Titkom virágom / My Secret Flower

My Secret Flower (magyar)

 TITKOM VIRÁGOM

Linda kisegítõ egy nonstop shopban. Egyik éjjel egy furcsa, ámde gyönyörû arcú férfi esik be az üzletbe. Egykor cirádás, ma kopott cowboycsizma, kopott kék farmer, derékig nyitott farmering, mely felfedte  izmos, rövid szõrrel borított mellkasát, és hosszú, szürke ballonkabát fölötte. Az arca érzékeny, szép vonású, szája sarkában gödröcske, vállát verdesõ vörhenyesbarna haj. Viszont a szemét nagy, feketelencsés napszemüveg takarta. Ráérõsen válogatott, mégis a tartásából és mozgásából feszültség áradt. Mikor fizetett, nagy meleg tenyere egy pillanatra rásimult Linda kecses kis kezére. Linda testén forróság szaladt végig, vágyakozva bámult a fekete üveg mögé. Vajon milyen lehet mögötte - tûnõdött Linda. A  férfi szó nélkül eltette a visszajáró pénzt, az ajtóhoz ment. Megpróbálta kinyitni, de nem ment a kezében levõ csomagoktól. Linda erre a szokásosnál készségesebben ugrott ajtót nyitni. A szoknyája felcsúszott  nagy sietségében, teste a férfiéhez nyomódott, ahogy átnyúlt rajta, hogy kinyissa az ajtót. A vonzó férfi párája beburkolta és felkorbácsolta a lány érzékeit. Felnézett a fölé tornyosuló férfiarcba. Annak szája széle gyanúsan megrándult, karjával az ajtóhoz szorította a lányt. Linda testében tüzek gyúltak mindenfelé. Szabad kezével felnyúlt és leemelte a napszemüveget. Aztán a csodálattól elnyílt a szája: a férfi elbûvölõ kék szemekkel rendelkezett. Linda csak állt és állt, akkor is, mikor a férfi lehajolt és szájoncsókolta. Elöször könnyedén, aztán egyre tüzesebben csókolta a lány szétnyíló, puha piros ajkait. Kezébõl földreestek a papírzacskók. Egész testével ráhajolt a lányra, keménységét hozzányomta. Linda végképp elvesztette a fejét, minden józan gondolata szertefoszlott. Csak azt érzékelte, ahogy a férfi a combja alá nyúlt és magához emelte az ölét. A nadrágja ekkorra már nyitva volt, és egyetlen rándulással belehatolt a lányba. Aztán csak a gyönyör tombolt bennük.  

Linda csak a fal hûvösétõl tért csak lassan magához. Elölrõl a férfi teste égette, aki zihálva dõlt rá. Majd lassan lecsúsztatta a földre. De Linda képtelen volt megállni remegõ lábain.Mire a férfi ölbekapta, bár õ is nehezen tartotta magát, és bevitte a kassza mögött nyíló aprócska irodába. Ott lerogyott az egyik rozoga székre, de a lányt egy pillanatra sem engedte el. Szorosan átölelve tartotta az ölében, arcát a lány hajába fúrta. Lassan csillapult a remegésük, és testük összesimulása biztonságot, bizalmat, nyugalmat idézett fel. Mintha mindketten hazaérkeztek volna. Csak sokára váltak szét. Linda kicsit remegõ hangon szólalt meg: 

- Nekem, azt hiszem, mennem kell....az üzlet... 

A férfi is felállt, bólintott. Aztán megsimogatta Linda haját, és olyan tekintettel nézett rá, hogy a lány egészen elalélt. A férfi az ajtóhoz lépdelt, összeszedte elejtett csomagjait, és már nyitotta az ajtót, mikor Linda utánaszólt: 

- És a neved? Legalább azt szeretném tudni! 

- A férfi egy pillanatg a földet nézte, aztán azt mondta: 

- Joe. Csak ennyi. - Linda most elöször hallotta a mélyzengésû hangot. A lány hitetlenkedve kérdezte: 

- És az én nevem? Az nem is fontos neked?! 

- Nem a neved a fontos, Te vagy a fontos nekem - mormolta a férfi, és kilépett az éjszakába.

***

Linda egész nap a férfiról álmodott - ébren és álmában -  aki lerohanta az életét és rabulejtette az érzékeit. És akit valószinüleg soha többé nem lát. Ám azért egész éjjel az ajtót leste a boltban, míg aztán hajnaltájban már lemondott a reményrõl. Épp kiszolgált valakit, amikor ismerõssé vált alak tûnt föl a polcok között. Linda keze és szíve egyszerre lódult meg, szeme elõtt tótágast álltak a pénztárgép billentyûi.  Aztán már ott is állt elõtte Joe. Most  barna bõrdzsekit viselt és aranybarna haját copfba kötötte. A napszemüvege viszont stimmelt, plusz még szaporodott a leltár egy friss vágással az arcán,amely a bal szemétõl a  szája széléig húzódott, és a jobb keze is be volt kötve. De így még férfiasabbnak tûnt Linda számára. De csak azért leltározgatott ennyire, hogy ne kelljen azon gondolkodnia, miért nem kap levegõt, ahányszor csak ránéz a férfira. Joe féloldalasan mosolygott, ahogy a konzervsört és a pénzt a pultra tette. Magától vette le a napszemüvegét, s Linda tudatalatt is negdöbbent attól, hogy milyen fáradt a szeme. Ám a fáradtság mellett a meleg vágy is ott csillogott a szemében. Csípõjét a pultnak támasztotta és kitárta Linda felé a két karját. A lány gondolkodás nélkül a két izmos kar közé simult. A férfi a nyakába súgta: