4ever with B.A.P

Ötödik fejezet: Édesanyám

- Édes Istenem, Hae! - ugrott a nyakamba JiMin. - Annyira izgatott vagyok a ma este miatt. Kwang szerint a szülei nagyon izgatottak.

JiMin százezerrel pörgött és nem hagyott nyugtot nekem, aki nem akart mást, mint csendben elvonulni a szobájába pár 1 Percent of Anything résszel. Egymás után mutogatta a ruhákat, hogy döntsek, melyik állna neki jobban és a képembe nyomott egy világoskék selyemruhát és egy fekete elegáns blúzt.

- JiMin - állítottam le a barátnőmet. - Szerintem elég, ha felveszed a múltkor vásárolt kötött ruhát.
- Igazad van - ugrott Ji a nyakamba és elugrándozott a szobájába.
Követtem a példáját és én is elvonultam. Pár órával később, hallottam, ahogy Jimin elmegy. Addigra erőt vettem magamon és én is elkezdtem felöltözni.

A temető egy katasztrofális hely volt. Az emberek nem törődtek elhunyt szeretteik nyughelyeivel és szép lassan vette vissza a vadon ezt a területet. Éjjelenként huligánok tombolnak és összefirkálják a sírokat, kriptákat. Édesanyám nyughelyét se kímélték: összetörték a mahagóni fejfát, amit még korábban összefirkálták graffitikkel.

Anyukám apa egyik barátjának a karjaiba menekült, miután ő meghalt. EunJi kezdetben - életem első pár évében - normális ember volt, kezdetben nem volt semmi furcsaság, néha eljárt ugyan inni a barátaival. Ezek a kocsmázások egyre gyakoribbá váltak és egyre erőszakosabb lett. Édesanyám először tűrte, majd egyre mélyebb depresszióba zuhant és amikor tíz éves voltam édesapám után ment - akit sose ismertem.

Beléptem a rozsdás temetőkapun és egyenesen a temető másik végét céloztam meg, ahol a leginkább benőtte a gaz. Letérdeltem anya nyughelye mellé és letettem a földhalomra egy virágcsokrot, amit még az ünnepek előtt szereztem be. Megpróbáltam összeilleszteni a fejfát és beleszúrtam a földbe és végigsimítottam rajta.

- Szia, anya - suttogtam bele a sötétségbe. - Boldog karácsonyt.

És ott maradtam vele órákig.