Elkezdtem bámulni. Csak bámultam és bámultam... Viktor egyszer csak meg állt és engem nézett. Kicsit aggódóan nézett aztán megint mosolygott. Lassan siklott elém de úgy,hogy nehogy megzavarjon. Csak álltunk egymás előtt aztán hirtelen megszólalt.
-Yuri! Ébren vagy?
Hirtelen felébredtem a reggeli álmomból és Viktorra néztem. Aztán pislogtam még mielőtt jégkockává vált volna a szemem.
-Igen. Még élek.
Viktor felnevetett... Mit nevet?.. Kérdően nézett rám aztán megpaskolta a fejem tetejét. Megfogta a kezem és elindult előre. Majdnem elestem.
-Te jössz!
Viktor megint rám mosolygott aztán ott hagyott. Jézusom! Nem figyeltem... Csak álltam és nem tudtam mit csináljak.. Viktor megint nevetett csak halkabban. Vissza jött hozzám.
-Had mutassam meg még egyszer.~
-Rendben...~
Még egyszer bemutatta és próbáltam nem elbambulni. Érdekes volt amit Viktor csinál csak.... Irtózatosan fáradt vagyok...És még mindig stresszes vagyok egy kicsit. Hirtelen Viktor oda jött hozzám és megfogta az arcom.
-Látom,hogy valami nincs rendben... Mi a baj?....
-Semmi.
-...Ne hazudj létszíves.
-Fáradt vagyok...és stresszes.
-Gyere. Meg kell mutatnom neked valamit.
Megfogta a karom és haza vitt. Vajon mit akarhat?....
--------------------------------------------------------------------------------------------
Ennyi. Rövid de én nem tehetek róla. q-q Nem néztem tovább és azt hiszem nem is fogom. Folytatni sem biztos fogom. q-q Majd meglátjuk. :3 pá pá!~
