Lefürödtünk, majd egymáshoz bújva aludtunk el.
Másnap reggel gyönyörű érzés volt felkelni az ölelő karjaiban.
- Mit mondunk majd Balázsnak? - kérdeztem miközben ő az arcom simogatta.
- Semmit, majd észreveszi.
- Azt mondod?
- Hát ha csókolgatni foglak elötte akkor tuti nem azt fogja hinni, hogy "baráti" csók. - nevetett felém.
- Hát az igaz - mondtam vissza mosolyogva.
- Na és anyud?- kérdeztem még jobban kétségbe esve.
- Ó ő tudja.
- Hogy hogy?
- Hát már egy jó ideje te vagy a téma.
- Komolyan?- csodálkoztam.
- Igen.És azt is tudta, hogy összejövünk.
- - Ó igen? - nyitottam ilyedtem nagyra szemeim.- és ezt honnan tudta?
- tanult pszichológiát és testbeszédet s egyébként sem volt nehéz észre venni a viselkedésed az utóbbi időben. És mivel rólam is tudta, hogy bejössz nekem nem volt nehéz.
- Csodás. - mondtam pislogva.
-Na és a te anyud ,és apud majd ha hazajön?- kérdezett vissza.
- Na ez egy jó kérdés.
Gondolkoztunk tovább, hogy hogyan tudnánk elmondani a hozzánk tartozóknak, hogy mi egy.. na egy pár lettünk.
-Petra?
- Hát izé.. Ő ..már, hogy is mondjam. Nagyjából sejti.
- Ezt hogy érted?
Ne már basszus nem akarom neki elmondani, hogy tegnap bevallottam, hogy bele zúgtam a bffembe. Hiába észre vették a viselkedésemen.
- hát hogy is mondjam... Tegnap elött tudta meg.
- Dehát akkor még nem is voltunk együtt.
- Öm, hát beszéltünk rólad.
- Oh igen? - kérdezte fűrkészve engem. - Szóval ti is kibeszéltetek?
- Ajj igen, elmondtam neki, hogy bejössz.
Nagy mosolyra húzta a száját és puszilgatni kezdett.
- Szóval tetszem. - mondta mosolyogva.
- Az nem kifejezés. - mondtam miközbe a számba haraptam.
- Te is tetszel Kismakim.
Mosolyogtunk egymásra és azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a nap.
