Miraculous : Szuperhősök Mindhalálig

Part 18 "A lebukás"

Marinette/Katica

Miközben harcoltunk a gondolatolvasóval Bee mindig magyarázott neki valamit amit sehogy sem értettem! Milyen titokról zagyvál ez vagy mi? Áh mindegy, nem is töröm inkább ezen a fejem mert a végén megfájdul!

Cloé/Méhkirálynő

Nem akartam elhinni, sőt! Nem is hiszek neki! Hiszen Macska szeret engem, ha nem szeretne nem lenne velem nem így van?

" Bee, ne kételkedj a szavamban!"

Ajh már megint ez az idegesítő hang! Tuti csak azt akarja ezzel elérni hogy kiboruljak, IGEN, biztos hogy ez a célja, hogy utána újra akumatizálni tudjanak!

" Bízz bennem, én csak a váratlan csalódástól akarlak megóvni! Állj mellém, ne azok mellet küzdj akik elárultak!"

-Ugyan miért bíznék benned? - kiabáltam rá aminek  következtében mindenki rám figyelt és senki nem koncentrált a harcra.

" Te is tudod hogy igazam van, csak még magadnak sem akarod bevallani! Pedig hidd el, Katica ellopta életed szerelmét!"

És hirtelen minden össze állt a fejemben! Igaza van! Hisz ha nem lenne akkor mi másért kért volna szünetet Macska? Teljesen ledermedtem, és mivel a többiek is csak furcsán bámultak rám, így senki sem számított a nem várt támadásra, aminek következtében a Gondolatolvasó elfogta Katicát és Fekete Macskát majd elindult velük valamelyik irányba. Volphina utánuk szaladt de én a felismeréstől még mindig nem bírtam megmozdulni. Hogy tehették ezt velem???? A szerelmem és az állítólagos legjobb barátnőm.......................................... Még egy kicsit bambán álltam egy helyben de utána végre én is észbe kaptam és elindultam a "barátaim" után! A csalódottságot a harag és a düh vette át az elmémben amitől már semmit nem tudtam érzékelni magam körül. Gondolkodás nélkül ráugrottam a Gondolatolvasóra és kiszabadítottam Katicáékat! Mindenki értettlen fejjel nézett rám de ez engem egyáltalán nem izgatott. Csak harcoltam és harcoltam gondolkodás nélkül! Úgy éreztem mintha ezzel egy kicsit sikerülne csillapítanom a dühömet. A Gondolatolvasó még megpróbálta néha az érzelmeimet megingatni, de nem jött össze neki. És végül, kemény harcok árán sikerült legyőznünk a Gondolatolvasót! Még mindig dühös voltam, úgy kavarogtak bennem az érzelmek hogy azt el sem tudnám mondni. Az akuma megtisztítása után én azon helyben ahol álltam össze estem és elkezdtem zokogni! A többiek oda rohantak hozzám és kérdezősködni kezdtek.

-Bee jól vagy? Mit mondott neked? Mi a baj??- hallottam meg Volphina kétségbeesett hangját... erőt vettem magamon, letöröltem a könnyeimet, majd így szóltam:

- Semmit! Igazán nem fontos, de ha nem haragudtok meg, nekem most le kell lépnem!

-Nem akarsz kicsit beszélgetni?- kérdezte Macska. Nah hát most per pillanat te vagy az utolsó ember akivel beszélgetni szeretnék!

-NEM! Most magányra van szükségem!- válaszoltam flegmán.

-Hát........rendben!- oda jött hozzám, és megölelt! Fúj! Még ezek után képes így viselkedni? Undorodom tőle!

Fogtam magam és a magasba repültem. Mikor lenéztem, láttam hogy Macska is elment Volphinaéktól, de magasról leszartam! Már nem érdekel Macska.................. utálom és megvetem és................ajh miket is beszélek? Hisz én még mindig szeretem! És nem vagyok készen túltenni magamat rajta, és soha nem is leszek készen rá! Ezért még csúnyán meg fog fizetni Katica! Tettem egy 180 fokos fordulatot és vissza repültem oda ahol utoljára láttam Katicát és Volphinát remélve hogy még mindig ott lesznek és ahogy egyre közeledtem megkellet tapasztalnom hogy szerencsém van! Volphina és Katica épp az Eiffel torony tetején álldogáltak és beszélgettek! Én nemes egyszerűséggel oda mentem, és köszönés nélkül lekevertem Katicának egy pofont. De olyan nagyra sikeredett, hogy Katica az álló helyzetéből fekvő pozícióba váltott.

