Holnap haza engednek szerencsére. Alig várom már majdnem két hete vagyok bent , nagyon unom az egészet,annak viszont örülök ,hogy bátyám Erik és Krisztofer mellettem volt egész végig . Viszont mondta a bátyám,hogy anyuéknak közölni kell velem valamit. Azt is mondta ,hogy ő nem mondhat semmit még, mert talán örülök neki de talán nem. Nagyon kíváncsivá tett a bátyám, vajon mit akarnak apuék...?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Beléptem az ajtón, már láttam anyun az aggodalmat, apu pedig próbált egy mű mosolyt "dobni" az arcára...
Szisztok bocsi ,hogy eddig nem ìrtam semmit... sokan kèrdeztètek mièrt tüntem el... nem tüntem el csak depresszios lettem. Ez inkàbb magànügy. Remèlem tetszik ez az ùj rèssz bocsi ,hogy rövid lett
YOU ARE READING
Téged akarlak!
Non-FictionMindig féltem neki elmondani mert attól féltem,ha elmondom neki vége a barátságunknak.. Annyira rossz érzés,hogy szeretem de ő mással van. Mintha kitépnék a szívemet,olyan ez az érzés,hogy meghalnék érte és ő ezt szerintem tudja. De mégis mással van...
