Az élet focilabdája-Gareth Bale ff.

3.rész

-----------------------Allie--------------------------

Reggel fáradtan keltem. Éjszaka sokat forgolódtam,és nyugtalanul aludtam.
-Allie! Kelj fel,edzés van.-nyitott be apa egy szendvicset majszolva.
-Kifelé a szobámból a szendvicseddel!-könyököltem fel morcosan.-Még összemorzsázol itt mindent!-
-Igenis Hölgyem!-csukta be mosolyogva az ajtót.
Mióta anya meghalt,én vigyázok a bátyáimra és apára is. Úgymond,anyjuk lettem.
Néha nagyon hiányzik anya. 2 éve,hogy elment,de azóta dolgozom fel ami történt. Borzalmas volt az az este,mikor megtörtént...

Anyával vásárlásból autóztunk hazafelé. 14 éves voltam akkor. Tél volt,zord idő,hóesés.
Egy elhagyatott,erdővel körülvett úton mentünk hazafelé. Mindig arra jártam anyával,mert az a hely olyan csendes és nyugalmas volt.
Olyan gyorsan történt az egész,hogy fel sem fogtam.
Egy állat átszalatt közvetlenül előttünk az úton,és anya a csúszós talajtól nem tudott fékezni. A kocsi kisodródott. Anya karjával szorosan szorított,hogy ne legyen semmi bajom. Elvesztettem az eszméletem és eltört a lábam. De nem haltam meg. Anya viszont örök álomba zuhant. Megmentette az életem. Feláldozta magát.

Újra és újra lejátszom a fejemben azt a napot,és mindig sírva fakadok.
Anya megmentett. Ő volt a legjobb ember,akit valaha ismertem. Nagyon fáj az elvesztése.

Bekaptam egy gyors reggelit és startoltam edzésre.
Ma kicsit borús,hidegebb napunk van. Egy lenge pulóverben és sortban baktattam a Beneton Klub felé. Csak 15 percnyire van tőlünk,ami gyalog tökéletes.

-Sziasztok!-nyitottam be a lányok öltözőjébe.
-Hali.-köszöntek.
Gyorsan átöltöztem,majd kimentem.

Míg a többiek nem jöttek,kivittem a labdám és kapura rugdostam.
-Szia-szólított meg valaki. Hátrafordultam.
-Szia Aaron!-mosolyodtam el.
-Beállhatok?-mutatott a labdámra.
-Persze.-adtam a kezébe.
-Hova rúgjam?-kérdezte a kaput szuggerálva.
-Bal felső.-mondtam azonnal.
Aaron egy bődületesen nagy kapufát rúgott.
-Pech.-néztem rá nevetve.
-Most te jössz. Rúgj nekem egy hajszál pontos jobb pipát.-vigyorgott.
-Huhh,oké.-tettem le a labdám. Éreztem Aaron pillantásait a hátamon és,khm...a seggemen.
Tökéletes bal pipát rúgtam. Aaron megtapsolt.
-Ez szép volt Allie!-jött közelebb hozzám.
-Köszönöm.-ekkor a szemem sarkából észrevettem Garethet,ahogy minket bámul.
Aaron kábé fél méterre állt tőlem,egyenesen szemembe nézett,majd gyengéden megérintette karom.
-Nincs kedved edzés után elmenni mekibe?
-Öhm...de persze.-bólintottam. Miért is ne? Aaron az első személy aki érdeklődik felőlem.
-Szuper! Akkor utána tali!-adott egy puszit az arcomra.
Hát ez meg mi volt?
A fejem csak úgy lángolt.
Mire visszafordultam,Gareth távolodó alakját láttam. Fejemet ingatva fordultam a kapu felé.

Az edzés viszonylag hamar elkezdődött. Figyeltem Aaront,miközben a többiek rúgtak. Kétség kívül,baromi jól játszik.
De láttam Garethet is. Nagyon gyors,dinamikus és jó technikájú játékos. Egyszer biztos sokra viszi. Magasan ő a legjobb.

