Captainswan - Marry Me //befejezett//

Morgue [7.]

Reginának nem szólhatunk. Tapasztaltabb a varázslatban mint Emma de nem szeretné hogy tudjon róla. És Swan sem szeretné világgá kürtölni. Magunk között kell megoldanunk.

Az ágyamon ültem, Swan pedig velem szemben egy széken. Jobbnak láttuk bejönni a szobámba mert egyre több vendég érkezett.

Emma is a gondolataiba volt merülve, úgy mint én. Mit kezdünk mi ezzel az akármivel?

Hogyan szabadulok meg tőle?

Korábban is hallottam már démonokról, de most nem tudom mit higgyek. Ha bennem van vagy mi akkor éreznem kellene, nem? De mi van, ha-

- El kell űznünk, Killian - pattant fel hirtelen Emma, kizökkentve a gondolatmenetemből és egyúttal jól rámijesztve.

- H...hogyan? - kérdeztem végül.

- Maradj itt! - parancsolt rám. - El kell hoznom valamit Reginától.

- Ne... - Nem. Rossz ötlet. Nem mehetek vele. Henry is ott van és nem akarom hogy esetleg megint meglássa ezt a valamit. Nem is folytattam.

Emma kérdőn nézett rám.

- Mindegy.

- Oké. Maradj itt. Pár perc és itt vagyok - hadarta majd elviharzott. Szőke haja csak úgy lobogott mögötte...

***

Nagyjából húsz perc telhetett el, és már vissza is tért, kifulladva, kezében egy könyvet szorongatott. Nem tudtam alaposabban megnézni, de nagyon csicsásnak hatott. Bőrborítása mindenhol mintákkal díszítve, a sarkain és a gerincén arany kapcsok voltak. A borító közepén pedig egy ékkő. Furán nézett ki, annyi szent.

- Mi az? - kérdeztem gyanakodva.

- Ez... Ebből kiderül ki lehet-e szedni onnan úgy, hogy neked ne essen bajod. Ha nem lehet, akkor is megoldjuk. Mindenesetre ebben az összes lehetséges módszer megtalálható - dobta le a könyvet az mellém, és az ágyra lehuppanva lapozgatni kezdte.

Én csak csendben figyeltem.

- Erre kell lennie - mormogta. - Miért nem csinálnak ezeknek tartalomjegyzéket?!

Majdnem elmosolyodtam. Annyira édes ilyenkor...

- Megvan! - kiáltott fel diadalmasan, és olvasni kezdte. - Hmm... Igen... Te jó ég!

- Mi az? - riadtam fel tanulmányozásából.

- Mióta van meg a kezed? - kérdezte óvatosan. - Mármint... Rajtad.

- Csak tegnap... Nagyjából dél óta. Miért?

Megkönnyebbülten kifújta a levegőt.

- Az úgymond "lappangási idő" körülbelül negyvennyolc óra. Ezutá már meg tud szállni. Teljesen. A könyv szerint. Szóval mielőbb ki kell hozni onnan, mert ha ténylegesen megszáll, alig lesz esély arra hogy...

Lesütötte a szemét. Nem mondta ki. Nem merte kimondani. De tudtam mire gondol. Alig lesz esély arra hogy túléljem.

- Rendben. Hogy csináljuk? - néztem rá.

Emma újra a könyvre emelte a pillantását.

- Hát... Kell egy pentagramma. Nem nagy ügy felrajzolni, csak kell majd egy nagyobb tér. És itt a szöveg... - végigfuttatta ujjait a sorokon. - Igen. És kell neki egy test. Nem tudjuk megölni. A Pokolba visszaküldeni pedig csak egy angyal tudná. Szóval kell egy test. A jó hír... - nézett rám. - Hogy holttest is megfelel neki. És akkor nem kell senki életét megpecsételnünk.

Elkerekedtek a szemeim.

- Hogy... Honnan szerzünk mi egy holttestet? Ugye nem ölünk meg senkit? - kérdeztem riadtan.

- Ezen még nem gondolkodtam... De ölni biztos nem fogunk. Mondjuk Rumple megérdemelné - nevetett fel röviden.

Igen. Ő biztosan. Mégis mi oka volt arra, hogy egy démont uszítson rám? Vagy talán nem ő volt. Nem mintha védeni akarnám, de a kezem több évtizede ott ált. A Krokodil pedig biztosan nem tudta előre hogy jövök. Vagyis ha nem már akkor megátkozta amikor "tartósította" akkor szerintem nem ő volt. Mert hát nem nagyon csípjük egymást de azért ezt én sem kívánnám neki. De nála aztá ki tudja..?

- TUDOM!

- Micsodát? - hökkentem meg.

- Hogy honnan kerítünk testet! - Emma csillogó szemekkel nézett rám.

- Folytasd! - kértem.

- A kórházban ugye van hullaház. Nem tudom meghalt-e valali mostanában, de lehetséges, nem? Onnan hozhatnánk testet.

- Igaz. És hogy tervezed? Betörünk a hullaházba?

- Nem. Ismerek ott valakit. Talán be tud juttatni. A fenébe is, óriási szívesség lesz.

***

Soha nem gondoltam volna hogy a hullalopás ilyen könnyen fog menni. Eljöttünk a kórházba, Swan megkeresett egy nővért, ő pedig gyanakodva bár, de beengedett minket. Aztán egy furcsa pillantás és egy "Siessetek" kíséretében sietett is a dolgára. És csodák csodájára volt egy hulla az egyik koporsószerű valamiben. Harmincas éveiben járhatott amikor meghalt. Szemei alatt még mindig sötét karikák húzódtak. A férfinek fekete haja és halottfehér bőre volt. Mondjuk miért lett volna más színű a bőre? Testét lepedő fedte, gondolom nem volt rajta semmi más.

Egy kérdés volt: hogy visszük ki észrevétlenül?

Végül aztán a vállamra kaptam. Nehezebb volt mint amilyennek látszott, kicsit megremegett a lábam a súlya alatt, de elbírtam.

Emma felfedezett hátul egy vészkijáratot, így ki tudtuk ott vinni. Viszont fényes nappal volt. Nagyon könnyen észrevehettek. Így hát nem léptem ki az ajtón, míg Swan ide nem állt az autóval. Közben elgondolkoztam. Ezt a férfit nem akarják eltemetni? Mert ez esetben keresni fogják és nekünk annyi... Gyorsan beraktam a férfi testét a csomagtartóba és beültem előre.

*Emma*

- Van ötleted, hol tudnánk ezt az egészet megcsinálni? - kérdeztem, amikor Killian behuppant mellém.

Ő csak összepréselt ajkakkal nemet intett. Remek.

Körbe-körbe furikáztam a városban, hátha találok egy alkalmas helyet, ahol lehetőleg senki sincs a közelben.

Nagyjából fél óra elteltével találtam egy régi istállószerúséget majdnem a városhatárban. Egyedül árválkodott egy mező szélén. Tökéletesen alkalmas lesz.