Miraculous : Szuperhősök Mindhalálig

Part 5 " A szomorúság napja "

Adrien / Macska

A harc után vissza akartam sietni Katicához de Bee azt mondta hogy rosszul érzi magát és hogy üljünk le egy kicsit pihenni az Eiffel toronynál. Én persze bele egyeztem mert hát egyik társamat sem hagyhatom magára. Meg amíg itt vagyok az a tudat nyugtat, hogy Volphina vigyáz Katicára úgyhogy nem történhet semmi baj. Elkezdtünk Bee-vel beszélgetni, nevetgéltünk és jól el voltunk mígnem olyat tett amit sose mertem volna elhinni. MEGCSÓKOLT! Uram Atyám! Egyszer csak egy hangos sírást fedezek fel a hátunk mögött! Katica volt az. Ennél borzalmasabb napom már nem is lehetne. Mikor meglátta hogy észre vettük, egyszerűen fogta magát és sírva elszaladt. Én már ugrottam is volna utána de egy kéz vissza tartott.

-Macska hagyd! Majd kiheveri! Meg amúgy is, itt vagyok neked én!- újra közeledni kezdett felém, gondolom azért hogy megcsókoljon. de én eltoltam és elindultam abba az irányba amerre Katica ment. És hiába kiabált utánam Bee én nem fordultam vissza. Csak azon tudtam agyalni hogy most hol lehet Katica és hogy mi lehet vele. Nagyban futok a háztetőkön és egyszer csak megpillantom a lányt akit kerestem. Éppen egy háztetőn üt és szakadatlanul sírt. Rám nézett majd újra futásnak eredt.

-Katica! Kérlek ne menj el!- kiabáltam utána majd követtem.

Marinette / Katica

Hiába kiabált Macska én megállás nélkül szaladtam. Nem akartam vele beszélni. Nem volt sem akarat erőm sem pedig képességem rá. Egyszerűen fájt amit csinált. Igaz hogy nem is járunk meg semmi de akkor is.  Azon tanakodtam hogyan kéne lerázni Macskát és akkor eszembe jutott hogy ő nem ismeri az igazi személy azonosságomat tehát ha vissza változok nem fog rám találni. De mégis hol változzak vissza? Körbe pillantok majd meglátok egy lejárót ahova gyorsan be is futok, vissza változok és elbújok egy kis szűk helyen hogy Macska véletlenül se lásson meg! És ebben a percben belépet az előbb említett személy a mellettem lévő folyosóra. Ahogy nagyban nézelődött próbáltam minél halkabban venni a levegőt és megpróbáltam elállítani a könnyeimet hogy még véletlenül se vegyen észre. De hirtelen megcsörrent egy telefon. A számhoz kaptam mert úgy meg ijedtem hogy majdnem felsikítottam. Egy picit közelebb mentem a másik folyosóhoz hogy jobban halljam mit beszél a telefonba Macska.

-Szia Volphina. Igen láttam de.............tudod mit? Találkozzunk a kórház előtt és majd ott mindent megmagyarázok! -Kinyomta a hívást,majd ( gondolom én ) a kórházhoz ment. Mikor végre eltűnt a látóteremből én előjöttem a búvóhelyről és majd szuper gyorsasággal siettem haza hisz ha bele gondolunk a szüleim már nagyon aggódhatnak érte mert már 2 napja nem voltam otthon.

Alya / Volphina

Mire visszaértem a teával a kezemben Katicának már hűlt helye volt. Nem tudtam mit kéne csinálnom....... Lehet hogy elment volna Bee-ékhez?? Felhívom és meg kérdezem! De ha ott van szerintem ne várja meg amit tőlem fog kapni hiszen direkt elmondtam neki hogy maradjon itt és pihenjen!

-Az adott szám nem elérhető- Ezt nem hiszem el...... mi a fenéért nem veszi fel Bee azt a francos telefont? Nem baj! Felhívom Katicát........ Ő sem vette fel... hát ez remek. Akkor felhívom Macskát! Ő mindig felszokta venni. JIPIIII KICSÖÖNNGG !!!!

-Szia Volphina!

-Szia Macska, figyi óriási baj van! Katica eltűnt, nem láttad valahol??

-Igen láttam, de..............- ajjj teljesen fel mérgel.......

-Mit de?????

-Tudod mit? Találkozzunk a kórház előtt és majd ott mindent megmagyarázok!

-Rendben si.........-de mire kimondtam volna kinyomta. Szörnyű ez az alak......... Lesiettem a lépcsőn és a kórház előtt vártam hogy Macska végre megérkezzen.

Cloé / Méhkiránynő

Nem értem.......... Miért hagyott itt? Hiába kértem ő mégis elment! Annyi bánat össze gyűlt bennem ebben az egy percben mint egész eddigi életemben. Miért tette ezt? Darabokra törte a szívem. Ici pici darabokra. Nem bírom tovább..... haza kell mennem. Kiöntöm Züminek a lelkem................. és talán könnyebb lesz feldolgozni ezt az egészet. A gondolataimhoz híven felszállok a magasba és apuci hotelje felé veszem az irányt. Amikor már közel voltam hozzá leszálltam és egy fa mögött vissza változtam. Onnan futva tettem meg az utat a szobámig ahol újra kitört belőlem a sírás!

-Cloé! Nincs semmi baj. Kérlek ne sírj. Tudom hogy ez váratlanul ért meg rosszul is esett de nem szabad gyengének lenned! Nem lesz jó vége annak ha nem dolgozod fel a történteket és csak sírsz egyfolytában!-nyugtatgatott a kis kwamim.

- De Zümi!! Én csak érte élek! Ő jelentette nekem a világot. Ő volt az egyetlen akit őszintén szerettem. Érte képes lettem volna megváltozni. Hiába nem ismerem az álarc mögött én akkor is szeretem! Még Adrient is békén hagytam volna és mindenkitől bocsánatot kértem volna! Nem akarok nélküle élni!- zokogtam hangosan. Még mondott valamit ezután Zümi de nem igazán figyeltem rá, most nem érdekel senki és semmi!

"Miközben ezek történtek, Párizs felett egy kékes, lilás pillangó szállguldott és egy hotel szobába ment be ahol egy lány sírt keservesen!

-Cloé, VIGYÁZZ!!- mondta Zümi mire én felkaptam a fejem és megláttam a lila pillangót, de már késő volt!

-Szervusz Méhkirálynő, Halálfej vagyok.................

----------------------------------------------------------------

Éssss......... *dobpergés* SZIASSZTOOKK :D Meghoztam az újj részt remélem nem lett "annyira" unalmas! Ha tetsztet és szeretnél kövi részt akkor nyomj egy csillagot és kommentelj. A kövi résznél találkozunk, addig is sziasztook :D <3 :*