James Potter az idők lovasa

A vonatút avagy a tekergők megalakulása

A fekete hajú fiú álmatlanul forgolódott az ágyában. Sehogy sem tudta elképzelni milyen lesz az első napja a Roxfort boszorkány és varázslóképzőben. Tudni illik Frankel a legjobb barátjával most vesztek össze és mivel Frank másodikos, ő meg csak most lesz elsős így eleve nem lesz könnyű helyrehozni a barátságukat.

Végül megelégelte e gondolkozást és fölkelt. Kinyitotta az ablakot és kikukucskált rajta.

- Sötét van. -állapítja meg hangosan majd sóhajt egyet. Az ágya alól előveszi a Tornádó 7-es seprűjét és a hozzá kapott készletével tisztítgatni és fényezni kezdi a seprűt.

Körülbelül reggel 8 órakor az anyja mérgesen nyitotta ki szobája ajtaját.

- James! Már megint nem aludtál este? Hogyan fogsz így figyelni a holnapi órákon? -pirít rá anyja és fülénél fogva lerángatja az étkezőbe. Ott már ki van rakva a pirítós és a paradicsomlé amit anyja szerint minden nap kell fogyasztani. Bár James még most sem tudta miért, de megitta.

- Egyél is Jamie. Olyan sovány vagy. -mondja anyja mire James csak morgott egyet.

- Mi van ma a Prófétában? -kérdezi James apját.

- Hát érdekes híreket kaptunk. Arról szól, hogy az idősebb James Potter a fiának egy láthatatlanná tévő köpenyt ad az iskolakezdés örömére. -mondja mosolyogva apja majd hozzá teszi. - De csak akkor ha a fiatalúr rendesen teleeszi magát ma reggel.

- Természetesen. -mondja James és elvesz még két pirítós és olyan gyorsan kezdi el tömni magába ahogy csak tudja.

- Csak meg ne fulladj nekem a nagy lelkesedésben. -figyelmezteti nevetve apja mire James valamennyire lelassít. Mikor a hasát pukkadásig teletömte akkor elkérte apjától a köpenyt és fölfutott vele a szobájába. Gyorsan berakta a ládájába majd felvette a kedvenc narancssárga pólóját és a farmerját ami ugyan kicsit nagy volt rá de feltűrte. Majd seprűjét megragadva kiment a kertbe repkedni. A cikesszét mint mindig percenként egyszer megkaparintotta. Olyan fél tíz fele már fáradt volt így belopódzott a konyhába és kivett a hűtőből egy Varázs Bagázs energia italt és megitta meg bepakolta párat a táskájába is. Majd a kviddics évszázadai és legendás állatok és megfigyelésük című könyvét a táskájába gyömöszölte. Szürke baglyát Harryt megsimogatta és a kedvenc kviddics csapatának a posztereit is eltette. (Montrose Magpies) Sajnos hiába könyörgött apjának egy Magpies egyenruháért nem vette meg neki. Pedig milyen szépek is azok és mekkora dicsőség William White mezében végigmenni a suliban. Legalább is biztosan az de most me gell érnie a kitűzőjével amit szintén a táskájába dobott be. Azt mondta az apja, hogy csak akkor kapja meg ha bizonyít vagyis ha jól tanul. De Jamesnek semmi kedve nem volt jól tanulni. Ő szórakozni akart.

- James! Indulunk! -hallja meg anyja hangát és magában átkozta magát lassúsága miatt. Így most nem jut ideje elbúcsúzni a szomszéd lánytól Barbitól aki az itteni legjobb haverja. Ő is varázsló csak ő a Bauxbatonsba jár ahol egy héttel később kezdődik a tanítás.

Frank mesélte, hogy a griffendél klubhelyisége szuper sőt eszméletlen. Na meg azt is, hogy tavaly a Mardekár nyerte a házkupát így most mindenképp a griffendélnek kell nyernie. Természetesen ez az ő tehetségével és kvidics tudásával lehetséges. Bár nem vihet seprűt, de valahogy akkor is be fog kerülni a csapatba.

Rámutatott pálcájával a ládájára majd rászórt egy lebegtető varázsigét. (Vingardium Leviosa) Majd lelebegtette a lépcsőn ládáját. Azt várta anyja megdicséri de sajnos nem így történt hanem mérgesen nézett Jamesre.

- Megmondtam, hogy 17 év alatt te ne varázsolj a lakásban. Azt tiltja a törvény!

- Jaj drágám ne légy már ennyire földhözragadt. - mondja mosolyogva James apukája majd rákacsint a fiára aki hálás vigyort küld felé. - Na fiatalúr kérem a kezeket mert indulunk.