Miraculous Novelláskötet

Egy maszk börtönében

Nem hiszel nekem. Hát persze, hogy lehettem ilyen vak? Nem látod. Egyszerűen nem látod, hogy rajongok érted, és nem is akarod észrevenni!

Csak a maszkot látod a szemem körül, különben már rég felismertél volna! Az arcom megannyi plakáton és címlapon virít és te mégsem ismersz fel. Tudom, nem te vagy az egyetlen, de mégis, te tudhatnád a legjobban!

A többi embert nem engedem ilyen közel magamhoz, csak te vagy ott velem minden egyes csata legközepén. És nem csak egymás mellett harcolunk, hanem együtt! Megnyílok neked, ahogy másnak sosem azelőtt, és te mégsem tudsz átlátni a szitán...

Valahol a lelkem mélyén, arra vágyom, bárcsak ne lenne rajtunk ez a fránya maszk! Felvállalnám, felvállalnám a vele járó hírnevet, a felhajtást, az összes hibámat is, amikor béna voltam, amikor valóban csak a te segítőd voltam! Felvállalnám mindenki előtt: én vagyok Fekete Macska! , csak azért, hogy te végre engem láss, és ne egy nem létező álmot.

Fekete Macska egyszerre vagyok én, és mégsem. Ő csak egy darabom. Azt hiszem most értettem meg... Te csak ezt a részt látod. Szerettem volna valami olyat mutatni neked, amit másnak sosem tudtam, viszont óvlak attól az énemtől, amelyet még én is legszívesebben kivetnék magamból... Nem akarom, hogy törékenynek láss, csak amennyire én ezt megengedem.

Azt hiszem, valahol mégis birtokolni akarlak... Azt akarom, hogy az a csodás lány, aki vagy, rájöjjön, hogy én vagyok az, akire mindig is várt! Mert azt már tudom, én egész életemben rád vártam, Bogaram!

De talán igazad van... hogy várom el, hogy engem láss, ha én nem mutatom meg a teljes valómat? Tudod, Adrien fele annyira nem érdekes, mint az újságokban írják. Az életem unalmasabb és szenvedésesebb, mint te azt hinnéd. De talán egyszer megmutatom neked... Ha tudom, hogy készen állunk rá.

Addig pedig bele gondolok... Mit is láthatsz vajon belőlem a csatatéren? Egy felvágós, idegesítő srácot, aki a komolytalanságával borít ki téged. Aki inkább elsüt egy béna viccet, minthogy az ellenségre komolyan figyeljen. De a fenébe is, nem akarok többet komoly lenni!

Azt hiheted, mindenkinek csapom a szelet, pedig senkiért nem őrültem még úgy meg, mint érted, My Lady! Ha tudnád hányakat utasítottam már vissza, csak Miattad. Mert én hiszem, hogy köztünk még lehet valami... Mert most is van köztünk egy kötelék.

Megmutatnám magam neked, ha engednéd, de nem akarod! Nem akarsz ismerni engem, ilyenkor úgy érzem, semmit nem tudunk a másikról. Mint két rideg, ismeretlen ember... aztán rájövök, nem adhatom itt fel. Rá kell jönnöm, bízunk egymásban. Hiszen bizalom nélkül hogy is vívhatnál valaki mellett élet-halál harcot? Ez az, ami tudom, összeköt minket, már csak meg kell várnom, hogy eljöjjön az én időm!

Akkor majd megmutatom magamat neked, és talán te is magadat nekem... és akkor talán egyszer végre... engem fogsz látni. És nem a fekete bőrruhát...

... Marinette.