteg barátomhoz. -A barát szót direkt kiemeltem.

-Barátod?-kerekedik el szeme.

-Igen, te majomszármazék! Engedj el.

-Milyen barátod?

-Pasim, hapim, akivel járok, párom, szerelmem, mondjak még szinonímákat?-kezdek ideges lenni.

-Az a színes hajú?

-Hülye vagy már! Mikey csak haver. Ő amugy is heteró!

-Akkor ki?

-Semmi közöd hozzá. Holnap jön egy srác. Ha jól néz ki, csapj le rá és engem hadj békén mert levágom a tökeidet és a malacoknak dobom.-mosolygok rá gúnyosan. Megveregetem mellkasát majd ellököm magamtól. Felkapom a bakancsom és már megyek is.

Esküszöm ez a gyerek nagyon felbaszott most, csak nem mutatom ki az idegességem. Nos ahogy Lukenak ígértem megyek hozzá. Beteg szegénykém és nem hagyom magára. Viszont úgy érzem mintha követnének ami nagyon nem tetszik. Borsodzik a hátam a gondolatra ,hogy valaki követ. És ezen az utca részen elég ritkán vannak a lámpák szóval jobban fülelek. De még lépteket is hallok de mikor megfordulok, akkor nincs ott senki. Szerintem Jeremi olya  szinte kikészített az egész napos hajkurászásával, hogy kezdek paranoiás lenni. Konkrétan, egész nap molesztált. Amikor Luke-ék háza elé érek még gyorsan magam mögé nézek és ekkor egy árnyat látok meg de aztán el is tűnik.

-Jeremi! Tudom ,hogy itt vagy! Hagyja békén!-kiabálom a semmi. N jön válasz úgyhogy inkább hagyom is.

Bemegyek a házba ahol végre biztonságba érzem magam. Persze Liz megilyedt ,hogy mégis miért kiabáltam kint. Bevezet a konyhába ahol ad nekem egy szelet sütit. Megkérdezi mi a baj, elkezdem mesélni.

-Tudod van egy srác a melóba és annak már elég régóta bejövök. Mielőtt össze jöttem volna Luke-kal, jóval az előtt, elgondolkoztam a rajta, hogy egy numera erejéig bele megyek a dologba de ahogy ismét vissza kaptam Lukeot szépen lassan, elszált a gondolata annak is ,hogy bármilyen más srácra ránézzek. És ma Jeremi valamiért hajtott rám ezerrel. Eddig csak próbálkozott bókokkal meg a szokásos klisékkel és én persze kérettem magam. Ma meg egyszerűen má' taperolt, puszilgatott. Azt hittem elhányom magam. Most meg szinte biztos vagyok benne ,hogy követett mert tudni akarja ki a fiúm.

-Molesztált?-néz rám féltően a nő.

-Hát, mondthatni...

-Ki ez a gyerek?-hallom meg a gyenge hangot a konyhaajtóból. Luke köhög egyet. Olyan aranyos ahogy ott áll mint egy felböszült, beteg kisfiú. Kockás pizsomaalsóba van és egy fekete zokniba. Felseje egy hatalmas sötétkék pulcsi. Csak az ujjai hegye látszodnak ki a pulcsi karjából. Haja kócosan meredezi szanaszét és szeme alatt táskás.-Szétmarcangolom ha még egyszer akár csak gondolni mert rád.-morogja.

Felállok majd odasétálok elé. Lágyan simítok végig arcán, majd hüvelykujjammal megcirógatom ajkait amik kissé szétnyíltak.

-Jobban vagy?-teszem fel az első kérdésem neki.

-Most ,hogy itt vagy.-mosolyog halványan. Ez a kis mosolya is hatalmas boldogságot okoz nekem.
Homlokom az övének támasztva adok egy apró csókot ajkaira.

-Jaj istenem de aranyosak vagytok!-Liz meghatódott hangján mind ketten elmosolyodunk.-Annyira kár, hogy esti műszakon vagyok. Nemsokára mennem is kell.

-Anya?-megy oda anyja elé a szöszim.

-Igen?

-Ja Ash, ezt tőled is kérdezem ,hogy ott aludthatok náluk?-kèrdezi az anyját.

-Nem is tudom kicsim...

-Tőlem ott aludhatsz nálunk.-válaszolom.-Mi nehezen kapjuk el a betegségeket, bírjuk a strapát. Harry is utoljára 4 éve volt beteg.

-Rendben kicsim de akkor vidd a gyógyszered amit kiirt az orvos.-adja be a derekát Liz.

-Köszi anya.-mondja orrhangján majd megpuszilja. Ezután odajön hozzám és megfogja kezem.-Össze pakolok és mehetünk.-simít végig a karomon.

Elindul fel és én végignézem amig eltünik a szobálya ajtaja mögött. Sóhajtok egyet miközben egy bamba mosolyal az arcomon fordulok vissza Lizhez.

-Nagyon szereted, igaz?

-Életemnél is jobban.

...

Bocsanat a helyesirasi hibak miatt. Most nem neztem at.

Es van itt mas is

Nos uj törtébetbe kezdtem
A cime What Are You?

Nem meglepő ha azt mondom hogy Lashy. Ha szeretnetek nyugodtan lessetek meg. Fent van a prológus is es ha kapok eleg visszajelzest toletek akkor talán folytatom. Kissé ilyen misztikus vagy mi a szar de nem verfarkas meg vampir meg ilyesmi. Meg nem is teljesen ilyen misztikus csak egy kicsit. Ez mar reg kiterveltem hogy irom, oh meg a nyaron de sose tudtam hogy kezdjek hozza es most sikerult.
Szoval megkukkanthatjatok. 😘😉

Luv ya gyermekeim
❤❤❤