Alya/Volphina

Fel sem fogta az agyam hogy hirtelen mi is történt! Aztán kapcsoltam és oda rohantam Katicához.

-Bee, te normális vagy? - kérdeztem mérgesen.

-Miért? Az normális dolog volt amit ez a kis cafka csinált? - rá mutatott a földön fekvő piros ruhás lányra. Már előre sejtettem hogy ennek nem lesz jó vége így inkább elvonultam fél másodpercre és felhívtam Macskát abban a hitben reménykedve hogy még nem ért haza és nem változott vissza. Szerencsém volt hála az istennek, mert Macska fel vette én meg megmondtam neki hogy sürgősen tolja ide vissza a képét. Mire vissza értem a telefonálásból már Katica ismét a lábain állt.

-Hogy tehetted? Hogy tehetted ezt velem?- üvöltötte Bee!

-Figyelj Bee, én sajnálom! És nincs rá semmilyen magyarázatom.... ez egyszerűen megtörtént és kész!- válaszolta Katica. Most mi van? Miről beszélnek ezek?

-Hékás, ácsi ácsi! Ti mégis mi a fészkes fenéről beszéltek???- kérdeztem értetlenül.

-Semmi, nem fontos...- mondta Katica alig hallható hangon.

-Oooo dehogy is nem, meséld el csak neki is hogy mit tettél!-  hangzottak el Bee gúnyos szavai.

-De ez nem rá tartozik!- ajaj, itt már valami tényleg nem stimmel! Katica is kezd kiakadni!

-Dehogynem! Hisz őt is érinteni fogja ezek után! - ( Bee )

-Elmagyaráznátok végre mi folyik itt???- már tényleg nem értettem semmit...

-Ha ő nem akkor majd én, szóval, ez a drágalátos kis cafka- mutatott Katicára- szerelmes Macskába -..........?.........- és ha ez nem lenne elég, Macska meg is csalt ezzel az önző döggel!

Hogy mi??? Várjunk csak egy kicsit álljunk meg egy percre.... Katica és Fekete Macska együtt miközben Macska Bee-vel jár????? Uram isten!! Hát ezt azért nem néztem volna ki Katicából hogy ilyenre vetemedik! Egyszerűen hánynom kell ettől! Hogy lehet valaki ilyen szemét? Oké hogy szerelmes egy fiúba de az isten szerelmére az a fiú a barátnőjével járt!

-Most őszintén! Én tehetek arról hogy engem szeret és nem téged??? De amúgy ha rajtam múlik, soha nem is fog téged szeretni!

  A mondta végén Katica elmosolyodott ami Bee-nek nagyon nem tetszett! Dühös léptekkel közeledett a lány felé, majd még egy hatalmas nagy pofont amitől ismét a földre került! Bee arra készült hogy bele rúgjon a  földön fekvő lányba, de valami megfogta a sárga ruhás lány lábát és 2 méterrel odébb hajította, aminek következtében ő is a földre került és így meg lett gátolva abban hogy újra bántsa a piros ruhás lányt. Jobban szemügyre vettem a támadót, de a felismerés villámként csapott belém!

-Macska????

--------------------------------------------------------------

Sziasztok! Ismét itt vagyok nektek 2 résszel! Tudom nagyon elhanyagoltam az írást de most már aktivizálom magam hisz már végre a suliba is itt van a fél év! Remélem mindenkinek nagyon jól fog sikerülni a félévije, és lélegezzetek fel mert már csak fél év van hátra a nyári szünetig :D Köszönöm szépen hogy ezt elolvastátok, ha tetszett nyomjatok egy csillagot és kommenteljetek, találkozunk legközelebb puszika minden kedves olvasómnak  :* <3 *-*