Egy apokalipszis közepén/C.R./

1.rész

Ma reggel furcsa zajokra ébredtem. Körbe néztem a szobában, ahol csak a bátyámat láttam aludni. A hangokat még mindig hallottam, ezért odamentem az ablakhoz és elhúztam a sötétítőt. De amit kint láttam teljesen megrémített. Az utcán több mint 200 zombi lehetett és mind ide tartottak. Azonnal a bátyámhoz rohantam.
-Adam azonnal kelj fel!-kiabáltam kalapáló szívvel.
Ő azonnal kinyitotta a szemét.
-Mi a baj?-kérdezi rekedt hangon.
-Vagy 200 zombi van kint és mind ide tart!-amint ezt kimondtam, Adam azonnal felpattant és az ablakhoz rohant.
-Baszki! Most azonnal pakold össze a legfontosabb dolgaidat, mert bármelyik percben betörhetik az ajtót.-mikor ezt kimondta egy csatanást hallottunk. Betörték az ajtót.
-A kurva életbe!-ordított fel Adam.
A szoba megtelt élő halottakkal. Adam fogta a pisztolyát és elkezdte lőni őket. Az volt a baj, rengetegen voltak. Én is lőttem őket, Adam is, de túl sokan voltak.
-Induljunk most!-kiabálta Adam, majd a titkos kijárat felé indult. Adam már ki mászott, én is akartam de, az egyik zombi megfogta a lábam és elkezdett húzni.
-Adam segíts!-kiabáltam. A bátyám abban a pillanatban megfordult és elkezdett húzzni. Tudtam, hogy én ezt már nem élem túl. Sokkal erősebbek voltak, de arra gondoltam, hogy  legalább Adam élje túl.
-Adam engedj el!-kezdettek potyogni a könnyeim.
-Nem, téged már nem foglak elveszíteni.-mondja majd elkezd erősebben húzni.
Sikerült megmenekültünk. Egyből a bátyám nyakába ugrottam, ő amilyen szorosan csak tudott, magához szorított. Mikor elváltunk egymástól megszólalt.
-Soha többet nem engedem hogy valami bajod legyen.-mondja majd újra magához szorít.
-Induljunk! Napnyugtáig valami menedéket kéne keresni -mondta, mire csak bólintottam egyet.
Elkezdtünk keresni valami búvóhelyet.

Már mindjárt lemegy a nap de mi még mindig nem találtunk egy búvóhelyet. Már tiszta fáradtak vagyunk mindketten de ha most lepihenünk akkor holnapra mar mi is zombik leszünk.
-Adam mi lenne ha szétválnánk?-jutt eszembe egy ötlet.
-Nem tudom..!-húzza el a száját.
-Igy gyorsabban találhatunk egy helyet.-mosolygok.
-Fúhhh rendben de nagyon vigyáz magadra. A pisztolyodba van töltény?-kérdezi.
-Igen teli van.-mosolygok.
-Vigyáz magadra!-ölel meg.
-Te is!-szoritom magamhoz.
-Akkor 3 óra múlva itt.-mondja majd egy puszit nyom az arcomra.
-Rendben szia!-köszönök el. El indultam jobbra ő meg balra. Már vagy két és fél órája mehetem mikor valaki befogta a számat. Elkezdtem kapálozni.
-Srácok gyertek ez egy élő!-mondja mire 9 srác állt előttem. Nem hittem a szememnek azt hittem mi vagyunk az utolsó két ember a bátyámal de most itt van 10 fiú.
-Szia hogy hívnak?-kérdezi meg egy magas barna hajú barna szemű fiú miután az a fiú aki elfogott elengedett.
-Jessica Williems és titeket?-kérdezem kedvesen.
-Engemet Cameron Dallasnak őt Jack Jonsonnak mellette lévő embert Jack Gilinskynek őt Taylor Caniffnak őt Aaron Carpenternek őt Daniel Skyenak őket Grayson és Ethan Dolánnak és végül őt Carter Raynoldsnak.--mutatt arra a fiúra aki elfogott. Hát huu azok a szemek! Miket beszélek én!! Te jó ég!!
-Hallo itt vagy?-kérdezi asszem Taylor.
-Ja igen mit is kérdeztetek?-pirulok el.
-Azt hogy egyedül vagy?-kérdezi Cameron.
-Nem velem van a bátyám.-mosolygok.
-Értem és hogy hogy ilyen későn kintvagy bármikor jöhet egy csapat zombi!-mondja Aaron.
-Ja hát reggel betört úgy 200 élő halott a lakásukba és most keresünk valami búvóhelyet.-mosolyogtam keservesen.
-És a bátyád hol van?-kérdezte még Carter. Nagyon cuki hangja van ilyen mély de mégis ezt a hangot hallgatnám egész nap. Mi a jó istennek a fasza van velem??
-Ööhm mindjárt itt le..lesz.-dadogok össze vissza. Na jó nem tudom mi van velem de ezt most azzonal abba kell hagynom!! A gondolataimból az ébresztett fel hogy valaki azt kiabálta hogy FUSS!! Odanéztem és láttam, hogy Adam fut utána pedig egy csapat zombi. Azon nyomban futásnak iramodtunk.
-Kövesetek.-kiabál Cameron. Jobbra fordult majd a többiek is. Ők már biztos a tudták, hogy hova kell menni. 10 perce megállás nélkül szaladtunk mikor egy hatalmas fal felé értünk.
-Ezen át kell mászni. Siesetek.-kiabál Jonson. A fiúk engem meg Danielt gyorsan átlöktek, majd én meg Daniel áthuztuk őket. Mikor mindenki átért körbenéztem. Egy gazdag környék volt. Teljesen elvolt keritve a külvilágtól. Olyan volt mintha minden rendben, különben semmi sincs.
-Tetszik?-suttogja a fülembe Carter.
-Igen, olyan mintha minden legnagyobb rendben lenne. Nem olyan mint kint ott világvégevan, itt pedig csend és nyugalom.-mondom közbe pedig még jobban körbe néztem.-Amugy, hogy találtatok erre a helyre?-kérdezem közbe pedig felé fordultam.
-Hát egyszer futottunk a zombik elől és láttuk azt a nagy falat amin az előbb átmásztunk. Cam mondta, hogy mászunk át rajta. Hát így.- mosolyog rám.
-Hogy maradtatok ennyien életbe?-kérdezem meg.
-Többen is lehetünk volna.-húzza szomorú mosolyogra a száját.
-Én sajnálom nem...-nem tudtam befejezni mert a szavamba vágott.
-Semmi baj.
-Amúgy nem baj, hogy itt vagyunk? Ha akarjátok elmehetünk!-hajtom le a fejem.
-Hé!!-nyúl az állam alá.-Innen sehova sem fogsz elmenni. Rendben?-amint ezt kimondta megöltem.
-Köszönöm.-motyogom a válába.
-Szívesen.
-Na menjünk vissza nézzük meg, hogy vannak a többiek.
-Oké.-mondom. De ami bent fogadott......

Sziasztok!!!
Ez lenne az első rész!!!
Ha tetszett vagy érdekel a folytatás valahogy jelezd!!
Bye: Evi!😘💖