Save Your Soul

12 - Fejezet

Hollandia, Leiden, Scheveningen börtön, 2021. 03. 22. (csütörtök) 15:50

- Nézze, rechecheur Nosswitz... - Az őr zavartan vakarta meg a homlokát. - Nem szoktunk nem helyi erőket csak úgy beengedni ide.Tim visszafogta magát, és a lehető legnyugodtabb hangon válaszolt:- A KLPD-től jöttem, az ügy pedig nem tűr halasztást! Nem érdekelnek a szokásaik, fogja az engedélyt és engedjen be.A férfi morgott, és zsebébe gyűrte a papírt, amiért Timnek szinte lyukat kellett beszélnie a rendőrök hasába.- Jöjjön - intett. A portáról nyíló folyosó végén hármas, vastag ráccsal és golyóálló üveggel fedett ajtó várta őket, az őr hangosan zörögve a kulccsal nyitotta ki mindhármat.- Ne ijedjen meg a...Tim majd' a szívéhez kapott, mikor felhangzott az éles sípszó, mint valami penge, úgy hasított az elméjébe.- Szkennertől - fejezte be a mondatát a férfi sóhajtva, miután Tim arcára pillantott. - Csak személyiség azonosító, de sehogy sem lehet átállítani ezt a fránya hangot - vont vállat a férfi. - De legalább ha valaki szökéssel próbálkozna, ennél tovább egészen biztosan nem jutna.- Hatásos, az egyszer biztos - bólintott Tim. - Nem szokott tévesen jelezni?- Nem sokszor - hümmögött a férfi. - Néha-néha egy-egy rádióhullám bezavar, de már jó ideje nem rosszalkodott - paskolta meg az ajtófélfát.Ezek szerint Libecky még nem járt itt - állapította meg Tim megkönnyebbülten.- Merre van a cella?Az őr Tim háta mögé bökött. A falba egy elektronikus térkép volt beépítve, Tim pislogva meredt a villogó képernyőre.- Ez a bejárat a részlegbe - bökött a börtön keleti felébe a férfi -, ez pedig a cella, amit keres. Én viszont ennél tovább nem mehetek.- Megtalálom - nyugtatta meg Timothy, és elindult a kijelölt útvonalon. Háta mögött újra felhangzott a sípszó, ahogy az őr visszatért posztjára.Tim elhagyva az első kanyart előhúzta a coltot, és ellenőrizte, meg van-e töltve. Még volt három sódarab a tárban, így kibiztosítva maga elé tartotta.Ha előbb ér a cellához, könnyebben el tudja intézni.Vére dobolt a fülében, ahogy elöntötte az akció előtti adrenalin adag. Sorra vette a kanyarokat, míg végül lassított. Páncélajtó választotta el a szobától, a kis ablak is be volt húzva. Tim hallgatózott, majd lenyomta a kilincset, és az ajtó halk csikorgással kitárult. Jeges földszag csapta meg az orrát, és ijedten kapta maga elé a pisztolyt, ahogy megpillantotta a padló közepén térdelő férfit. Libecky puszta kézzel, kapkodó, szaggatott mozdulatokkal kaparta a földet, mély torokhangon hörögve.- Hé! - kiáltott Tim, lehelete páraként gomolygott arca előtt. A professzor meglepetten fordult felé, szája vicsorra húzódott. - Lassan álljon fel, és emelje fel a kezét!Libecky rezzenéstelen szemmel meredt Timre, megreccsenő térdekkel tápászkodott fel a földről. Timothy a szívének szegezte a pisztolyt, a professzor felemelt kezeinek végéről vér csordult le, nadrágja csupa föld volt.- Miért keresi annyira a beszédet? - faggatózott Tim. - Mi ér rajta annyit, hogy öljön érte?- Azt hiszi, elmondom magának? - A professzor leengedte a kezét.- Azt mondtam, kezeket fel! Vagy lelövöm - billentette meg a colt végét Tim, de a professzor csak ismét elvigyorodott, majd előre vetette magát. Tim lőtt, de a férfi kitért előle, ökle Tim állán csattant. Fémes íz töltötte meg a száját, ahogy az ütéstől kábultan az emberfeletti sebességgel eltűnő professzor után fordult.Kirohant a folyosóra, a kanyarban kicsúszva vetette magát a menekülő után. Léptei visszhangot vertek a falakon, hangjuk összekeveredett szívének őrült dobogásával.- Álljon meg!Ismét lőtt, de Libecky Tim legnagyobb döbbenetére oldalra vetődve átúszott a falon, és eltűnt a szeme elől.- Verdomd! - szitkozódott Tim, tehetetlenül söpörve hátra a haját.Mi a franc ez a szellem?Még soha nem találkozott olyan lénnyel, aki ilyen szinten tudta volna befolyásolni a gazdatestet, hiszen a falakon való átkeléshez teljesen át kellene materializálnia a férfit a szellemvilágba, majd vissza...