Idegesítő pittyegésre kelek. Ásítozva fordulok az oldalamra, hogy lenyomjam a mobilom ébresztőjét. Semmi kedvem felkelni, olyan álmos vagyok. Már évek óta csaposként dolgozom, de még mindig nem tudtam megszokni ezt az állandó éjszakázást. A hét végére olyan vagyok mint a mosott rongy. Ám mivel ma megint dolgozom ezért nagy nehezen ráveszem magam, hogy kikeljek az ágyból. Lezuhanyzom majd körülbelül húsz perc múlva egy törülközővel a derekamon bukkanok elő a fürdőből. Kihalászom a szekrényből a ruháimat, szokás szerint sötétet keresek, hogy ha esetleg valami idióta rám önti az italát ne látszódjon annyira. Megint megszólal a telefonom. Nem nyomtam le rendesen az ébresztőt? Ja nem, most valaki hív. Történetesen a legjobb haverom.
- Halló? - kihangosítom a hívást és elkezdek öltözködni.
- Jó reggelt Csipkerózsika! - ordibál a telefonba.
- Jongin, ne üvöltözz már, fent vagyok! Miért hívsz? Nem érek rá, készülődnöm kell. - zsörtölődöm.
- Hyung, miért vagy ma ilyen morcos? Nem találtál magadnak csajt tegnap? - bár nem látom az arcát, de biztos vagyok benne hogy perverzül vigyorog. Sóhajtva elfekszem az ágyamon, majd belecsavarom magam a takarómba. Bárcsak aludhatnék még.
- Ha nem tudnád tegnap is dolgoztam, ráadásul nem szedek fel minden nap új csajt. Csak te hiszel ilyen hülyeségeket. - Jongin felnevet. Valószínűleg nem hisz nekem pedig az igazat mondom. Igaz sokszor váltogatom a partnereimet, de már legalább egy hete nem voltam együtt senkivel.
- Oké, oké. Azért ne harapd le a fejem. Szóval ma sem érsz rá. - habár nem kérdés volt, hanem egy megállapítás azért válaszolok.
- Nem.
- Azért este majd beugrom a klubba, rég találkoztunk. - elnyomok egy ásítást.
- Oké, de ha lehet a munkában majd ne hátráltass. - azzal bontom a vonalat esélyt sem adva neki, hogy válaszolhasson. Tényleg nem érek rá most cseverészni vele és néha már az agyamra megy hogy ő is úgy kezel mint valami playboyt. Pár órával később már a koktélokat keverem. Nincsenek valami sokan a klubban, igaz hétköznap mindig kevesebben jönnek bulizni. Viszont így is kiszúrom a tömegben a főnököm drágalátos unokatestvérét. Ha jól látom épp egy lánnyal flörtölget, hozzáteszem nem azzal akivel tegnap. Hajával játszadozva közel hajol hozzá és mond valamit. A csajnak nagyon bejöhet, mert elmosolyodik és végighúzza a kezét a srác mellkasán. Hm, itt még tuti lesz valami az éjjel.
- Mit nézel annyira? - lép a pulthoz legjobb barátom és pillantásomat követi. - Bejön a csaj? - elszakítom tekintetem a srácról és mai prédájáról, majd tovább törölgetem a kezemben levő poharat. Jongin nem tudja, hogy a pasikra is bukom és őszintén valamiért nem is akarom elmondani neki, így nem világosítom fel hogy nem a lányt néztem.
- Ma nem érek rá csajozni mondtam már. Ha jól sejtem te viszont pontosan ezért jöttél. - nem ver át, a munkahelyemen sosem szokott meglátogatni.
- Hyung hogy gondolhatsz ilyesmit? Én találkozni akartam veled. Tudod most megsértettél. Nem is értékeled, hogy meglátogattalak. - a táncoló tömeget figyeli, majd ahogy elhalad mellette egy csinos nő, Jongin feltűnően utána fordul. Pff, még hogy miattam jött! Le sem veszi a szemét a nőről. - Annyira megsértettél, hagyom, hogy elgondolkodj kicsit. - azzal már el is tűnik az emberek közt. Fejemet rázva felnevetek. Kész ez a kölyök.
- És még én vagyok nőcsábász!
Az éjszaka további része eseménytelenül telik. Jongin fel sem bukkant azóta vagyis már most jobb napja van, mint nekem. Ezúttal a tegnapi srác sem jött idegesíteni, amiért külön hálát adok. A munkaidőm lejárta után kilépek a hűvös, viszonylag csendes utcára, csak pár buliból hazafelé tartó emberrel találkozom. Rágyújtok egy szál cigire, épp elindulnék mikor egy nyögés üti meg a fülem. Homlok ráncolva követem a hangot. Micsoda véletlen pont a sikátor felől jön...
- Remélem ebből megtanulod, hogy ne kezdj ki más csajával. - ahhoz pont időben érek oda, hogy lássam ahogy egy nagydarab fickó belerúg egy földön fekvő emberbe. Mivel nem akarom magamat is összeveretni megvárom míg a nagydarab elhúz aztán a még mindig földön kuporgó pasashoz lépek. Gyorsan elnyomom a cigimet és leguggolok mellé.
- Hé, jól vagy haver? Ne hívjak mentőt? - vállára fogok mire összerezzen. Barna haja teljesen az arcába lóg, így nem látom kivel van dolgom. - Nem bántalak.
Próbálom megnyugtatni, majd elsimítom a tincseit és pechemre Jaeyul unokatesójával nézek farkasszemet. Francba! Legutóbb nem tett rám túl jó benyomást és most is egyértelműen el van ázva. Azért mégsem hagyhatom itt. Felsóhajtok. Hogy is hívják? Á, megvan! Jongdae.
- Fel tudsz kelni? - felül és grimaszolva szorítja kezét a hasához, majd rám néz.
- Hé, a pultos fiú! - nevet fel vidáman. Az orromat rögtön megcsapja az alkoholszag, de olyan szinten hogy hátrahőkölök. Te jó ég, mennyit ivott? Legyezek párat a kezemmel, hogy elűzzem a szagot.
- Kiraboltál egy italboltot? - gúnyolódom, de őt szemmel láthatólag leköti hogy a lábát tanulmányozza. Egyértelműen alig tud magáról. Legnagyobb meglepetésemre lehunyt szemmel visszafekszik a földre. - Jesszus, ez most komoly!?
Nem tudom merre lakik a főnököm, a klub meg már bezárt, így nem vihetem be őt. Viszont az utcán sem hagyhatom reménykedve hogy nem fagy meg. Várjunk csak, de hiszen tudom Jaeyul számát! Gyorsan előhúzom a mobilom és már hívom is a főnökömet, de mit ad az ég, nem veszi fel. Ezt nem hiszem el. Körülbelül tíz percig hívogatom, de semmi és már a kezdek megfagyni. Dühösen felmordulok és a békésen szunyókáló Jogdaere nézek. Ó hogy az a... Elteszem a mobilom, egyik kezem becsúsztatom a fiú lába alá, másikat pedig a háta alá és felemelem. Semmit nem reagál egy horkantáson kívül.
- Ha lehánysz neked annyi! - figyelmeztetem annak ellenére, hogy úgysem hallja. - Miért kerülök mindig ilyen helyzetekbe?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
