Egy szexmániás naplója ~ 2. Rész

13. Fejezet ~ A terhesség nehézségei

Hogy milyen volt a vacsora Amy-ékkel? Tulajdonképpen egész jó. A maga módján gyorsan eltelt. Annyira nem a baba volt a fő téma, de azért volt bőven nyáladzás. Na mindegy, olyankor én elvonultam okádni, így túlélhető volt. Főleg, mert a pia is segített. Tudom, terhes vagyok, nem kéne innom, de mivel nem akartam, hogy bárki rájöjjön, az vagyok, muszáj volt innom. Na meg, amúgy sem tartom meg, minek vigyázzak rá?

Hamarosan pedig már el is jött a hétfő és a dokinál ültem.

- Miss Olsen – hívott be. Mindig ugyanahhoz a doktorhoz járok. Remek szakember és kiválóan farkal. Nem cserélném le soha.

- Helló – mosolyogtam rá bent. – Jól nézel ki – bókoltam a férfinak.

- Köszi, te meg annál is jobban! – kacsintott rám.

- Szóval lenni itt ez az akadály – húztam fel a pólóm vicces akcentussal.

- Cuki pocak – mosolygott. Chh, balfasz.

- Dagadt vagyok! Szedd ki belőlem azt a szörnyet, aki miatt ekkora vagyok! – akadtam ki rá rögtön. A kurva anyját mindenkinek. Mi az isten a cuki egy kurva nagy hasban?

- Először is, foglalj helyet! – mutatott a székre. – Másodszor pedig, Katherine, nemrég volt egy vetélésed, elég ritka, hogy ilyen hamar teherbe esik a nő, aki elvetélt. Ha most elveteted ezt a babát, akkor nagy valószínűséggel soha többé nem lehet majd gyereked – kezdte ő is a szokásos szentbeszédeket.

- Te szeded ki vagy én? – néztem rá szúrós szemekkel.

- Megvizsgállak, és adok egy időpontot – sóhajtotta.

- Köszi – mondtam boldogan. – Végre visszanyerem az alakom. Olyan undorítóan nézek ki – feküdtem le az ágyra, ő pedig vizsgálni kezdett. Először manuálisan, majd jött a hideg trutyi az ultrahanghoz.

- Ott van a magzat – mutatott a képernyőre.

Fújtattam, mint egy macska.

- Teee! Testem megrontója! – beszéltem a monitorhoz.

- Egészséges – jegyezte meg a doki. Te mindjárt nem leszel az!

- Mikor szedhető ki? – sürgettem.

- Gyere vissza pénteken, hamarabb nem tudom.

- Oké, jövök – simítottam végig érzékin a kezén.

- Délután kettőre – távolodott el tőlem.

- Itt leszek – álltam fel. Tessék, dagadt disznó vagyok, így ő sem akar már. – Akkor, szia. Az árat küldd el üzenetben – mondtam flegmán. Megbántott.

- Rendben van. Szia – legyintett.

Gombóc telepedett a torkomba, és a lábaim megremegtek. Nem sok erő volt bennem, de annyi igen, hogy bebasszam az ajtót magam mögött.

- Utállak téged, te kis geci – beszéltem a hasamhoz. – Tudod te, hogy milyen jókat szoktam kefélni a doktorral? És most miattad, nem kellek neki! Elhíztam miattad, és már undorodik attól, hogy berakja nekem. Alig várom, hogy ki legyél szedve – vágtam magam jól hasba, majd a közeli parkba érve, egy fa tövébe kuporodtam, hogy szemtanúk nélkül zokoghassak.

- Katherine. Minden rendben? – hallottam meg barátnőm hangját.

Hihetetlen, hogy mindenhol ott van!

- Aha, persze, hobbim a sírás – flegmáztam.

- Mi a gond? – ült le hozzám.

- Dagadt vagyok, nem kellek senkinek – szipogtam.