Komolyan nem tudom hogy csak én vagyok e nagyon izgulós vagy a többiek nem azok és ezért látszom annak, de igen csak zavaró tényező ha teleírt tanuló cetlik segítségével akarsz letenni egy olyan vizsgát, amin az órák felét átaludtad.
Imádkozva leültem a leghátsó padba és megfogadtam, hogy ha ezen átmegyek soha többé nem fogok aludni törin. Soha!
Még akkor is ha minden másodpercet ólomsúlynak érzek és még akkor sem, ha bele döglök az unalomba.
Éreztem, hogy izzadság cseppek csorgadoznak a hátamon és a homlokon. Kedvemet már csak az derítette fel, hogy mikor Gray meglátott az első hozzá intézett mondata ez volt:
- Úristen, Lu hogy nézel ki?! - mindjárt jobb kedvem lett e kedves szavaktól.
Erza éppen légző gyakorlatokat végzett, Natsu pedig valami kitekeredett pózba feküdt mellette arra ébredve, hogy Erza háton csapja mondván a csakráji, így nem áramlanak rendesen. Álmos, véreres szemekkel rámeredt, majd inkább vissza feküdt aludni.
Én csak néztem a ahogy mindenki körülöttem be csavarodik és őrjöngve várják, hogy vége legyen a napnak és azt tervezgetik mit csinálnak ha ennek vége... Hát épp ez az!
Úgy éreztem magam, mintha ennek soha sem lenne vége és örökké ott kell majd ülnöm gyomor görcsel. Míg én világmegváltó gondolatokon törtem a fejem valaki úgy gondolta, hogy jobb lenne ha nem ő törné a fejét hanem valaki más ő helyette.
Felpillantottam és mondom milyen látvány fogadott:
Gazille megfogta a vállánál az alvó Natsut - aki megjegyzem semmit nem érzékelt ebből az egészből - és fejjel lefelé állította. Miközben már a lábánál tartotta a "csomagot" és felállt a padra az áldozat időközben felébredt.
- Te meg mit...?
Mindenki érezte, hogy túl későn reagált és a feje már koppant is a kemény fa padon.
-Na érzed a tudást? - nevetett Gazille.
-Nem haver még egy kicsit!
Én, Levy és Wendy tátott szájjal néztük a jelenetet, hogy ezek meg mit csinálnak, de úgy gondoltuk egészségesebb a szervezetünknek és minden agysejtünknek ha nem kérdő jelezzük meg a dolgot.
-Hmm ez tetszik! - csillant fel Erza szeme és a következő pillanatban 18+ os jelenet hölgyeim és uraim! Gray leszakadt gatyája után vetődött, miközben Erza őt kergette, hogy "ők is mókázzanak".
Jobb oldalra néztem: Luxus valami parizer féléhez üvöltözött, amit kiejtett az ablakon.
Nem bírtam tovább. Nevetnem kellett. A gyomor görcs feloldódott és éreztem, hogy elönt a melegség. Ez csak egy vizsga. Meg tudom csinálni!
30 perccel később
Hát...nem volt olyan rossz mint hittem. Igaz hogy leizzadtam vagy 5 kilót és többször is szívinfarktus kaptam hogy esetleg lebukok, hogy Wendy lapjára tapasztottam a figyelmem nagy részét és a saját lapomnak korántsem szenteltem ekkora figyelmet.
Mondhatni vérbeli vizsgázó vagyok!
Natsuék nem tudom hogy csinálják. Nem puskáztak, nem lestek senkiről csak beülték és megírták. Én komolyan nem értem őket...Pedig az ő agyukkal nem tudom hogy sikerülhetnek mindig jól.
Néha elgondolkodom, hogy biztos ők is onnan származnak e ahonnan én és nem mindig jutok arra az egyértelmű következtetésre, hogy nyíltan ki merném állítani "igen'"
Viszont Wendynek nagy hálával tartozom, amiért bármennyire is utál csalni még is segített nekem így mikor épp pakolgatta a cuccait a táskájába kihasználtam az alkalmat, mikor senki nem figyelt.
-Hé! - szóltam oda. - Köszönöm! Életmentő vagy!
-Igazán nincs mit. De azért legközelebb ne ilyen feltűnően puskázz. Amikor elment melletted komolyan azt hittem kiesik a szívem!
Jajj de aranyos ez a kislány aggódott értem! Megeszem!
-Nekem mondod? Amúgy te hogy vagy ennyire okos? Mármint nem vagy fiatalabb sokkal?
-Nem sokkal de pár évvel valóban fiatalabb vagyok. A mester úgy gondolta jobb ha a többiekkel járok egy osztályba.
-Hogy érted?
-Hát...-mutatott körbe- nézz körül. A családommal természetesen.
-Khm...értem. - nem tudtam mit mondhatnék -Nem szeretnél át jönni? Hálám jeléül meghívnálak egy kis sütizésre!
-Az nagyon jól esne köszi! - karolta át a vállam Natsu majd Gray és valahogy odakeveredett Gazille is. Végül mindenki és az összes szem kíváncsian rám szegeződött.
Persze nem azért hogy jöhetnek e hanem hogy mikor indulunk. Megszoktam, hogy nekik lényegtelen információ a kulcs, ajtó és etikett használata. Beengedik ők maguk.
-Hát akkor...induljunk!
otthon
Meg sem lepődtem, mikor hallottam, hogy valami drágának tűnő és igen törékeny holmim a földön találta magát. Túl boldog voltam, hogy sikerült túl lennem a vizsgák nagy részén és közeledik az év vége! Istenem azok a nyarak! Életem legjobb pillanati nem az osztályban kezdődnek az biztos!
Gray, Natsu és Gazille valami "pasis" dologról susmorogtak és közben hevesen csapkodták a levegőt. Tulajdonképpen nem érdekelt miről beszélnek, az nnál inkább minek a csapkodás.
Wendyvel ellentétben Erza már vagy 5 szelet sütit kivégzett és követelte a hatodikat is.
Lassan feltápászkodtam és kimentem a konyhába.
-Azt hiszem beviszem az egész tepsit... - egyszer csak éreztem hogy valaki megragadja a vállam és nekinyom a falnak. Natsu olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem a lélegzetét az arcomon. Hihetetlen milyen felelőtlen de milyen tökéletes!
-Tudod... létezik az a megoldás egy beszélgetés megkezdéséhez, ami valljuk be kényelmesebb. Mondjuk egy kanapé meg süti? - emeltem fel a tepsit egy kis távolságot csempészve kettőnk közé. De nem tartott sokáig mert kivette a kezemből és letette a pultra, majd tovább nézett a szemembe. Kezdtem magam kínosan érezni és a hajamat csavargattam zavaromban.
- Tudom.
-Oké. - Én a cipőmhöz beszéltem csak hogy tisztázzuk...
-Lucy...eljössz velem a fesztiválra?
Oké...egy kissé ledöbbenhettem, mert úgy néztem rá, mint aki megőrült és halkként tátogtam rá.
-Nem tudom... - ekkor még ennél is közelebb hajolt és szinte éreztem ahogy vibrál a bőre. Tűz forró volt, de kellemesen meleg az érintése.
-Kérlek.
- Oké szólok a többieknek... - akkorát csattant a falon a keze, hogy azt hittem odajönnek a többiek, de senki sem mozdult. Én pedig be voltam kerítve. Nincs kiút!
-Nem. - nézett mélyen a szemebe. - Kettesben.
Annyira elpirultam hogy éreztem, ahogy elönt a forróság.
- Most viccelsz velem?
- Nem.
-Kedvelsz?
- Azt hiszem igen. - tipikus Natsu...
