Az erdő szívében

Költözés

Reggel van, a költözés napja, anya és az egész család számára, a nagy nap.Nekem is itt kell hagynom az életem, 16 évnyi munkáját amit kiépítettem most szertefoszlik. A barátaimat is itt kell hagynom, akik a legfontosabbak az életemben.

...
Most kezdtem el pakolni, leszedtem a képeket a falról. Az albumokat kiszedtem a fiókból, némelyik még poros is volt. Az egyik képen én és anya vagyunk rajta. Itt azt hiszem 4 éves voltam, és a vidámparkban,popcort ettünk és néztük a bárányfelhőket, ahogy a kék égen szállingóztak. Emékszem erre a napra, életem egyik legszebb napja volt, amit anyával tölthettem. Ezek voltak azok a pillanatok, amelyekért érdemes volt megszületni.

...
Most egy következő képet vettem le a falamról.
Ez volt az a nap, amikor megkaptam a kutyámat, a 8. születésnapomra. Emlékszem anya egy kis tejes kartondobozba hozta haza, még olyan picike volt, hogy lötyögött a dobozban. Amikor megláttam azt a gyönyörű zöldes barnás szemét, ahogy riadtan nézett rám hiszen számára ez egy új hely volt. Amikor megláttam tudtam, hogy örökre szeretni, tisztelni és vigyázni fogok rá! Azért adtam neki azt a nevet, hogy Suzy, mert aznap egy ilyen mesét néztem a tv-ben. Azóta is az éltem része és nagyon imádom őt!

...
Most egy olyan képet nézek, amin én és Angel, voltunk rajta. 5.-dik osztályosok voltunk. Azóta vagyunk barátok. Ez a nap volt az 5.-dik első napja a suliban, és egymás mellé ültünk. Anyu fotózott minket le. Istenem de fog hiányozni Angel. Nem hinném, hogy fogok még egy olyan jó barátot találni mint ő!

...
Apáról is találtam képet, amikor még együtt volt anyával. Érdekes kép számomra, hiszen csak képeken láttam őket együtt. Anya olyan boldog volt vele amikor eggyütt voltak.

...
Gyere indulunk.-mondta apa?!
Megyek.-mondtam! Beültünk az autóba. Anyáék beszélgettek, én hangosan zenét hallgattam. Mindeközben azon gondolkodtam, hogy milyen lesz ott az életünk Kanadában. Egy kis idő után lejebb vettem a zene hangerejét, és elkezdtem figyelni a szüleim beszélgetésére. Meglepődve tapasztaltam hogy anya nagyon más volt, állandóan nevetett és (apával) tök jól összehangolódtak. Csodálkoztam hiszen nem rég nem is beszélt róla most meg úgy csinál, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ne értsétek félre, én örülök, hogy anya vidám de nem értettem.

...

Megérkeztünk!-mondta apám. Ez a ház egy olyan kis városban volt ,ahol az emberek ismerték egymást, mert kevés volt a lélekszáma. Castelwoodnak hívták. Ha jol tudom körübelül olyan 100-110-en laktát, ezek az emberek teljesen el voltak szeparálva a külvilágtól. Apukám nem innen származott csak a Los Angelesben-i zaj és pörgés elöl menekült ide Castelwoodba. Anyukám viszont Kanadában született, csak késöbb a munkája miatt Los Angelesbe költözött. Én még soha nem jártam Amerikán kívül. Kicsit zárkózott típusú gyermek voltam. Valószínűleg azért mert nem szerettem az embereket, meg nem is bíztam meg bennük! Egyedül a kutyámban és a legjobb barátnőmben bíztam. De az élet így hozta!

...

Apukám a 42/a házban lakik. Azért nem mondok utca nevet mert az egész falu egy utcából áll. Apukám egy szép társasházban lakik. Fehér ház, kék ablakokkal, 2 szintes volt, volt egy kis előkertje, ami engem igazán megfogott az az volt, hogy mellette egy hatalmas mező volt amit egy folyó szelt át és aminek a másik partján egy zöldellő erdő állt. Hát ez lenne az én új otthonom/otthonunk?

