A múlt fogságában

3.Fejezet

De a sok megpróbáltatástól elgyengültem...
Tényleg megpróbáltam mindent és azthittem az új osztály az új barátok el tudják velem feledtetni a múltat... de ez nem így történt..
Próbáltam a legjobb formámat adni,nem elgyengülni,a gyengéknek támaszt adni. De egy pontnál én sem bírtam tovább. Fájt hogy el kell felejtenem. Mert muszáj. Egyszerűen lassan semmim nem lesz csak a nagy tátongó üresség.
De az ember sokszor kerül vissza ugyanarra a pontra.Az a legnagyobb baj hogy gyenge vagyok... 
De az élet egy utazás. Lehet hogy ugyan annál a peronnál állunk de néha más vonatra szállunk fel.
Igen. Énis voltam azon a ponton hogy bántottam magam. Voltak rossz napjaim,rossz pillanataim..de sosem felejtem el kik azok akikért élek és kik az igaz barátaim.
Telnek a napok és úgy tűnik jobban vagyok.
Aztán újra szembejön velem a múlt. Egy emlék. Egy hely. Egy illat. Egy érzés.
Mert ezek a felejthetetlen helyek,illatok,érzések és dátumok...