Azonnal beültem az autòmba ès indultam Krisztoferhez . Ùtközben hìvtam Rebekàt,hogy hol tartòzkodnak: melyik korhàz,hanyadik emelet ès melyik szoba.
Beèrtem a korhàzba majd a recepciòshoz mentem
-Jò napot! Megtudja mondani hol talàlom Berki Krisztofert? -
Kèrdeztem aggodò hangon.
-Igen! 139_es szoba.-
-Köszönöm!
Szòval mentem ... 137 ... 138 ... 139!
Bementem ès a haja kopasz volt, arca sàpadt kezèben pedig az infùziò amely karjàban vègzödött. Könnyeit nem tudta tagadni, jöttek mint a vihar. Lassan de jöttek. Meg àlltam előtte ès el olvastam a papirjàt...
"KEMOTERÀPIA SZÜKSÈGES . GÈPEK SEGÌTSÈGÈVEL VIGYÈK! ... RÀKKAL SZENVED" Majd mèlyen a szemèbe nèztem màr èn is sìrtam... àtöleltem èss csak annyit mondtam
-Nekem te kellesz! - ràm nèzett ès mosolygott. Majd folytattam sìrva -Kicsikem nem veszìthetlek el! Kèrlek maradj velem!! Nem mehetsz el! - ezzel lassacskàn behùnyta a szemeit ès vègtelen àlmot kezdett aludni . Könnyeimben elveztem ès kezeit fogtam. Màr tudtam,hogy vège . Èletèt vesztette.
Miközben hideg kezeit fogtam elaludtam a hullàja mellett . Olyan volt mintha együtt aludtunk volna. De èn csak àlmomban làttam . Àlmomban szàja az en szàmra tapadt. Halvànyùlt a kèp, ès elment mikor felèbredtem màr nem volt mellettem teste. Zokogva kèrtem az orvosokat,hogy hozzàk őt vissza. De nem tudtàk...
:(
VOCÊ ESTÁ LENDO
Téged akarlak!
Não FicçãoMindig féltem neki elmondani mert attól féltem,ha elmondom neki vége a barátságunknak.. Annyira rossz érzés,hogy szeretem de ő mással van. Mintha kitépnék a szívemet,olyan ez az érzés,hogy meghalnék érte és ő ezt szerintem tudja. De mégis mással van...
