Just hold on [ larry stylinson ]

2. - Ismerkedjünk meg egymással

Amint beléptünk a házba, megcsapott a meleg, és a finom étel illata. Egy barna hajú nő jött ki egy köténnyel a derekán az egyik ajtón, ami gondolom a konyha.

-Sziasztok. Desmond, ki a vendégünk? -rám mosolygott én pedig viszonoztam a gesztusát.

-Louis Tomlinson a neve. Az őrségről hoztam.

-Csak nem megint jótékonykodsz?

-De igen. Csak ő most tényleg a hasznomra lesz. Azt állítja, hogy tud autót szerelni.

-Jaj, ti férfiak és az autómániátok. -csak mosolyogva szemet forgatott, és visszament a dolgára.

-Vedd le a cipődet, és Harry megmutatja neked a szobádat, majd utána gyertek le vacsorázni.

Bólintottunk, és miután levettük a cipőnket, felmentünk az emeletre. A falon megpillantottam több családi fotót is. Volt amin mindenki rajta volt, de olyan is akadt, amin csak Harry szerepelt vagy egyedül, vagy pedig egy lánnyal. Felértünk az emeletre, ahol volt egy nagy előtér, erkély, és egy folyosó. Harry arra indult, így én is és megállt egy ajtó előtt.

-Ez lesz a te szobád. -hangja pontosan illett hozzá. Mély baritonja egy csöpp kis rekedtséggel megspékelve. Talán kicsit sokáig bámulhattam, mert vöröslő fejjel elnézett rólam, és kinyitotta az ajtót. Egy egyszerű krém színű szoba, franciaággyal, szekrényekkel és egy asztallal. Beléptem, és Harry felé fordultam.

-Szép.

-Ami kell cuccod, azt majd holnap hozzuk el, ha az úgy jó neked.

-Persze. -egymásra mosolyogtunk.

Ez után vissza lementünk, az étkezőben már meg volt terítve az asztal, Mr. Styles az asztalfőn ült, Mrs. Styles pedig az ételeket pakolta ki. Leültem, velem szembe pedig Harry foglalt helyet. Étkezés előtt imádkoztunk, ami nekem nagyon furcsa volt, de talán meg tudom szokni.

-Na és kinek milyen napja volt? -Mrs. Styles kedvesen ránk mosolygott, és ivott egy kortyot a narancslevéből.

-Harry és én elmentünk, és szétszórtuk a szórólapokat, meg elmentünk a plébániára.

-És neked Louis?

-Nos.. azon kívül, hogy rendőrségen voltam, unalmas. Semmit nem csináltam.

-Szabad tudni, hogy miért kerültél oda? -kíváncsian nézett rám oldalra billentett fejjel.

-Graffitiztem egy elhagyatott házra, és egy öreg bácsi feljelentett érte.

-Most először csináltad ezt?

-Igen. Csak gondoltam kipróbálom. Tetszett is addig, amíg meg nem hallottam a szirénát.

-De most már tudod, hogy ilyet nem szabad csinálni.

-Igen. -bólogattam, majd megtöröltem a számat és felálltam. -Köszönöm szépen a vacsorát Mrs. Styles. Nagyon finom volt.

-Örülök, hogy ízlett, és remélem, hogy a szobáddal is meg vagy elégedve.

-Természetesen, nagyon szép. -rámosolyogtam és felmentem a szobámba. Végigfeküdtem az ágyon és a plafonon lévő csillárt kezdtem bámulni. Egy fél órát feküdhettem ott, mikor egy halk kopogást hallottam az ajtó felől. Feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót. Harry állt előttem egy fehér pólóban és melegítő nadrágban, a kezében pedig pár ruhadarabot tartott.

-Csak gondoltam hozok neked alvós cuccot, meg megmutatom a fürdőt, mert azt nem néztük meg, amikor a szobádat.

-Rendben. Köszönöm. -átadta nekem a ruhákat, és megmutatta a fürdőt is.

-Akkor jó fürdőzést, és jó éjt.

-Várj. Nem akarsz majd bejönni hozzám a szobába, miután végeztem?

-Bemehetek, ha szeretnéd.

-Oké. Akkor úgy 10 perc múlva legyél ott.

Mosolyogva bólintott, és kiment. Lekapkodtam magamról a ruhákat, és összehajtogatva a szennyesbe tettem. Eddig nagyon nem érdekelt, hogy hogyan raktam bele a szennyesbe a ruhákat, de most valahogy úgy érzem, hogy ez így helyes. Beálltam a zuhanyzóba, és magamra engedtem a vizet. Az izmaim azonnal elgyengültek, és egy fáradt sóhaj szökött ki az ajkaim közül. Beszappanoztam az egész testemet, majd lemostam, és egy törülközőt a derekamra tekerve léptem ki. Megszárítkoztam, felvettem a ruhákat, amikbe vagy kétszer belefértem volna, és bementem a szobámba. Harry az ágyam szélén ült, és a pólójából kilógó madzagot piszkálta. Mikor meghallotta, hogy bejöttem, felkapta a fejét és végig nézett rajtam.

-Bocsi, hogy ilyen nagyok a ruhák, de ennél kisebbek nem voltak, mert a kinőtt ruháimat elajándékoztuk.

-Semmi baj. Alváshoz ezek is pont jók. -leültem a párnákhoz, és megpaskoltam magam előtt az ágyat, hogy üljön oda. Felmászott, és velem szembe helyet foglalt.

-Szóval?

-Beszélgessünk. Ismerjük meg egymást, ha már lakótársak leszünk egy időre. -biztatóan rámosolyogtam, mire visszamosolygok, és egy nagyon picit közelebb jött.

-Mit szeretnél tudni?

-Amit elmondasz magadról.

-Oké. Hát a nevemet már tudod, egyke vagyok, szeretem a cicákat, a szüleim vallásosak, de hála a jó égnek nem annyira, 17 éves vagyok, szeretek énekelni, zenélni, dalokat írni, és magán tanuló vagyok.

-Wow. Magántanuló? Hogy-hogy?

-Apáék úgy gondolják, hogy egyedül több mindent meg tudok tanulni, mint egy osztályközösségben.

-Értem. És milyen dalokat írsz és énekelsz?

-Dalt írni azt, ami éppen az eszembe jut, és énekelni pedig még csak a templomi kórusban énekeltem. De persze néha a szobámban vagy a zuhany alatt is szoktam. -erre mind a ketten felnevettünk.

-És milyen hangszeren játszol?

-Zongorázom. -mosolygott büszkén.

-Ó. Majd engem is megtaníthatnál játszani.

-Nagyon szívesen.

-És uhm.. láttam a lépcsőnél a falon képeket, amiken te voltál meg egy lány, aki nagyon hasonlított rád. Ő ki?

Kérdésem hallatán azonnal lefagyott a mosoly az arcáról. Szeme elsötétedett, arca komor lett. Egy kicsit megijedtem hirtelen hangulat változásától, de ez az én hibám, hiszen ezek szerint kényes témánál vagyunk.