Mrs.Horan

1.fejezet

A reggelem remekül indult... Remélem érződik az irónia. Visszatérve a kelésre: Cat egy vödör jéghideg vizet borított a nyakamba. Miután kioktattam őt arról,hogy ez cseppet sem volt vicces,elindultam futni. Reggel hat órakor nincs is jobb dolog,mint futni... Igen Cat tényleg volt olyan hülye,hogy szombat reggel felkeltett hatkor. Na mindegy,Cattől már megszokhattam,hogy hülye. Amikor hazaértem rájöttem,hogy pizsibe mentem futni. És én Catre mondom,hogy hülye. Asszem visszaszívom amit Catről mondtam. Úgy érzem ideje felöltözni. Itt Londonban most ősz van,tehát egy fekete szaggatott farmert vettem fel,egy fehér Oh my god! feliratú pólóval. Barna loboncomat kifésültem és befontam egy tincset belőle. Pont úgy néztem ki,mint mindig...sehogy. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal baktattam le a lépcsőn,be a konyhába. Itt Cat várt egy nagy tányér gofrival.
-Remélem tudod Cat,hogy miattad pizsamában mentem futni!-Az eddig békésen kávézgató Cat fuldokolni kezdett.
-Hallod Cat,jól vagy?
-Ihigehen
-Tuti?
-Ja, csak nem hiszem el,hogy ennyire sötét vagy.
-Hé,fáradt voltam!
-Fel kellett keltenem téged!
-Mert? Szombat van,nincs egyetem!-tényleg nem is mondtam,hogy egyetemisták vagyunk.
-Háát,ha mindenképpen el akarsz késni életed első One Direction koncertjéről,még aludhatsz...
-Hogy mi van?! E-ez nem lehet! Cat,ez igaz?
-Meglepetés!!! És persze boldog szülinapot az én leges legjobb barinőmnek!!!
-Ma van?
-Igen ma van,te lökött!
-Ú,mikor kezdődik a koncert?
-16:30-kor,de téged ismerve már most elkezdessz készülődni. Ja és elintéztem,hogy koncert után találkozzunk velük.-közölte lazán,mire nekem leesett az állam és a földközepéig meg sem állt.
-Ezt hogyan? És mikor?
-A szüleid segítettek...
-Megint nem jönnek haza?-kérdésemre csak elhúzta a száját és bólintott. Mindig ez van... A szüleim egy igen jól kereső cégnél ügyvédek és folyton utaznak. Ezért aztán,ha valamilyen ünnep van nem hazajönnek,hanem megdobják a bankkártyák egy csinos kis összeggel. Az évek során már megszokhattam volna,de azért még van bennem egy minimális remény.
-Mindegy azért köszi Cat!
-Nincs mit! Na gyere, készüljünk!
-Okedli
Felmentünk a szobámba és Cat azonnal letámadta a szekrényem.Pár perc múlva győztesen felkiáltott,kezében a kiválasztott darabokkal. Egy szürke szaggatott farmer,egy fekete pólót és egy kockás inget szedett ki. A hajamat kibontotta, majd az alját begöndörítette. Kisminkelt,majd elégedetten nézett végig rajtam.
-Az inget inkább kösd a derekadra!-utasított. Ő is kitett magáért. Lenyúlta a ma viselt farmerom és ő is felvett egy fekete pólót. Az ing a derekától neki,se hiányozhatott. Ugyanúgy sminkelte ki magát,mint engem és a haja is ugyanolyan volt. Tulajdonképpen úgy néztünk ki,mint az ikrek,leszámítva azt,hogy ő vörös én meg barna.Már 10-kor teljes harci díszben álltunk.
-Na,mit csináljunk?
-Háát...
-Hé mondd,hogy van még egy meglepid!
-Hát ami azt illeti van még egy valami!
- Na mi?
-Tudod mondtam, hogy a koncert 16:30-kor kezdődik.Na az hazugság volt, hogy ne idegeskedj.
-Mikor kezdődik?
-4 óra múlva.
-Huhh!

**********3.5 óra múlva *******

-El fogunk késni!-kezdtem el hisztizni, mert Cat már 15 perce helyet keres.
-Nyugi!
Végre egy hely. Kiszálltunk a kocsiból és az aréna felé sétáltunk.