Fiatal Világ-Újra alkotva

#4

-Annyira örülök, hogy végre itt vagy!-szakadt ki anyából. -de miért nem válaszoltál a leveleinkre?-kérdezte.

-Mi? Ti küldtetek levelet? Nem kaptam meg, soha!-mondtam. Ekkor már elszakadtunk egymástól.

-Öhm, elnézést, hogy beleszólok, de azt Melinda néni elégette.-szólt közbe Krisztina.

-Kicsim, és hogy hogy itt vagy? Ugye megszöktél.-törölte le anyum a könnyeket az arcomról. Látszott rajta, hogy mosolyog.

-Igen!-jelentettem ki. -megbeszélhetünk mindent?-kérdeztem.

-persze! Ott a nappali, menjünk be oda!-szólt apa.

Két órán át panaszkodtam, aztán elmeséltem mindent. Mikor úgy tűnt végeztem, anyáék kezdtek el beszélni. Elmondták, hogy miért kerültem oda, miként élték meg az éveket, és azt hitték meghaltam, mert Melinda azt írta az egyik levélben. Hosszú megbeszélés után, anyáék úgy döntöttek visszafogadnak. Ennek nagyon örültem. Végre egy teljes család! ❤ Krisztina szó nélkül hallgatott bennünket, míg végül megcsörrent a telefonja. Ránéztünk a képernyőre, amin MELINDA villogott a képernyőjén. Ajjaj.

-Szia, igen?-szólt bele Krisztina.

-Te meg hol a fenébe vagy?-kérdezte Melinda.

-A barátnőmnél, menjek haza?-kérdezte megszeppenve a lány.

-három órád van hazaérni!-Ordítozott Melcsike.

-Megyek.
*vége a beszélgetésnek*

-Na, mennem kell. Sziasztok!-köszönt el Krisztina.

Megöleltem, anyáék is. Megköszöntem neki, hogy ide jött velem, aztán már tényleg elment. Talán örökre...