Egy nem hétköznapi lány élete

1. Rész

Nem nagyon szeretek suliba járni mivel minden nap tálálkozok azokkal az emberekkel akik bántanak minden nap. Reggel 6:00-kor kikeltem az ágyból nagy nehezen. Rendbe szedtem magamat, gyorsan felöltöztem most csak egy sima fekete farit vettem fel egy fehér rövid újjuval meg a piros vans cipőmet. Leszaladtam a lépcsőn anyáékhoz mert minden nap csinál nekem reggelit és eggyütt reggelizünk.
Szia anya- mondtam neki és nyomtam egy puszit az arcára
Szia kicsim- mondta
Ma mit csinalsz? Nem mész dolgozni?-kérdeztem mert még mindig pizsamába volt.
De csak 10-re kell bemennem de ma majd csak később jövünk haza Tommal-mondta nekem én meg csak gondolkoztam a mai napon hogy mi lesz a suliba.
Jah és Tom anya barátja szeretem meg nagyon aranyos de nem ugy tekintek rá mint az igazi apámra.
Oké - mondtam kicsit szomorúan. Ránéztem az órára ami már 7:20 at mutatott. Gyorsan feláltam elköszöntem anyutól és rohantam a suliba.
Út közbe felszedtem Kingát mert vele szoktam suliba menni ő az osztálytársam de egyikünk sem barátként néz a másikra.
Beértünk a suliba és már 7:40 volt félve mentem be a terembe mert már mindenki bent volt. Gyorsan leűltem a helyemre mikor észre vettem, hogy közeledik Dylan az iskola rossz fiúja a focicsapat vezére.
Szia ma lesz egy meglepetésem a számodra -mondta de én nem mertem rànézni.
Nézz rám! - követelte és gyorsan ránéztem nehogy megint megverjen.
Ügyes kutya- jelentette ki mire én olyan mérges lettem hogy szikrázott a szemem de bejött a matektanárom.
Sziasztok foglaljon mindenki helyet- mondta Mr. John.
Ezt még befejezzük- mondta Dylan mire én megilyedtem.
Igazából jóba vagyok az osztálytársaimmal csak ha megjelenik Dylan meg a csapata félnek és inkább elmennek.
Az egész matek óra unalmas volt mert a tanár kiadott egy csomó feladatot. Mikor kicsengettek oda mentem a többiekhez de egy kéz megragadta a csuklómat és kihúzott a folyosóra.
Ez fáj - jelentettem ki mert már kezde elszorítani a vérkeringést a kezemben.
Leszarom - mondta Dylan.
Mit akarsz?-kérdeztem de már a sírás folytogatott.
Erre bevert nekem egyet.
Annyira fájt az arcom hogy egy könycsepp csordúlt ki a szememből és azt követte a többi.