-Steven,maga jön! Nyomás,ne nézegesse a fiúkat!-üvöltött rám az edző,kizökkentve bambulásomból. A lányok gúnyosan felnevettek. Még egyszer hátrapillantottam Aaronra,aki engem figyelt. Elmosolyodott,majd elfordult.

Miután végeztem,bevártam Aaront és elindultunk a meki felé.
-Neked mi a vezetékneved?-néztem rá. Barna haja kócosan kereszezte homlokát. Még mindig jól néz ki.
-Nem mondtam? Ramsey. Aaron Ramsey.-mosolyodott el.
-Értem.-szegeztem tekintetem az útra.
-Mindjárt suli van...-mélázott el Aaron.
-Tudom. De én magántanuló vagyok.-vigyorogtam rá.
-A kis szerencsés.-lökött oldalba.
-Az edzések miatt is,meg már 2 éve az vagyok,mert...-itt megakadtam.
-Miért?-nézett rám.
-Nem érdekes.-nyeltem egyet szomorúan. Anya miatt vagyok az,de nem akartam Aaronnak mondani.
-Ha nem akarod,nem kell elmondanod.-nyugtatott meg kedvesen.
-Köszi.-mosolyodtam el,majd gyorsítottunk lépteinken,mert eleredt az eső.
Amint beléptünk a mekibe,megcsapott az a felismerhetetlen illat. A gyormom kordult egyet.
Kikértük a kajánkat és letelepedtünk egy sarokba. Annyira belemerültem az evésbe,hogy Aaron nevetve tette kezemre övét.
-Allie! Azt kérdeztem,hogy mennyi idős vagy?-nevetett.
-Bocsánat...elbambultam.-motyogtam vörösen a sültkrumplimat majszolva.
-Vagy csak éhes voltál.-mosolygott.
-Lehet.-vontam meg a vállam vigyorogva.-Egyébként nemsokára 17 leszek. Pontosabban október 2.-án.-haraptam egy nagyot a hambimból. Aaron mosolyogva ingatta a fejét. Ő már rég megette a saját adagját. Csak én lakmározok mindig ennyi ideig. Tipikus Allie.
-Én is 17 leszek,de én áprilisban.-mondta. Bólintottam. Az ajtó megint csapódott,ám egy ismerős alakot vettem észre. Gareth egyenesen felénk nézett gyönyörű kék szemeivel,majd egy egyszerű mozdulattal odasétált hozzánk és beült mellénk.
Vágni lehetett volna a feszültséget. Aaron gyilkos pillantásokat lövellt Gareth felé,én pedig kérdőn fordultam felé.
-Gareth,te mit csinálsz itt?-kérdeztem vadul dobogó szívvel.
-Ülök.-fordult felém.
-Na ne mondd!-csapott az asztalra Aaron hirtelen.
-Nyugi már Aaron,csak idejöttem dumálni,meg minden.-vette elő csábos vigyorát. Arcom azonnal vörösre váltott. Elkaptam róla a tekintetem és befaltam a maradék krumplim.
-Nem kéne itt lenned.-sziszegte Aaron.
-Mert?-vonta fel a szemöldökèt.
-Na jó,fiúk!-szóltam közbe.-Ebből elég lesz. Maradhatsz Gareth.-zártam le a témát röviden. Aaron felháborodottan morgott egyet,majd felugrott és kiviharzott az étteremből.
Szememet forgatva álltam fel.
-Várj! Nem maradsz még?-húzta vissza kezem Gareth. Kis gondolkodás után bólintottam.
-De,szívesen.-ültem be vele szembe.

Csendben bámultuk egymást,feltérképezve a másik arcát.
Tényleg nagyon helyes Gareth. Kemény arcvonalait mélykék szeme hangsúlyozza ki.
-Egyébként mi történt közted és Aaron között,hogy ilyen látványosan utáljátok egymást?-kaptam el hirtelen a fejem és kérdeztem.
-Hát ez egy hosszú történet...-kezdett bele Gareth.

————————————————————————

Sziasztok! Úgy döntöttem,hogy folytatom a törtènetet! 😊
Remélem továbbra is tetszeni fog nektek! ✌🏻
Ui: kicsit átírtam ezt a részt,hogy jobb legyen!
Xoxo