Impossible |Befejezett|

23.Fejezet

Ajtó nyitodott majd Nasht pillantottam meg legelsőnek.

-Sziasztok!-köszönt mindenki egyszerre majd Nash megölelt

-Sziasztok!-köszöntünk mi is egyszerre babámmal , de még mindig szoritottam magamhoz Nashyt

-Nekem már nem is adsz ölelést?!-bújt elő megszakítva a romantikus hangulatunkat Cameron

-Te buzi,tudtam hogy nem hagysz majd nyugodtan ölelkezni Nashel!-kezdtem el röhögni

-Hagyj minket bro-szoritott magához mégjobban Nash és röhögni kezdett

-Nem ám össze vesztek rajtam!-röhögtem-Hol van Szartúró?Ő furcsa modon nem kért ölelést

-Héj!Nem vagyok szartúró!-bökte meg a vállám erre átöleltem

-Csak mert te nem kértél ölelést kapsz!-vicsoritottam

-Megcsalsz?!-Akadt ki Cameron

-Ő csak az enyém!-húzta fel szemöldökeit Nash

-Azthittem hogy csak messengeren vagytok ilyen hülyék, nem hittem volna, hogy a valóságban is!-ütöttem meg a legközelebb eső fiú vállát

-Nem vagyok hülye,okkk?-Kezdett el Jacob pipiskedni

-Jó oké befogtam!-szakadtam a röhögéstől

-Lena,én mentem!-jelentette ki babám

-Mi?Hova?!-kezdtem megilyedni

-Nyugi!Csak Matt elvisz körbe vezet a városban-pirult el

-Matt vigyázz a barátnőmre , mert ha valami történik vele megverlek!-mosolyogtam mint egy hülye

-Lena,nem lesz semmi baj!-simitotta végig kezét vállamon Matt

-Na azért!Nyomás érezzétek jól magatokat!-utasitottam ki kettőjüket a bejárati ajton elég othoniasan

-Tehát akkor,már csak mi maradtunk!-fujtam ki egy nagy levegőt majd a sok fiúra néztem akik körbe vettek engem,mist esett le hogy egyedül vagyok lány neeeee

-Kéne csinálni elsőnek pár képet,és kirakni instára!-mosolygott Blake

-Jólvan Blake menjél a tudod hova az instáddal!-forgattam meg szemeim

-Naaa létsziiii!-nézett bociszemekkel

-Akartok ilyen nagy hírességel csinálni képet mint én vagyok mi?-néztem perverzen

-Ez nem kérdés!-bújt elő Johnny

-Na jó gyertek,csinálunk csoportos képeket aztán mindenki rak ki egyet!-jelentettem ki

Kb fél óráig baszakodtunk mig csináltunk pár "normális" képet mert a szerencsétlenek mindig bele mozogtak.

***

-Na...szóval,már csak az enyém vagy, nem zavarhat meg semelyik fiú se minket igaz?-húzott be a szobájába Nash,majd az ágyára ültetett

-Ömm,Nash drága kanos vagy?-húztam fel furán szemöldökeimet

-Nem,csak...-motyogott

-Jolvan drágicám!-röhögtem

-Olyan rég vártam arra,hogy találkozhassunk!Már azon voltam hogy elmegyek hozzád magyarba!

-De édi vagy!-haraptam ajkaimba-Ha tudnád én mennyire vártam ezt az egészet!-kacsintottam

-Emlékszel arra amikor Marcival feltettünk egy kérdést...mindketten azt kérdeztük,hogy nem-e leszel a barátnője egyikőnknek...és én azóta se kaptam normális választ-mosolygott majd közelebb ült

-Nash ez bonyolult

-Nincs benne bonyolultság,csak megkérdeztem hogy Lena lennél-e a barátnőm?

-Most akkor megkérdezted?-értetlenkedtem

-Lena ne legyél szőke-kezdett el röhögni-Szóval...Lena leszel a barátnőm?