Does He Know? - Harry Styles Fanfiction

Született tehetség!?

Kedd

Érdekes volt a tegnap délután, főleg, hogy nem gondoltam volna, hogy ez történik majd.

Ma reggel is az ébresztőm keltett. Az ablakomon beszűrődő fény is a tudtomra adta, hogy ideje felkelni. Még lustultam egy picit az ágyamban, majd kikászálódtam és a fürdő felé vettem az irányt. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd felöltöztem, és lementem a konyhába. A szüleim, szokás szerint nem voltak itthon, mivel sokat dolgoznak. Reggel, amikor elindulok, már nincsenek itt, és csak este látom őket, de akkor sem sokáig, mivel akkor meg én vonulok fel a szobámba. 

A barátnőm nagyon szerencsésnek mondhatja magát, mivel az unokatesói Olaszországban laknak, és minden évben ilyenkor elmegy hozzájuk két hétre. Már tegnap este elment, ezért is aludt itt. 7: 20-kor el is indultam a suliba, majd mivel most egyedül mentem, odaértem 10 perc alatt. 7: 30 – kor estem be a suliba, és már mindenki ott volt, a fiúkat kivéve.

Leültem a szokásos csapatunkhoz, majd mikor bejöttek a terembe az „énekesek", hátrébb ültem, egyel az ideiglenes helyemre. Mikor végre Tomlison is leült a helyére, nem tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá.

- Figyi, sajnálom a tegnapit! – fordultam hozzá

- Semmi baj, nem tudom, meddig voltál ott, de a többiek azt mondták, hogy csak addig voltam eszméletlen, amíg rám nem öntöttek egy pohár vizet. És hallottam, hogy az edződ kirángatott. – mondta

- Oh, hát az előbbi jó hír, a második pedig igaz, de utána még bejött az öltözőbe a göndör is. – mondtam neki elhúzva a számat.

- Igen, tegnap Niall elmesélte az egész történetet. – kezdett nevetni. – Amúgy erőset ütsz, és szépen játszol. – mondta még mindig kuncogva.

- Köszi. - pirultam el. Majd végszóra pont becsöngettek.

Az első óra eltelt minden felesleges dolog nélkül, majd jött a tesi. Most kötelet másztunk, és mivel én tudok, így nekem, még azon az órán leosztályozta. Igazából az egész órán gyakoroltunk, majd a végén osztályozott csak. És jött is az ének. Mikor bejött a tanár felálltunk és köszöntünk majd leültünk.

- Tehát gyerekek, mivel vannak vendégeink úgy gondoltam, hogy ma osztályozni fogom az énekhangotokat, egyesével. Erre egyhangú, nem – ezés volt a válasz. – Most pedig menjünk sorba. Az a fontos, hogy egy általatok választott dalnak a refrénjét énekeljétek el. Na akkor kezdhetitek is. – tapsikolt.

Mivel ez az énekterem volt, így a fiúk kiültek a tanári asztalhoz, és velünk szemben ültek le. Én itt is a legutolsó sorban ültem, és ezért a végén kerültem sorra. Tudom, hogy nem annyira rossza a hangom, de nem szeretek mások előtt énekelni. Mikor én következtem, Louis a fülébe súgott valamit a tanárnak. Már nagyon jól tudtam, hogy mit fogok énekelni, tehát elkezdtem... volna, ha nem mond még előtte valamit a tanár.

- Kérem Mrs. Morgan, ön az egész dalt énekelje el. – mondta mosolyogva.

- Rendben. – mondtam és kezdtem

Heart beats fast
Colors and promises
How to be brave
How can I love when I'm afraid to fall
But watching you stand alone
All of my doubt, suddenly goes away somehow

One step closer

I have died everyday, waiting for you
Darling, don't be afraid, I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more