Az élet focilabdája-Gareth Bale ff.

4.rész

-Hát ez egy hosszú történet...-kezdett bele Gareth.
-Ki vele.-támasztottam állam alá a kezem.
-Hát igazából a csapatban mindig is versenytersák voltunk. Jobb vagyok nála,én vagyok a csapatkapitány és ezt nem tudja elfogadni. Meg hát volt egy lány-ügyünk is...-vonta meg a vállát. Válaszként hümmögtem egyet.
-Akkor értem már a rivalizálást köztetek.-bólintottam.
-Már lassan két éve tart.-sóhajtott.-Pedig régen a legjobb barátom volt.-tette hozzá.
-Az emberek változnak,ezt te is tudod.-ingattam a fejem.
-Hogy ne tudnám? De hogy pont Aaron,azt nem gondoltam volna. Egyszer még meg is vert.-fortyogta.
-Komolyan?-nevettem fel.
-Nem olyan vicces ha teljes erőből gyomorszájon rúgnak!-mormogta mosolyogva.
-Megértem. De akkor is puhány vagy.-cikiztem vigyorogva.
-Puhány?-nevetett fel.-Tudod ki itt a puhány?-mondta szórakozottan.
-Hát nem én!-tettem keresztbe kezeim. Gareth hirtelen felpattant,majd az ölébe kapott és kirohant az utcára.
-Tegyél le te idióta!-csapkodtam a vállát. Miután csak nem akart letenni,felkiàltottam.-Segitség,elrabolnak!-üvöltöttem kapálózva. Gareth nevetve lerakott én pedig jó nagyot boxoltam a vállába. Ciccegve masszírozta az érintett területet.
-Van erőd,az biztos.-nevetett.
-Mi az hogy!-húztam ki magam.

Egész délután sétáltunk,és beszélgettünk. Gareth nagyon vicces és intelligens.
Annyira elröppent az idő,hogy a telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. Apa neve villogott a kijelzőn. Kelletlenül felvettem.
-Allie Steven!-hallottam meg mély,dörmögő és mérges hangját. Gareth a nevetését visszafolytva figyelt. Megajándékoztam egy gyilkos pillantással,majd beleszóltam a telefonba.
-Szia apa.-mondtam halál nyugodtan.
-Te meg hol a fenében vagy? Már kilenc óra van! Elrabolhatnak! Elhivetnek és megerőszakolhatnak!-hadarta idegesen. Vörös fejjel csitítottam el apát.
-Nyugi apa,semmi bajom. Gareth-tel vagyok.-temettem az arcom a kezembe.
-Ki az a Gareth? És mit csinál veled?-sipákolta.
-Csak egy barátom! Mindjátt megyek haza,ne aggódj már!-nevettem,majd egy sziával lezártam a beszélgetést. Garethből abban a pillanatban kitört a nevetés.
-Marha vicces vagy.-motyogtam vörös fejjel,majd elindultam hazafelé Garethtel a nyomomban.

Amint hazaértem,benyitottam a házba. Apa azonnal odaszaladt és furán végigmért,majd lassan kifújta a levegőt,látva hogy nincs semmi bajom. Nevetve öleltem meg.
-Nyugi,semmi bajom.-pusziltam meg.
-Ki az a Gareth?-kérdezte válasz nélkül.
-Ugyanoda jár focizni,ahova én. Eredetileg Aaronnal lettem volna,de ez egy hosszú sztori,én pedig fáradt vagyok,úgyhogy joéjt apa!-viharzottam fel a lépcsőn.
Amint beértem a szobámba,fáradtan rogytam le az ágyamra. Majd úgy döntöttem,hogy veszek egy forró zuhanyt.
A forró víz aladt elgondolkodtam. Fejem nekidöntöttem a hideg csempének.

Gareth egy hihetetlenül aranyos fiú,de baràtnője van. Mégis mit képzelek,csak úgy elveszem őt a lánytól?
És Aaron most biztos berágott rám. Szuper.

A zuhanyzóból kiszállva megtörölköztem,magamra kaptam a pizsim és átmentem az egyik bátyám,Nolan szobájába. A másik bátyám,Chad már nem él velünk sajnos. Ketten maradtunk Nolannel,de szerencsére így is elszórakoztatjuk egymást.
Benyitottam. Az ágyában feküdt és a falat bámulta.
-Zavarok?-köszörültem meg a torkom.
-Nem,gyere be.-csúszott arrébb. Odafeküdtem mellé és felé fordultam.
-Nolan...-kezdtem.-Minden rendben?-végre felém fordította a fejét. Mélybarna szemei (pont mint az enyémek) kétségeket sugároztak.
-Nem igazán.-sóhajtotta.-Szarul megy az egyetem,és asszem szerelmes vagyok.-suttogta maga elé meredve. A torkomon akadt a levegő. Hitetlenül felnevetem.
-Nolan Steven szerelmes? Hahh,ilyet sem hallottam még!-törölgettem a könnyeimet. Tudniillik,Nolannek sosem volt hosszú távú kapcsolata,mert nem volt igazán szerelmes egy lányba sem.Lefeküdt az állítólagos barátnőivel egyszer-kétszer és dobta is őket. Pedig igazán helyes fiú,simán megkaphatna minden lányt. Apa arcát örökölte,ahogy én is. Chad anyára hasonlít. De hát sajnos ilyen Nolan. Viszont nem hibáztatom érte. Anya halála őt is nagyon megviselte. Így akar beletemetkezni a bánatába.
-Most mit röhögsz? Tök komolyan mondtam.-vakarta meg a fejét.
-Bocsánat,de ez olyan hihetetlen.-ráztam a fejem még mindig mosolyogva.-Na és ki a szerencsés lány?-böktem meg az oldalát.
-A neve Erica.-csillanf fel a szeme.
-És milyen? Szép?-kérdezgettem. Nolan mindent elmesélt róla,én pedig női szemmel tanácsokat adtam. Majd ráterelődött a téma Garethre.
-Ki is az a Gareth hugi?-vigyorodott el.
-Semmi közöd hozzá.-morogtam fülig elvörösödve,majd felpattantam.
-Innen már nem menekülsz!-rántott vissza továbbra is vigyorogva.-Na mesélj csak szépen.-mondta,én pedig szépen sorban elmeséltem neki mindent.

Fél óra múlva Nolan kiküldött a szobájából,mondva hogy neki most sürgősen telefonálnia kell. Lementem a konyhába inni egy pohár vizet. Apa is belépett utánam.
-Allie,szerettem volna mondani valamt,mielőtt felmész.-szólalt meg,majd intett kezével,hogy kövessem a nappaliba. Leraktam a poharat,és utána baktattam.
-Hallgatlak.-pattantam le mellé a kanapére.
-Nos.-kezdte.-Felhívott az edződ. Megdicsért és ajánlott egy helyet neked abba az iskolába,amibe az Everton Klub futballistái járnak. Fiúk és lányok. El kéne menned Allie! Jót tenne neked az új környezet!-bólogatott erősen.
-Hogy mi??-ennyit tudtam kinyögni zavarodottságomban.

——————————————————————
Sziasztok!! Remélem tetszik az új rész,nemsokára folytatás! ☺
Lenne egy kérdésem! Írjak részeket Gareth szemszögéből is,vagy csak Allie szemszögéből írjam a sztorit? 🤷🏼‍♀
Xoxo,
V