Lucy! Lucy! – hallottam Happy hangját. Felemeltem a fejem és körbenéztem. A fairy tail – ben voltam. Biztos elaludtam! – gondoltam magamban. Felültem és megdörzsöltem a szemem.
- Mi az Happy? – néztem fáradtan a kék macskára.
- Natsu talált munkát és Erzáék is mennek és te mostanában nem állsz szóba Natsuval szóval én jöttem szólni! – hadarta el egy szuszra.
Nos, igen. Mostanában kerültem Natsut. Nem azért mert bármi bajom lenne, vele csak valahogy nem tudok úgy a közelében lenni, mint egy barát mióta rájöttem, hogy többet érzek iránta barátságnál.
- Rendben! Megyek és pakolok néhány holmit. Mikor indulunk?
- Fél óra múlva kell az állomáson lenni.
- Értem! Ott leszek! – Mosolyogtam Happyre. Aztán megfordultam és elindultam haza néhány ruháért.
Fél órával később már az állomásnál ültem egy padon. Erza éppen a jegyeket vette meg a vonatra. Wendy mellettem ült és Carla-t tartotta az ölében. A két jómadár (Gray és Natsu) Erza távollétében megint összevesztek valami apróságon. Wendyvel egyetemben én is őket néztem. Pontosabban Natsut. Bárcsak beletúrhatnék azokba a rózsaszín tincsekbe! – sóhajtottam. Hirtelen - mintha csak tudná, hogy éppen rágondolok – Natsu megfordult és rám nézett. Kipirultan kaptam oldalra a fejemet, ami egy mérges mozdulatnak is meg felelhetett volna. A szemem sarkából láttam, hogy felém indult.
- Srácok megvannak a jegyek! – mondta mosolyogva Erza aztán hozzá tette – Remélem nem veszekedtetek!
- Nem, hiszen legjobb barátok vagyunk! – mondták azonnal kórusban.
- Akkor jó! A barátság nagyon szép dolog! – mondta Erza és elindult a vonat felé. Mi is elindultunk. Ügyeltem rá hogy Natsu ne legyen a közelemben. Majd ha elég bátorságot gyűjtök, hogy Natsu elé áljak és elmondjam neki, hogy mit érzek, akkor nem fogom többet kerülni.
Mindannyian felszálltunk a vonatra és elfoglaltuk a helyünket. A szerelvény nemsokára elindult. Szegény Natsu már megint rosszul lett. Wendy nem segíthetett rajta nehogy hozzá szokjon a szervezete. Kinéztem az ablakon és megpróbáltam kizárni a külvilágot. Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam. Egyre laposabbakat pislogtam. Végül feladtam a harcot és elmerültem a sötétségben.
Mikor magamhoz tértem a fejem valami puhán volt. Olyan kényelmes volt, hogy még jobban belefúrtam az arcom. Párnám halkan felnevetett mire kipattantak a szemeim és olyan hirtelen ültem fel hogy megszédültem.
- Jól vagy? – kérdezte egy ismerős számomra kedves hang. Eddigi párnámra néztem és meg kellett állapítanom, hogy bizony nem képzelődtem. Natsu ült mellettem. Körbenéztem, de a többieket nem láttam sehol.
- Persze! – válaszoltam végül a feltett kérdésre. – A többiek hol vannak?
- Mivel kevesen vannak a vonaton ezért elültek, hogy tudjunk beszélgetni.
- És hogy – hogy nem vagy rosszul? – tettem fel az újabb kérdést.
- Wendy meggyógyított, hogy tudjunk beszélgetni.
- És miért aludtam én a válladon? – már kezdtem vörösödni.
- Mikor a többiek elmentek melléd ültem, hogy megvárjam, amíg felébredsz aztán a vállamra esett a fejed. Mivel nem volt kellemetlen és úgy tűnt te is nyugodtabb vagy ezért nem raktam arrébb!
- Világos! Miről akartál beszélni? – tértem végül a lényegre.
- Megbántottalak valamivel? – nézett rám nagy szemekkel.
YOU ARE READING
Hogy is mondjam el, hogy szeretlek?
Short StoryLucy szerelmes. Méghozzá nem is akárkibe. Viszont nem tudja, ezt hogyan is közölhetné választottjával. Egy munka és még valami rásegít a dolgokra. Ez az első történetem ebben a kategóriában ezért építő kritikát szívesen veszek. Remélem tetszeni fog.