- Lehetetlen! - kiáltott fel hangosan.De akkor ez a magyarázat az ittlétére, hogy nem jelzett a riasztó.Mit tegyen?Libecky kicsúszott a keze közül, de talán a papírok még itt vannak.Tim sarkon fordulva visszavágtatott a cellába. Levetődött a gödör mellé, a földet vércseppek borították.Tim fintorgott. Szerencsére a férfi elvégezte a munka legnehezebb részét, a gödör mellett deszkadarabok hevertek, amit Libecky a padlóból szedett ki.A puszta kezével tépte fel a fát - döbbent meg Tim.Tenyerével próbálta folytatni az ásást, de a megkeményedett föld ellenállt. Tim tanácstalanul nézett körül a cellában, majd kicsit megkönnyebbülve a sarokban álló csaphoz lépett.Kérlek, legyen víz, kérlek-kérlek - fohászkodott, ahogy elcsavarta a megrozsdásodott zárat. A cső zörgött, majd vékony vízsugár buggyant elő a végén.Tim sóhajtott, és összezárt tenyerébe folyatva a vizet fellocsolta a földet. Hamarosan már lejjebb tudott jutni, kezére vastag réteg sár tapadt. Győzedelmesen kiáltott fel, megtörölve - és ezzel alaposan összekoszolva - a homlokát. A megmaradt vékony réteg föld alól megsárgult papírlap kandikált ki. Tim a lehető legóvatosabban halászta ki, vigyázva, nehogy elszakítsa. Kusza, kivehetetlen vörös betűk sorakoztak rajta, lehetetlen volt elolvasni, mit írt a lázadó. A papír halkan recsegett a kezében, mintha bármelyik pillanatban porrá hullhatna.Timothy óvatosan a földre fektette, majd nadrágjába törölte a kezét, amire lassan kezdett rászáradni a sár. Előhúzta telefonját, és tárcsázta Ryant.- Hoi, mondd, hogy elkaptad! - szólt bele a vonalba Ryan.- Nem, elmenekült. Hallod, szólhattál volna, hogy ez át tud járni a falakon!- Mi van? - Ryan hangja döbbenten csengett. - Ez nekem is új. De mi történt?- Meglépett, elmenekült, elszúrtam, mire vagy még kíváncsi? - morgott Tim. Nehezen viselte, hogy egy szellemet sem képes elkapni egyedül. - Viszont a beszédet megszereztem!- Legalább az megvan - nyugodott meg Ryan. - Figyelj, mi közben kiszabadultunk, találkozzunk a hotelban a tervek szerint, rendben?- Okey. Sietek! - tette le a telefont Tim, és óvatosan a tenyerére véve a papírt a kijárat felé indult.Hollandia, Leiden, hotel, 2021. 03. 22 (csütörtök) 17:45A Nap utolsó sugarai megcsillantak a hotel üvegablakain, a vörös téglás épület tövében vidáman hajladoztak a muskátlik. Tim leparkolta az autót két utcával odébb, és futva tette meg az utat a bejáratig, felvágtatott a lépcsőn, könyékkel lenyomta a kilincset, majd gyorsan odavetve egy Üdv-öt a portán rohant is tovább.- Itt vagyok! - kiáltott, ahogy berontott a szobájukba.- Óvatosan, te! - feddte meg Carla, ahogy az átadta neki a beszédet. A lány úgy tartotta a tenyerén, mintha az életénél is többet érne.Tim elengedte a füle mellett lány szavait, és kihámozta magát a zakójából.- Tudsz vele kezdeni valamit?- Meglátjuk - rakta le az asztalra a lány a lapot. - Tim, hogy nézel ki? - szörnyedt el, ahogy a fiú arcára pillantott. Álla csupa vér, ahogy felszakadt a szája, keze és az egész nadrágja merő sár volt. Carla előhúzott egy zsepit, és gyorsan bevizezve törölgetni kezdte Tim arcát. - A szellem volt?- Mhm - hümmögte Tim összeszorított szájjal.- Nyisd ki jobban a szád, nem férek hozzá a sebhez! - utasította Carla, és óvatosan megtisztogatta Tim ajkát, a fiú döbbenten állva hagyta, hogy Carla anyáskodjon felette. - Így ni.- Kösz - motyogta Tim zavartan.Carla elmosolyodott, és sarkon fordulva felkapta Rudolph beszédét, és eltűnt a másik szobában.Tim álldogált egy kicsit, mereven maga elé bámulva, majd felocsúvda átsétált a saját hálójukba. Ryan az asztal mellett ült, és épp egy szelet pizzát próbált nagy igyekezettel eltűntetni.- Meg ne fulladj - somolygott Tim.- Khévsz? - mutatott Ryan a dobozra.- Persze, nem hagyom, hogy egyedül edd meg - ült le Tim, és két szeletet pakolt a tányérjára.- Most mi legyen? - fordult Ryanhez.A mágus intett, hogy egy pillanat, és lenyelte a falatot.- Szerintem menjünk a munkatáborhoz. Ott is lehet egy része a beszédnek, és ha ennyire meg akarja szerezni, még ma este odamegy.Tim habozott.- És ha már most ott van?- Látogatási időben? - vonta fel a szemöldökét Ryan, majd a pizzaszelet maradékát is a szájába tömte. - Kizávht.- Jó... - Tim kibámult az ablakon. Bogarak táncoltak az utcai lámpa fénykörében, egy biciklis tekert el a járdán. - És addig?- Még van két óránk a zárásig, szerintem nézzünk egy kicsit jobban utána ezeknek a lázadásoknak. Hátha megtudunk valamit Rudolphról - már ha az ő szellemének keze van a dologban -, hogy mit akar a beszédével.