Playboy (exo ff)

1. fejezet

- Wiskyt jéggel. - csapkodja meg a pultot vidáman egy fiatal srác. Mit képzel hol van egy régi western filmben? Bár igazából már megszokhattam volna, a részegek mindig furán viselkednek. Eléggé el lehet már ázva, mivel alig tud megállni a lábán. Őszintén nem szívesen adok neki több piát, de hát ez a munkám.

- Biztos nem szeretnél inkább egy kólát, haver? - próbálom kedvesen eltéríteni az alkoholtól. Nem akarom, hogy balhézni kezdjen, ha nemet mond úgysem tehetek mást mint hogy kiszolgálom. Vihorászva leül a székre, de majdnem elvéti. Elmosolyodom.

- Na jó mit kell itt csinálni ahhoz, hogy azt add amit kérek? - hatalmas odafigyelés kell ahhoz, hogy megértsem mit mond ugyanis összefolynak a szavai, de hála a sok éves tapasztalatomnak már egész könnyen megy. A fiú csábosan elmosolyodik és közelebb hajol. Ejha hát erre nem készültem fel, a pasik nem igen szoktak velem flörtölni a piáért.

- Bocs, de nem utazom kisfiúkra. - mosolygok rá egyre viccesebbnek tartva a helyzetet. Mielőtt még válaszolhatna egy igencsak kicicomázott csaj támolyog a pulthoz és átöleli a fiú nyakát, majd teljesen a hátának préselődik.

- Dae mi tart már ilyen sokáig? - kiabálja nyafogós hangon, mivel a zene bömbölésétől nem lehet rendes hangerőn beszélni.

- Hé szivi! Tudtad, hogy a pultosok már abba is beleszólnak mit igyál? Vagy lehet azt szeretné ha te rendelnél. - simít végig a lány derekán, aki erre felnevet és végignéz rajtam. Nem rejti véka alá hogy bejövök neki.

- Szóval, mit szeretnél egy italért cserébe? - hátradobja hosszú haját, egyik ujját becsúsztatja a pólóm nyakrészéhez és közelebb húz magához. Eltakarja a kilátást a pasija elől és megnyalja a fülem. - Tudod mi ketten eljátszadozhatnánk később. - suttogja, kapnék is az alkalmon ha nem épp dolgoznék és nem lengné körül az alkohol és a dohányfüst undorító elegye.

- Hé, hé! El a kezekkel a csajomtól! - kiált a fiúja, derekánál fogva az ölébe húzza a csajt és nyálcserét kezdeményez vele. Mintha nem épp a kis szajhája akart volna rám mászni! Elegem van mára. Kitöltöm a wiskyt és indulatosan lecsapom a kis párocska elé, akik ebből semmit sem vesznek észre, mert továbbra is el vannak merülve egymás szájában.

- Kyungsoo, szünetet tartok! - szólok a másik pultosnak, megvárom míg bólint beleegyezésként, majd elindulok a kijárat felé. Szeretem a munkámat és általában a részegekkel sincs semmi bajom, de néha kiakasztanak. Nem vágyom másra csak hogy végre megszabaduljak a dübörgő zenétől és elszívjak egy cigit.

- Hé Byun! - kiált utánam Jaeyul, a főnököm. A francba! Egy pillanatra lehunyom a szemem, majd mosolyogva megfordulok.

- Tessék? - ártatlanul pislogok a klub tulajdonosra, aki átkarolja a vállam és elindul velem az irodája felé. - Jó tudom hogy a szünetem csak 5 perc múlva kezdődik, de ígérem előbb is fogom befejezni. - kezdek magyarázkodni. Jaeyul felnevet.

- Nyugi, semmi ilyesmiről nincs szó. Arról a kölyökről szeretnék veled beszélni, akit az előbb kiszolgáltál. - nyelek egyet. Nem hiszem el hogy máris kicsapta a hepajt, mert „rámásztam" a csajára. Legalábbis szerintem ezért vagy talán mert megkérdeztem nem-e inkább kólát kér?

- Az... Sajnálom, csak már annyira részeg volt, hogy féltem a kórházban kötne ki egy újabb italtól, de természetesen kiszolgáltam. - teszem hozzá gyorsan.

- Értékelem, hogy ilyen őszinte vagy és hogy így vigyázol a vendégekre. Viszont légy szíves ne adj neki több alkoholt, csak hitesd el vele. - összezavarodva nézek rá. Felsóhajt és úgy tűnik gondolkozik valamin.

- Jól van akkor most elmondom az igazságot, mert bízom benne hogy nem adod tovább. Az a kölyök, Jongdae az unokatestvérem és mostanában elég sok baj van vele. Tudod most szakított a barátnőjével, aki a két éves kapcsolatuk alatt végig csalta, azóta állandóan csak iszik meg bulizik pedig olyan jó gyerek volt.

Ahogy az unokatesója problémáiról beszél úgy lesz egyre szomorúbb az arckifejezése. Nem értem miért mondta ezt el nekem, eléggé ledöbbent azt sem tudom hogyan kéne ilyen helyzetben reagálnom. Végül csak megköszörülöm a torkom és lerendezem egy rövid mondattal.

- Rendben, nem adok neki többet. - Jaeyul hálásan néz rám és mosolyogva megveregeti a vállam.

- Köszönöm Baekhyun.

A fura beszélgetés után kimegyek, hogy elszívjak végre egy cigit. Tudom szörnyű szokás, de hát mindenkinek kell egy káros szenvedély. Nekem személy szerint kettő is van. Ráadásul a legrosszabb fajtából. A cigaretta és a csajozás. Minden ember egy rohadt playboynak tart csak mert nem ragadok le egy társnál. Nem tehetek róla annyira idegesít az állandó nyavalygásuk, hogy egyikkel sem bírom pár hétnél tovább. „Baeki hol voltál egész éjjel? Miért nem vetted fel a telefont, megcsalsz?" meg a hasonló hülyeségek és az a baj, hogy még a pasikkal is ez van. Igen, bevallom volt már dolgom pár sráccal is. Miután elszívom a cigimet vissza kell mennem melózni. Beletúrok aranybarna hajamba és sóhajtva bemegyek a klubba. Remélem Jaeyul rokona már nem lesz ott.