Ez most megtörténhet?

3.rész: Váratlan vendég

Mint amikor egy gyermektől elveszik a játékát, én is furcsán néztem Janira, amikor hirtelen a csókot abbahagyta, majd ellökött magától. Nem tudom mit tettem, csak amit a szívem diktált.. Láttam arcán, hogy nincs jól. Nagyon nincs.

-Baj van Jani?

-Nem... Vagyis de... Csak... Mindegy.

-Jani, nekem elmondhatod. Tudod!

-Te... Hogy érzel??

-Jani..én nem tudom, hogy mióta, de érzek irántad többet, mint barátság. - ekkor lehajtom a fejem és inkább a padlót nézem - 

-Hát...Lehet hogy most egy kis távolság jót tenne nekünk pár napig.

-Jani és mi lesz a streammel, és a csatornával??

-Azt mondjuk dolgunk akadt. Ameddig át nem gondolunk mindent. És ne aggódj, felveszem a Sherlock Holmest, lesz mit nézni a srácoknak.

-Rendben. 

Ekkor láttam arcán a tudatlanságot. Rajtam is ez tükröződött le. De jobb lesz ez így. Remélem. Elballagtam a cipőmért a cuccaimért, majd távozásul csak annyit mondtam -Remélem jól döntöttél!- Majd becsaptam magam után az ajtót. A lépcsőfokokat kettesével léptem, mert minél hamarabb le szerettem volna érni, persze egy-két botlással sikerült is. Amint kinyitottam azt a rozoga bejárati ajtót elkezdett az eső is esni. Rólam tudni kell, utálok esőben vezetni. 

-BASSZAMEG AZ ISTENÉRT! MÉG VALAMI??!!! - káromkodtam hangosan, majd a kocsihoz siettem. Amikor a zsebembe nyúltam volna a kulcsokért, nem voltak ott.

 -EZ VALAMI ROSSZ VICC?? - Elkezdtem a táskámban kutakodni, majd amint meg lett, kinyitottam a kocsit, majd be szálltam. A cuccomat hátradobtam, én pedig a kormányra dőlve sírni kezdtem. Én szeretem Janit. De neki időre van szüksége. Sírtam még pár percig. Elővettem egy papír zsebkendőt, meg töröltem az arcom, majd beindítottam a kocsit. Amint elindultam egy baleset mellett haladtam el. Mindenhol rendőr, tűzoltó és mentős volt. Pont akkor láttam meg, hogy két autó ütközött össze, és mind a kettő égett. Ahogy kicsit mentem tovább egy ismerős arcot pillantottam meg, az Anyukám volt az. Azonnal behajtottam , majd odasiettem. Amint kiszálltam a kocsiból kicsit elállt az eső és odarohantam Anyuhoz.

-ANYAAAA!!! ANYAAA!! -majd szorosan átöleltem- Mi történt??????!!!!!! Válasz helyett lesütötte szemeit, és mögötte láttam, ahogy az Apám benne van egy fekete zsákban. 

-NEM NEM, NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!NEM LEHET!!! KÉREM HADD NÉZZEM MEG!!!

-Uram ő már halott. 

-APAAA!! APAAA KÉRLEK NE HAGYJ ITT!!!!! APAAA!!! KÉRLEEEEEK!!!! - ordítottam torkom szakadtából, és közben folytak a könnyeim, de el kellett engednem az Apukámat. 

                                                                            /3 nap múlva/

Már 3 napja a balesetnek. Azóta Anyukámnál vagyok, Janiról pedig nem tudok semmit. Egyre jobban magamba fordulok, hogy miért kell mindennek egyszerre történnie ilyen korán. Az ágyamon fekszem, és a plafont nézem. Emlékszem amikor Bécsben is pont ezt tettem, de akkor Jani mellettem volt, most pedig nincs. Egyre rosszabbul vagyok nélküle. A kisfiús mosolya, a szép szeme, a fekete haja és ő maga. Hiányzik. Nem tudom mi van vele. Lehet, hogy azóta már Orsit szereti újra? Nem, nem...nem tudom. Muszáj látnom. Ekkor felpattantam az ágyból, majd a gépemhez siettem. Bekapcsoltam, majd rákerestem a csatornára, majd az első videóra. Töltött egy kicsit, majd meghallottam -Sziasztok! Ez itt újra a TheVR és folytatjuk a Sherlock Holmest..- Egyből boldog lettem látványától, és hogy tudom, ő jól van. De valami furcsa volt. Jani sohasem ilyen szomorkás a videóknál. Főleg nem ennél, mert egy volt az egyik legkedvencebb játéka. Talán ő is olyan mint én? Hiányzom neki? A gondolat menetem a csengő szakította félbe.
-MAJD MEGYEK ÉN ANYA! - majd felkaptam a papucsomat, és az ajtóhoz siettem. Amint kinyitottam elállt a lélegzetem.
-O...Or..Orsi?
-Szia! Beszélhetnénk pár szót?
-Ppp..persze gyere be.
Majd a nappaliba kísértem.
-Figyelj Pisti. Csak azért jöttem, mert tisztázni szeretnék pár dolgot.. Én elfogadom, és már feldolgoztam, hogy Jani téged szeret. És én csak annyit szeretnék kérni, hogy viszont szeresd mert egy nagy kincs!
-Orsi..
-Megígéred? Ma már haza kell utaznom Győrbe, így már engem nem fogtok látni, és csak ez lenne az utolsó kérésem.
-De.. Basszameg.. Igen, megígérem!
-Akkor én indulok is. - majd felpattantunk, és Orsi el is ment. Teljesen lesokkolódtam. Miért ide jött és nem hozzá? Majd ekkor támadt egy ötletem.
-Anyaa! Átmegyek egy barátomhoz, pár óra és jövök! -
majd összeszedtem a cuccaim amik kellenek, átöltöztem, és ki siettem a kocsihoz. Nem tudom jó ötlet lesz e amire készülök, de egy próba megéri. Janinak tudnia kell mit érzek iránta! És már nem félek a megbánástól. Mert ő egy nagy kincs!