Szerintem mindenki életében eljön a pillanat, amikor nem igazán tud mit kezdeni, azzal hogy ott van előtte egy kitöltésre váró teszt.
Nem ez az elő vizsgára való készülésem, de minden egyes alkalommal, amikor leültem, hogy már pedig én ezt kitöltöm, akkor valami közbe jött. Nagyon nagyon fontos, halasztást nem tűrő dolgok. Például, hogy el kell mennem a boltba tejszínhabért a kávémba vagy elintézni a folyóügyeimet, esetleg levágni a körmöm.
Szerintetek is nagyon fontos dolgok? Szerintem is!
Legalábbis 1 hónapja még így voltam vele, aztán elkezdtem pánikolni, hogy mi van ha nem sikerül és ismételnem kell az egész évet. De ami még rosszabb, hogy Natsuék tovább mennek én pedig maradnék... Persze rengeteg dolgot tudok amit ők nem, de a matekkal meg vagyok lőve.
Olyan szinten, hogy néha a tanár is csak néz, hogy hogyan jött ki Észak-Amerika...56 helyett...
De most őszintén, hogy kerül matek óra egy varázsló suliban? Hogy?
Csak néztem a lapot és vártam, hogy valami erő be szállítson a fejembe egy kis tudást, de semmi. Komolyan. SEMMI!
Azt hittem ott kapok agyhugyérgörcsöt. Igen van ilyen. És én elkaptam. El kell mennem orvoshoz sajna nem tudok levizsgázni tanár úr! Bár kétlem hogy a Mestert meg lehetne ezzel győzni.
Egyik pillanatban még a lapot "oldottam" a másikban meg már tárcsáztam is a számot.
-Helooooooooo! - próbáltam vidáman köszönteni, mire egy fáradt hang szólt vissza.
- Mit szeretnél?
- Honnan veszed, hogy akarok valamit? Hát már fel sem hívhatlak csak úgy? - igen...még mindig próbáltam vicces lenni.
- Onnan, hogy te nem szoktál ennyire unatkozni. Sőt ha jól emlékszem kiszoktál rúgni a házadból. - nevetett fel az az édes hang, amit úgy szeretek.
Elmosolyodtam és kicsit kínosan éreztem magam, hogy Natsutól kérek segítséget...megint.
- Kéne egy kis...segítség... - be sem fejeztem már félbe szakított.
- Matek?
-Aha.
- Miért nem kéred meg Levyt?
Nem tudtam, hogy magyarázzam el neki, hogy mikor Levyvel tanulok a végén mindig ő oldja meg helyettem én meg csak nyáladzom, hogy én is ilyen okos akarok lenni.
- Hát tudod...
A vonal másik végén hatalmas nevetést hallottam , majd, azt hogy felkel és mászkál a házban.
-Jó, vágom. - szekrény nyitódás. - Pár perc és ott vagyok.
- Oki. Szia!
- Szia. Happy! Indulunk!
-------------------------
Fél órával később sikerült kitölteni 3 oldalt az ötből!!
- Azt a ... -fogtam meg büszkén a tele írt papírosokat. - Egy zseni vagyok!
- Na és én? - kérdezte kissé megsértődve Natsu.
Mosolyogva átkaroltam és beszívtam az illatát.
-Te meg a zseniális tanárom vagy! Kérsz csokit?
A második mondatra felcsillant a szeme.
- Amúgy mit szólnál ha nem csak csokit kapnék?
Elpirulva néztem rá. - Mire gondolsz? - Erre a mondatra úgy nézett rám, hogy kezdtem azt hinni nincs is rajtam póló.
Megfogta egy hajtincsem és csavargatni kezdte. - A vizsga után elmondom.
Nevetett én , pedig mosolyogva kimentem a csokikért, hogy aztán tanulhassunk tovább csak most teli gyomorral.
(Helló! Itt Nat - ez a becenevem- ha tetszik a Lucy és Natsu shipes fejezet akkor kérlek szólj és a többit is hasonlóan folytatom, persze nem az összeset hisz szeretnék sokkal viccesebbeket és szomorú fejezeteket is! De ha sok a nyál akkor kérlek szólj! Köszi!! <3 A következő fejezetben találkozunk! )