...

Ez a ház az apukám Waller James nevén állt. Suzynak nagyon tetszett a hely ezért elhatároztam, hogy felfedezem a területet. Úgy gondoltam, hogy először az erdőt nézném meg. Erre az apukám így felelt.

-Abba az erdőbe ne menj be egyedül!

-Már ne is haragudj de nem fogod nekem megmondani, hogy mit csináljak.-válaszoltam kicsit bunkón.

-Nem érdekel mit mondasz, akkor sem mehetsz be az erdőbe! És pont.  Vitát lezártuk!

-Ez nem igazság akkor mégis mit csináljak egy ilyen eldugodt helyen?

-Találd fel magadat!

-Köszönöm a remek ötletet! De valójában fogalmam sem volt,hogy mit kezdjek önmagammal. De arra gondoltam ha majd mindenki elmegy aludni akkor kiszökök majd az ablakon, hiszen a földszinten lakok. Nagyvárosi gyerekként mindig vonzott a természet és az erdő. Most meg pláne, hogy vonz a dolog, hiszen apa elég erőteljesen megtiltotta nekem, hogy elhaggyam a házat vagy a kertet.

- Segítsetek nekem légyszives!-szólt az anyukám. El is felejtettem, hogy szegény egy évig járókerettel kell, hogy járjon. Hiszen az autó pont a lábát találta el. Ezért van szüksége járókeretre. De az orvosok szerint előbb kezdhet majd el újra járni. Mert nagyon erős szervezete van.

...

Este 8 óra van. Épp a kanapén előtt ülve néztük a tv-ét és közben forró teát, és kakaót szürcsölgettünk. Megnéztünk pár filmet és hirtelen este 11 óra lett. Anya erre azt mondta!

-Adam azonnal menjél lefeküdni, jól elütöttük az időt!

-Okés.-mondtam. Nem volt kedvem veszekedés kelteni. Így is elég fura volt ez a nap, meg amúgy is már vártam az estét, hogy kinézhessek abba a titokzatos erdőbe.

...

Eljött a megfelelő alkalom arra, hogy kimenjek az erdőbe, de hirtelen elfogott egy olyan érzés, hogy ezt nem kéne még,  mi van ha nem véletlenül mondták ezt nekem?

-De mindegy!-gondoltam.Ezzel a lendülettel nekivágtam az útnak. Feltoltam az ablakot és észrevétlenül kiugrottam rajta. A fű még vizes volt mert körübelül 1 órája még esett az eső. Kiléptem a kapun és már láttam az erdőbe vezető utat, úgy hogy elindultam. Kissé megijedtem mert hát még is csak ez az első napom, itt Kanadában és ha jól tudom itt vannak medvék meg farkasok bár mondjuk nagy állatbarát vagyok, szóval szerintem nem lesz semmi baj! Az út eleje betonos volt de amikor az erdőhöz értem hirtelen végeszakadt, és még azt is furcsáltam ,hogy még egy kitaposott út sem volt. De mivel hajtott a kiváncsiság ezért belevágtam.

...

Mentem, mentem és csak mentem majd hirtelen fényeket láttam a távolban. Úgy gondoltam, hogy bölcsebb lenne ha ezt közelebbről is szemügyre venném. Gugolva folytattam az utamat, egy kis idő múlva hangokat is hallottam, itt meg aztán végképp megijedtem. De annyira kiváncsi voltam, hogy még ez sem rettentett el. Minél közelebb értem a fényekhez észrevettem, hogy ez nem egy fény hanem több apró, először még azt gondoltam, hogy valaki/valakik kijöttek táborozni. Vagy még arra is gondoltam, hogy valaki itt égeti a szemetét az erdő közepén, de amit láttam az szinte semmihez sem volt fogható. Álmomban sem képzeltem volna ennél szörnyűbb dolgot. De amit láttam azt láttam.