Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Baekhyun épp unatkozva kortyolgatta a kávéját és gondolkozott mit kéne aznap tennie, hogy ne haljon bele az unalomba. Szabadnapja volt és nem igazán akadt semmi tennivalója ami lefoglalta volna, a barátai közül pedig senki sem ért rá vele lógni. Ez volt az egyetlen amikor bánta, hogy éjszakai munkája van. Kevés alkalommal találkozhatott velük, mert ők pedig általában délelőtt dolgoztak. Felsóhajtott és megpróbálta elfoglalni magát az internettel, de valahogy ez sem kötötte le végül ott lyukadt ki, hogy Jonginnel chatelt, bár igaz ő sem ért rá.
„Szerintem te vagy az egyetlen olyan ismerősöm, aki unatkozik a szabadnapján."
„Bocsáss meg, hogy társasági lény vagyok!"
„Miért nem foglalod le magad azzal a csajjal, akit részegen cipeltél el magadhoz?
Biztos örülne a hívásodnak, már ha emlékszik rád egyáltalán" :D
„Haha! Látom nagyon vicces kedvedben vagy, inkább menj vissza asztalokat pucolni."
„Hé a te munkád sem jobb! De most tényleg mennem kell, lejárt a szünetem."
Nem kellett volna elmesélnie Jonginnek az esetet, de még szerencse hogy nem tudja fiú volt az illető. Vajon mit csinálhat most az a srác? Remélte, hogy nem fagyott halálra valamelyik sikátorban, bár akkor biztos értesült volna róla mivel a fiú Yifan rokona volt. Miután elgondolkodott az előbbi beszélgetésen Jongin ötlete nem is tűnt olyan hülyeségnek, mivel a srác eléggé elszórakoztatta aznap este is plusz volt egy fogadalmuk vagy minek hívta a másik. Baek még arra is emlékezett, hogy lefirkantotta egy kis papírcetlire. Elmosolyodott az emlékre, ahogy a papír fölé hajolt és megpróbált egyenesen írni rá, de minden mondat egyre ferdébb lett. Előkereste telefonjában a fiú számát és pár perc újabb gondolkodás után úgy döntött felhívja. Ki is csengett, egy jó darabig nem vette fel, épp mikor ki akarta nyomni a hívást elhallgatott a tárcsahang.
- Halló? - szólt bele monoton hangon, Baek rögtön felismerte.
- Részeg srác? - pár percig semmi választ nem kapott, majd hirtelen kinyomták a hívást.
- Mi a? Játszod a nehezen kaphatót? - felnevetett és újratárcsázta a számot.
- Oké... Nézd, pont ahogy az előbb is megállapítottad, részeg voltam. Fogalmam sincs ki vagy te, de nem is érdekel, mert nem szoktam tartani a kapcsolatot olyanokkal, akikkel részegen találkozom. Úgyhogy... - Baekhyun félbeszakította az egyre hosszabbra nyúlt monológot.
- Ezzel már elkéstél, elég emlékezetes esténk volt, plusz van egy megállapodásunk, ami szerint el kell jönnöd hozzám bármikor, ha azt mondom. - a vonal másik végén levő gúnyosan felnevetett. Ja, nevess csak úgyis ráveszlek, hogy elgyere hozzám. - gondolta Baek.
- Ezek szerint nagyon viccesnek tartod amit mondtam, de emlékezz mi lesz ha nem jössz el.
- Miért mi lesz? Ügyvédeket küldesz rám? - viccelődött a fiú.
- Pontosan.
- Ez nevetséges, azt hiszed nem tudom, hogy megállapodás alatt azt a papírfecnit érted? - nem gondolta, hogy a srácnak még józanon is ekkora a szája, de tetszett neki legalább kihívást jelentett. Igaz nem tudott volna semmilyen ügyvédet utánaküldeni, hiszen még a nevét sem tudta, Chenként mutatkozott be, de persze tudta, hogy nem ez az igazi neve.
- Elég illuminált állapotban voltál és bármit könnyen alá lehetett íratni veled, én pedig fogalmazzunk úgy, hogy unatkoztam és jó ötletnek tűnt egy játszótársat szerződtetni. Nem volt ellenedre. - ekkorát még sosem hazudott egész életében, de próbált magabiztosnak hangzani. Természetesen semmi szerződés nem létezett, de Chen feltehetőleg nem emlékszik semmire. A hallgatása is erről árulkodott. - Elvitte a cica a nyelved?
A vonal másik végén Jongdae közben azt próbálta kitalálni igazat mond-e a férfi. Valóban olyan szinten részeg lehetett, hogy aláírt valamit? Istenem, hisz még a férfi arcára sem emlékezett, azt sem tudta hogy találkoztak, de ha igazat mondott abból baj is lehet és nem akart kockáztatni. Az órára pillantott. A francba, a munkaidő végéig még 2 óra van hátra, talán ha eljátszaná a nagybátyjának hogy rosszul van. Ez nem igaz valamit ki kell találnia!
- Hahó, ott vagy még? - Magában mindennek elmondta a fickót, de ügyelt hogy a hangján ne lehessen hallani mennyire mérges valójában.
- Most nem fog menni, várj még pár órát! - a vonal másik végén levő személy hatalmasat sóhajtott. Jongdae már reménykedni kezdett, hogy annyiban hagyja ezt az egész őrültséget.
- Kerek egy órát kapsz, aztán valami dögös ruhában gyere, olyanban amit nem sajnálsz ha leszabom rólad. A címem be van írva a mobilodba. - Jongdaet leverte a víz és egy pillanatig levegőt sem kapott. Egy halk nyüszítésszerű hang hagyta el a torkát, mire a másik felröhögött. Jól hallotta? Mé-mégis miről beszél?
- Egy óra! Tikk, takk! - azzal a férfi letette a telefont, ő pedig még mindig mozdulatlanul ült maga elé meredve és próbált ismét levegőhöz jutni. Amikor ez sikerült dühében lecsapta a telefont a helyére.
