A Sárkánykirálynő

Kilencedik Fejezet

Nem volt jó előérzetünk a srác láttán. A lányokkal rémülten néztünk össze. Sokkolt minket a tudat, hogy talán Edward lehet az...
-Mi van?? - türelmetlenül és kissé idegesen vonta magára a figyelmet Tyler.
-Öhm... - kezdtem valami magyarázatot keresni, mire a telefonom csipogni kezdett. SMS jött, ami nagyon nyugtalanító volt. A feladó ismeretlen, de ez állt benne: "A városban van!"
Megmutattam Fibyéknek. Egyértelműen megijedtek.
-Diana! - fordított maga felé Tyler - Mondj már valamit!
-Én... - újra az idegenre néztem volna, de már sehol sem volt - ...most mennünk kell!
-Hová? - értetlenül fogta meg a kezem, mikor már indultam volna. Anyáék úgy néztek rám, mint egy dilinyósra.
-Fontos dolgunk van! Nincs időm, majd később megmagyarázom! Annyit kérek, hogy maradjatok itt! - kirántottam a kezem az övéből, és futólépésben távoztunk onnan.
Kavarogtak a gondolataim. Nagyon féltem. Pár percig csak csendben baktattunk, aztán megálltunk egy mellékutcában, ahol kevesebb az ember.
Látszott rajtam, hogy szét vet az ideg. Fiby közelebb jött hozzám, és megfogta a vállam.
-Diana! Nyugalom! Nem lesz semmi baj! Tudom, hogy könnyű mondani...de hidd el! Győzni fogunk!
-De...de én... - ziháltam.
-Meg tudod csinálni! Képes vagy rá! Hiszünk benned! - átölelt, amit viszonoztam. Majd Emma és Nicky is csatlakozott.
Halmozódott bennem az energia és az adrenalin. Egyre jobban.
-Milyen aranyos! - nevetett fel tőlünk nem messze valaki. A hang irányába fordultunk, és mind a négyen összerezzentünk.
-A három grácia... - mosolygott, majd közvetlenül a szemembe nézett - ...bocsánat. Most már négy. - egyikünk sem mert megszólalni. Nagyot nyeltem.
-Elvitte a cica a nyelveteket?
-Te... - kezdte Fiby halkan.
-Igen, bizony. Én vagyok Edward. - vigyorgott a képünkbe - Végre van szerencsém megismerni titeket...és úgy érzem, számítottatok rám.
Teljesen lefagytunk. Remegett a lábam, a szívem majd kiugrott a helyéről. Valószínűleg egy és ugyanaz a gondolat járhatott a fejünkben: Mi lesz most...?!
Egyenként mutogatni kezdett ránk:
-Nicky...Emma...Fiby...és... - elgondolkodott - ... Diana...?! Igazam van? - nem adtam választ.
-Hmm...tudtam! - villantotta ki fogsorát.
Sóhajtott egyet, majd a szó szoros értelemben játszani kezdett a tűzzel.

-Egészen meg vagyok lepve. - mondta, tekintetét rám szegezve - Talán nem sikerült a sárkányok bizalmába férkőzni? - nem értem, mit akar ezzel.
-Hagyd békén! - szólalt meg Fiby magas hangerővel. Közben lehetett észlelni a növekvő feszültséget, és egyre több ember gyűlt körénk. Csodálkoztak a tüzet idomító fiún. Próbáltak találgatni, vajon hogy csinálja...
-Vagy csupán nem elég nagy az önbizalmad? - folytatta Edward, mit sem törődve Fibyvel - Tudod kedveském, ha eddig kudarcot vallottál, ezután sem lesz másképp. - mondta nekem, majd a lányokhoz fordult - Erről tud egyáltalán?
-Tessék? - kérdeztem aggodalmas arccal.
-Ne hallgass rá! - szólt Fiby élesen.
-Ugyan már! Most miért kell szegény lányt becsapni? - lépett közelebb hozzám Edward, majd farkas szemet néztünk - Ha valóban Te lennél a királynő, már réges régen sikerült volna azzá válnod. - kifejezéstelenül fürkészett.
-Diana! Ne higyj neki!
-Pedig így van. - felém hajolt, és suttogni kezdett. Minden szót kihangsúlyozott - Belőled nem lesz Sárkánykirálynő! Soha!
-HAZUG! - kiáltott rá Fiby, mire Edwardot hirtelen elöntötte a méreg, és rátámadt. Tiszta erőből neki ment, és Fiby a falnak csapódott. Egy-két ember le akarta fogni, mire lángolni kezdtek a karjai. Mindenkinek földbe gyökerezett a lába.
-NEEE! - üvöltöttem. Ezután felgyorsultak az események.
Villámszórással letepertem Edwardot. A két lány Fibynek segített. Az emberek sikongatva rohanni kezdtek a Főtér felé.
Edward felkelt, majd lángcsóvákkal lesújtott rám, de kivédtem. Nevetni kezdett.
-Az biztos, hogy ma NEM LESZ KEGYELEM! - a zsebéből elő kotort egy sípot, és megfújta. Pár másodperc alatt felbukkant a Fekete Hadsereg.
-Semmi esélyetek sincs a 120 párducom ellen! - vicsorítva közeledtek felénk az óriási vadmacskák.
-Valóban? - Robin jelent meg az égen, és leszállás közben jól arcon verte Edwardot, aki megint talajt fogott.
Hála istennek, közben a lányok jelt adtak...
-Jól vagytok? - állt meg mellettem Molly.
-Igen! - válaszoltam.
Edward ismét feltápázkodott, szájáról letörölte a vért és megállt velünk szemben. Egy kis hatás szünet után végül elkiáltotta magát:
-TÁMADÁS!! - a vezény szóra üvöltve kezdtek el rohanni az állatok. Nagy részük a Főtér irányába indult, a többi minket készült megtámadni.
-Menjetek, gyorsan! Védjétek meg az embereket! Mi feltartjuk Edwardot! - adta ki a parancsot Robin. Habozás nélkül tettük, amit kellett. Nicky jaguár, Emma ló, Fiby farkas alakot öltött. Én pedig maradtam a hollónál.