7.Part

762 46 5
                                    

Amikor haza értem csak át
öltöztem.

Felvettem egy ki szaggatott cső gatyát egy szürke trikót és magamra kaptam a dzsekim, majd elindultam a kis bolt elé.

Amikor a kis bolthoz értem Bridge már várt.

-Szia.
Öleltem meg Bridge-t.

-Hali.
Nyomott egy puszit a homlokomra.

-Rá gyújtunk?
kérdeztem.

-Persze, csak közben haladjunk.
Mosolygott rám.

Miközben cigiztünk, lassan meg érkeztünk a bár-hoz.
Mivel az őr már ismert, minket simán beengedett.

Amikor beléptünk, rögtön a pulthoz legközelebb levő asztalhoz le is telepedtünk.

Bridge levette a kabátját, egy piros és fekete kockás ing volt rajta, ami eszméletlenül jól áll.

Bridge meg kérdezte mit kérek inni ö pedig oda sétált. a pulthoz.

-Mit iszol?
Kérdezte mosolyogva.

-Azt, amit te.
Mosolyogtam vissza rá.

-Rendben.
Nézett rám fél mosollyal.

Nem bírtam ki, hogy ne mérjem végig, eszméletlen jó alakja van.

Bridge két pohár vodka narancs-al sétált vissza, miután lerakta a poharakat leült mellém és elkezdtünk beszélgetni.

-Szóval...végre van új munka helyed?

-Jah.

-A főnök rendes? Ki a főnök?

-Viola apja a főnök, Viola pedig az örökös netán, ha az apja meghalna.

-Na és honnan ismered Violát?

-Egy suliba jártunk, tök jó haverom még most is.

-Na és ö tudja, hogy meleg vagy?

-Tudja hát, ö sem hetero.

-Ezt most értsem úgy, hogy voltál vele?
Húzta fel a szemöldökét.

-Nem dehogy, csak mindent elmondtunk egymásnak még anno.
Mosolyodtam el.

-Miért, most már nem mondtok el mindent egymásnak?
kérdezte.

-Viccelsz? Vagy 2 éve nem láttam.

-Értem.

Itt egy pár percig nem beszélgettünk, csak iszogattuk a vodka narancsot.

Kb 8 óra lehetett amikor úgy döntöttünk, hogy elindulunk.

-Én még elszaladok a kis boltba, elkísérsz?
Kérdeztem Bridge-töl.

-Elkísérhetlek, de csak egy feltétellel.
Nézett rám fél mosollyal.

-Kapsz mojitos bombát.
Mondtam.

-Oké.
Vigyorgot.

Ki jöttünk a bárból és elindultunk a kisbolthoz.

-Rá gyújtunk?
Kérdezte.

-Aha.

-Amúgy mit akarsz a boltból?

-Gondoltam veszek valami kaját mert totál üres a hűtő.
Mondtam.

-Értem és mit fogsz főzni nekem?
Kérdezte vigyorogva.

-Neked? Huhu, levegőt.
Mondtam nevetve.

-De nemár.
Nézett rám depis fejjel.

-Amúgy paprikás krumplit akarok főzni.

-Az jó, szeretem.

Lassan oda értünk a kis bolthoz, bementünk.

-Sziasztok.
Köszönt mosolyogva Viola.

-Hali.
Köszönt Bridge.

-Szia Viola.
Köszöntem.

-Naa, akkor kapok mojitos bombát?
Nézett rám Bridge.

-Jah, hozz ide egyet.
Mondtam neki.

-Mit akarsz venni?
Kérdezte Viola.

-Paprikás krumplihoz kell hozzávaló.

-Oh értem, holnap hozhatnál nekem egy kicsit.
Kezdte el bökdösni a vállam Viola.

-Majd még átgondolom.
Mondtam.

Miután beszélgettem egy kicsit Violával.
Meg vettem a paprikás krumplihoz a dolgokat, na meg persze Bridge-nek a mojitos bombát.

-Végeztél már Chris?
Kérdezte Bridge.

-Aha fizettek és mehetünk is.

-2400 Ft
Mondta Viola majd a kezébe nyomtam egy 5000est.

-5000-2400=2600 a vissza járó.

-Köszi, szia Viola.
Köszöntem el.

-Sziasztok.

-Viszlát.
Köszönt Bridge.

Miután megvettem a dolgokat ki mentünk a bolt elé.

-Kérdezhettek valamit Chris?
Lépet hozzám közelebb Bridge.

-Persze, kérdezz.
Válaszoltam.

-Nem aludhatnék ma nálad?
Kérdezte.

Kíváncsi vagyok mi lehet az oka, hogy nálam akar aludni, majd meg kérdezem tőle.

Basszus, szanaszét vannak a cuccaim, de ez nem lényeg, Bridgel egy ágyban kell aludnom.

-Persze, ha nem zavar, hogy velem kell aludnom.

-Dehogy zavar, úgyis veled akartam aludni egyszer, vagyis... tök jó hogy veled aludhatok.
Nézett rám fél mosollyal.

-Nos akkor indulás hozzám.
Mosolyogtam rá.

-Rendben, amúgy megnézhetnénk valami filmet.

-Jah, de akkor horrorfilmet nézünk.
Vigyorogtam rá.

-Csak horrorfilmet ne kérlek.

-Nyugi, a legagyibbat nézzük, meg hát, ha annyira nem bírod a horrorfilmet...nyugodtan hozzám bújhatsz.

-Oké, de meg verlek, ha nem gagyi horrorfilm lesz.
Nézett rám szúrós tekintettel.

-Nyugi, a leges legagyibbat fogjuk nézni.
Mosolyogtam rá.

Haha, meg nézettem vele a legdurvábbat. Kíváncsi vagyok menyire nem bírja a horrort.

Lassan elindultunk hozzám.

You and IWhere stories live. Discover now