White szemszöge...
Kialvatlan voltam tehát egy az egyben fáradt is. Egyszerűbb lett volna eldobni mindent és otthagyni az egész iskolát, az egész családom. Messzebbre költözni és vinni Ninát. De nem tehettem nem tudtam megtenni. Erősnek erős voltam, de őt már olyan szinten megbántottam, hogy sosem jönne el velem, de leginkább nem bízna már bennem úgy mint azelőtt.
- Jól vagy? -fogalmam sem volt ki szólhatott hozzám a sötét folyosón ilyenkor az éjszaka kellős közepén, de megmondom őszintén kíváncsi voltam rá.
- Nina? -találgatok mire megfogja a kezem, és ebből tudtam, hogy ő az.
- Rosszat álmodtam, és hiányzol. -mondja sóhajtva.
- Gyere elmegyünk hozzám. -mondom és az iskolaelsőknek kijelölt hálókörlet felé vezetem.
Az ajtón belépve egyből célba vettük az ágyat, mind a ketten fáradtak voltunk és szeretetre vágytunk.
Átöleltem és egymás kezét fogva aludtunk el. Nem foglalkoztunk a múlttal csak a boldog jelennel.
Reggel korán ébredtünk, és úgy éreztem ideje megbeszélni a köztünk történt dolgokat.
- Felejtsük el jó? -szólal meg Nina elsőként.
- Jó és én.. sajnálom tényleg, pillanatnyi elvakultság volt. -mondom szinte már magamat is győzködve ezzel. Nem hittem, hogy ennyivel le van zárva de egyenlőre ez is elég volt úgy látszik.
James szemszöge..
Egy nagyon szép délutánt töltöttem Lilyvel. Már közeledett a karácsony így úgy gondoltam meglepem egy kisebb sétával Roxmortsba ahol odaadom neki az ajándékát. Az ajándék egy kiscica volt amit most kelletlenül, de Tapira bíztam. Remélem nem nyírja ki amíg elvagyunk...
Roxmorts gyönyörű volt. De ami a legszebb volt az a havazás. Legalább 6 centis hó állt mindenhol ahol csak körbetekintettünk.
Boldogabb voltam mint eddigi életemben bármikor. El is kezdtem tervezgetni, hogy szilveszterkor megkérem a kezét. Igen tudom korai, de ő életem szerelme, és ezt semmi nem változtathatja meg.
- James hova megyünk még? -nevet mire a már hozzánk közeledő Siriusra mutatok.
- Itt az ajándékod. -mosolygok, mire ő értetlenül néz rám.
- Sirius az ajándékom? -kérdezi nevetve mire, azonnal megrázom a fejem.
- Dehogy, hé Tapi szedd ki Pötyit a zsebedből! -kiáltok rá, mire előhúzza az apró kiscicát.
- Istenem de édes. -kiáltja el magát Lily. - Vigyük be, nehogy megfázzon.
Rögtön átvette a kis csöppséget, és a kabátja alá dugva sietett velem együtt az iskolába.
ESTÁS LEYENDO
James Potter az idők lovasa
FanficJames Potter átlagos napjait éli míg nem eljut a Roxfort és varázslóképző szakiskolába ahol megismerkedik egy csomó új és egyben veszélyes emberrel is...