You and I

10.Part

Le sétáltam a 6. emeletről és elindultam a kis boltba.

Egész úton csak Bridge-re tudtam gondolni, arra, hogy milyen lesz vele tölteni az el következendő pár nap, hónap vagy akár év.

Minden nap úgy felkelni, hogy a szerelmem még édesen alszik mellettem s mikor dolgozni indulok elköszön tőlem egy csókkal s bársonyos hangon azt búgja "vigyázz magadra szerelmem".
Majd később úgy haza térni, hogy szerelmem tárt karokkal vár.

-Szia Viola.
Léptem be a bolt ajtaján.

-Hali Chris.
Köszönt vissza Vilola.
-Mizu?
Kérdezte.

-Semmi...

-Na és Bridgel mi a helyzet?

-Semmi...

-Na ne má'
Ugrott rám.
-Mondj el mindent, ami köztetek van!

-Ez most parancs?
Kérdeztem.

-Igen...Ez parancs!
Mondta Viola.

-Hát...igazából még nincs semmi köztünk...

-Hogy-hogy semmi?
Nézet rám meglepődve Viola.

-Mármint, hogy nem a barátnőm...még.

-Oh szóval...csók volt már és ezek szerint...meg fogod kérdezni tőle?

-Nem.
Feleltem a kérdésre.

-MIÉRT NEM? Hisz látszik rajta s rajtad is szeretitek egymást.

-Tudom de...

-Mi de? nincs de.
Mondta Viola.

-De. Várok vele. Meg akarom várni amíg ő lép ez irányba, hogy biztos legyek tényleg szeret-e.

-Értem, de akkor neked is ugyanúgy lépned kell ez irányba, hogy ne veszítsd el.
Mondta Viola.

-Tudom.

-Akkor jó, minden esetre ne hagyd, hogy eltávolodjon tőled, Bridge egy remek lehetőség ara hogy végre boldog légy.

-Tudom csak a jövőtől félek.
Mondtam.

-Miért?
Kérdezte Viola.

-Mert tudom, hogy egyszer én leszek az aki meg bántja, elhagyja s össze töri a szívét vagy épp fordítva.

-Ez normális ilyen esetekben, de ne a jövőn kattogj most, most van. A jövő? Az pedig várhat, tőle s tőled függ, hogy mit hozz a jövő.
Mondta Viola.

-Igazad van, de néha jobb, ha a jövőbe látunk, hogy ne érjen olyan nagy csalódás.

-Ebben viszont neked van igazad...de mondom élj a mának.
Mondta Viola.

-Rendben.

Egészen a műszak végéig beszélgetünk Violával.

-Szóval most Bridge nálad lakik?
Kérdezte Viola.

-Igen, addig amíg nem talál munkahelyet s nem vesz egy lakást, de azt mondtam bármeddig nálam maradhat s hogy akár hozzám is költözhetne.

-Értem, szóval most otthon vár rád?
Kérdezte Viola.

-Igen.
Mondtam mosolyogva.

-Az jó.
Mondta Viola.

Lassan véget ért a munkaidő.

-Rá gyújtunk?
Kérdezte Viola.

-Persze.
Feleltem.

Ki ültünk a bolt előtti kis parkba majd rá gyújtottunk.
Miután el szívtuk a cigit elköszöntünk egymástól majd elindultunk haza.

Amikor haza értem rögtön Bridget kerestem, Bridge ép a laptopomon foglalatoskodott a kanapén ülve, így hát oda mentem hozzá, a vállára támaszkodtam és nyomtam egy puszit az arcára.

-Szia, mit csinálsz?...
Kérdeztem.
Meg lepődtem ugyanis Bridge a régi képeimet nézegette, amin Ashley is szerepelt.

-Nem gondoltam volna, hogy külön mappád van.
Mondta.

-Szeretem rendezni a dolgokat, így minden egy helyen van...
Mondtam.

-Szeretted?
Kérdezte.

-Igen, de nem úgy, mint most téged.
Hajtottam a fejem a nyakába.

-Szeretlek.
Monda majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-Én is szeretlek.

-Engedj ide egy kicsit.
Löktem arrébb Bridget.
Meg kerestem a laptopon a kamerát majd beléptem.

-Mit csinálsz?
Kérdezte Bridge.

-Képet.
Mondtam mosolyogva.
Miután meg csináltam a képet, létre hoztam egy mappát Bridge néven és elhelyeztem benne.

-De cuki vagy.
Ölelt meg Bridge úgy, hogy elterültem a kanapén.

Bridge a homlokomnak támasztotta homlokát, egy darabig szemeztünk majd meg csókolt, imádom az ajkait, ahogy megcsókol ahogy hozzám ér.

A csók csata után Bridge a mellkasomra fektette fejét.

-Amikor hozzád érek hevesebben ver a szíved.

-Még szép, hogy hevesebben ver...hisz érted dobog.
Mióta meg ismertelek olyan vagyok, mint egy detektor, ha a közelben vagy szívem hevesebben ver.

Egy darabig így feküdtünk,
majd elnyomott minket az
álom.
Fel emelő érzés volt így lenni Bridge-vel.
Ha velem van nyugodt vagyok s biztonságban érzem magam.