Első nap az új suliban. Vége általános iskolás éveimnek, jön a nagybetűs élet ahogy elmondta minden tanár tavaly májusban.
Úgy látszik az eső nem akarja abbahagyni folyamatos zujogását. Kinyitom esernyőm és útnak indulok.
Wao első nap még időben kiérek a busz elé, sőt még várnom is kellett. Ritka az ilyen alkalom, de kicsit gáz lenne első nap elkésni.
Felszálltam a buszra és leültem a hátsó ajtó előtti székre.
Úristen, de izgulok pedig csak a buszon vagyok. A busz elindult és szerencsémre minden buszmegállóban megállt így később érek a suliba.
Aaa a szemem. Húztam össze szemem a napfény vakítása miatt. Megérkeztünk. Már csak a suliba kéne eltalálni. Aish de szar a memóriám.
-Szia. -érintette meg a vállam egy kedves lány.
-Szia. -fordultam felé.
-Te is a Hinddon Gimibe jársz? -kérdezte félénken mire bólogattam. -Remek! Megyünk együtt?
-Persze. Jó, hogy találkoztunk nem talaltam volna el a suliban. -nevettem fel kínosan.
-Erre jók a véletlenek. -mondta mosolyogva és beértünk az iskolába.
Az előtérben a büfé állt ahol egy kedves néni köszönt. Egyszerre köszöntünk vissza amin mosolygott.
-Egyébként Anna Petesron vagyok. -nyújtotta kezét.
-Nicole Parker. -ráztunk kezet.
Ő leült a leghátsó padba mig én a harmadikba. Lassan megtelt az osztály és kis hangzavar is termett.
-Jóóó reggelt. -jött be egy férfi. -Én vagyok az osztályfőnökötök. Örülök a találkozásnak. Habááár van pár ismerős arc.
Eddig jófej. De ilyet nem szabad mindani itt romlik el minden.
Ismertette a szabályokat, leírtuk az órarendet és megkaptuk az egyenruha.
-Tanár úr szerintem Adam nem jót kapott hisz az nem szoknya. -mondta az egyik srác mire mindenki nevetett.
-Oké akkor menjünk le a könyvekért és mehettek haza. -csapta össze a kezét a tanár.
-Szia, hogy hívnak? -jött hozzám a mögöttem ülő lány.
-Szia, Nicole. Téged?
-Lisa.
-Ez aranyos mint oviban. -mondtam és nevetett egy kicsit.
Mindenki megkapta a névre szóló könyv kupacát és felvettük a terembe. A lépcsőn élvezet volt felvinni. Már majdnem felértem mikor a fele leborult én meg majdnem mondtam valami nagyon szépet.
-Segítek! -állt mellém valaki.
-Köszönöm. -mondtam és ahelyett, hogy odatta volna elindult vele.
-9/c ugye? -kérdezte és bólogattam. Letette a asztalra majd újra megköszöntem. -Ugyan -legyintett -Remélem még találkozunk. -mondta és távozott.
-Figyelem! Gyerekek! -kalimpált a kezével a tanár. -Örülök, hogy igy össze barátkoztatok, de most ide figyeljetek! -monda és hírtelen csend lett a teremben. -Holnap már tanulási van és az az egyenruhában gyertek! Viszont látásra.
Az osztály kórus képp köszönt és távozott. A vállam mindjárt leszakad a hátammal együtt. Aaa hol van már a busz?
Hazaérve ledoptam magam és nagyot sóhajtottam.
-Elő nap és elfáradsz? -kérdezte Tomas és ráült a hátamra.
