Impossible |Befejezett|

27.Fejezet

-Várj! - állítottam le ijedten.
-Igen, cica? - nézett rám kanosan.
-Nekemvan valakim.. - motyogtam
-És, itt van? - nézett körbe
-Nem..
-Akkor meg? Nem tudja meg! - közelített ismét ajkaim felé
-Hé! - pofoztam fel ezúttal - Nem érted meg, hogy van barátom!? - kérdeztem, majd válaszát megsem várva elrohantam

Hazáig sprinteltem, miközben a düh hatására libabőrös lett a testem. Haza értem, majd nagy erővel benyitottam a szobám ajtaján, mire olyan fogadott amire teljesen nem számítottam. Lecsillapítottam a bennem fortyogó düht, majd egy meglepődött mosolyt varázsoltam, arcomra.

-Mit keresel itt? - öleltem át köszönés képpen majd leültem mellé az ágyra - Ezek gyertyák? Felakarod gyújtani a szobám? - kezdtem el röhögni.
-Nem te, hülye! - csapott hasára röhögése miatt - Csak megakartalak lepni! - csillantak fel szemei
-Sikerült! - mosolyodtam el majd egy puszit leheltem ajkaira

******

Nash szemszöge

Telefonom bújtam mélyen, és Lena halk szuszogását hallgattam mire hangos kiabálások szűrődtek be a résnyire kinyitott ablakon. Halkan faltápászkodtam az ágyból majd lebagyogtam az ajtóig és megnéztem ki az. Egy fiatal fiú volt. Talpig fekete ruhában. Mikor elsőnek megpillantottam már akkor nem volt szimpi.

-Szia, Lena itthon van? -érdeklődött a fiú
-Ki, vagy? - húztam fel szemöldököm
-Tate. - nézett lenézően - Had beszéljek Lenával!
-Menj inkább haza, vagy mond el mit akarsz mondani neki , és átadom majd
-Aha.. tehát te vagy Lena barátja! - nézett meg jobban - Nem lesz tartos kapcsolat. - kezdett pimaszul röhögni
-Na, jól van most már takarodj el innen! - löktem meg dühösen
-Mert, mi lesz? - pipiskedett a kis nádszáltestű
-Ne, akard megtudni! Menj haza, mert a végén a mentő visz el.
-Jajjj, bekeményitett valaki! - röhögte el magát - Inkább megyek. -fordult sarkon

Nem tudom, ki ez a gyerek, de nem is akarom megtudni. Vissza rohantam a szobába, és vissza másztam az ágyba.
-Ki volt az? -nyitotta ki résnyire a szemeit, Lena
-Senki, aludj vissza. -simitottam végig arcán.