A Sárkánykirálynő

Harmadik Fejezet

Augusztus közepe van. Már egy hónap eltelt Bella halála óta, de még nem tudtam túl tenni magam rajta. Nagyon hiányzik, olyan mintha ki téptek volna belőlem egy darabot. Amikor eszembe jut, elterelem a gondolatokat, nehogy ismét össze zuhanjak. Arra gondolok, hogy milyen gyorsan megy az idő. Két hét múlva újra iskola van. Nehéz lesz évet kezdeni, ha ilyen meleg idő lesz, mint most is.
Viszont ahogy elnézem, nem ártana rendet rakni a szobámban.
Ruhák a földön, az ágyon, a székben, mindenhol...a szekrényt kivéve. Mindent ki hajigáltam a nagy bosszankodás közepette. Ott ültem a nagy kupacok között és morogtam.
-Ahjj...ilyen nincs! Nem hiszem el, hogy egy nyavalyás göncöt sem találok... - már rendesen hisztiztem, mint egy 10 éves kislány.
-Mi baj, Diana? - nézett be kérdően anyám az ajtón.
-Fogalmam sincs, mit vegyek fel a buliba...
-Jaj édesem, csak akad valami alkalomhoz illő...hmm...várj csak egy kicsit! - elgondolkodott és kiment. Na igen, életem első buliján nem akarok toplákul megjelenni. Valami különleges kell...főleg mivel Todasko egyik legjobb szórakozóhelyére megyünk a barátnőimmel. Patrisa és Daisy már alig várják, hogy végre valahára én is csatlakozzak hozzájuk egy kis kiruccanás erejéig. Nagyon izgatott vagyok! Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás.
Elég szokatlan, hogy nemcsak el lettem engedve, de anyu még fel is ajánlotta, hogy elvisz engem kocsival este hatkor, és értem jön tízre.
Anyáék biztos úgy vannak vele, hogy én folyton elzárkózom a világ elől, ezért nem árt egy kicsit kimozdulnom. Bár természetesen kizárólag akkor, ha a két arany szabályt betartom. Mindenki ismeri. Nem állok szóba idegenekkel, és szigorúan mértékkel fogyasztok alkoholt.
Nem értem, mire ez a nagy aggodalom.
Egyrészt nem vagyok egy társasági ember, sőt, ha valakit újonnan megismerek, szinte meg se nyikkanok, félénk természetem miatt. Másrészt nem szeretem az alkoholt. Szóval igazán nincs mitől tartaniuk.
-Megtaláltam! - széles mosollyal az arcán jött vissza anyu egy dobozzal a kezében.
-Mi ez? - kíváncsiskodtam.
-Még fiatal koromban ezt viseltem az első bálomon. Tündököltem benne...aztán a szekrény mélyén végezte. De tudtam, hogy még szükség lesz rá! - kinyitotta a dobozt, és egy fehér-rózsaszín, pántos álom ruhát vett ki belőle.
-Te jó ég, anya...hisz ez...gyönyörű! - kezembe vettem, és elkezdtem nézegetni. Teljesen magával ragadott, annyira tetszett.
-Próbáld csak fel. Ó, ja ez még hozzá jár! - egy fekete magassarkú cipőt nyomott a kezembe, hátulján egy masnival.
-Csodálatos! Köszönöm! - átöleltem, majd felpattantam, beszáguldottam az emeleti fürdőszobába. Fel vettem a ruhát, és szóhoz sem jutottam. Soha nem voltam még ilyen nőies. Pont jó volt rám, a cipő is tökéletes! Kijöttem, és anyám elé álltam.
-Ohh, istenem...Diana, nagyon csinos vagy! Jól áll!
-Köszi, anyu! - el voltam ájulva.
-Begöndörítem a hajadat, mit szólsz?
-Rendben, ez jó ötlet!
Ezután kifestettem a szempillám, amit nem sűrűn szoktam. Talán azért, mert nem szeretem mély barna szemeimet. Valahogy jobban tetszene ha kék lenne.
Jöhet egy kis szájfény.
Hmm...magamra se ismerek. Huhh, ennyi izgalom...Már nagyon várom az estét!

Miközben a város felé tartottunk, beszélgettünk az autóban. Láttam, hogy anya kicsit szorong, félt engem.
-Kicsim, kérlek ígérd meg, hogy...
-Tudom, tudom. Anyu, nem fogok senki ismeretlennel szóba elegyedni, és rá se nézek az alkoholos italokra - vágtam közbe - ezt garantálom.
-...vigyázz magadra! - mosolyodott el.
-Vigyázok, ne aggódj!
Csak, hogy öcsém se maradjon ki a társalgásból, előre hajolt a hátsó ülésről, hogy hízelegjen:
-Tesó, nagyon szép vagy!
-De édes vagy, köszönöm! - meg pusziltam.
Amint beértünk Todaskoba, görcsbe szorult a gyomrom. Ideges voltam, hisz nem igazán tettem még ki otthonról a lábamat. Hirtelen szembe világított egy hatalmas tábla: "Cherry Bar" felirattal.
-Itt is vagyunk. - állt félre anyu az út szélén.
-Nagyszerű! Már látom is a lányokat... - Patrisa és Daisy jól kicsípték magukat. Észre is vettek, oda jöttek a kocsihoz. Ki nyitottam az ajtót.
-Diana! Végre itt vagy! Már nagyon vártunk! Hú, de csini vagy! Üdv, Mrs. Knight! Helló, Johhny! - nagyon izgatottak voltak.
-Sziasztok, egy pillanat. - anyámhoz fordultam - köszi mindent! Szeretlek! - átöleltem, amit viszonzott. - Szia tökmag!
-Pápá! - intett nekem Johhny.
Ahogy kiszálltam az autóból, pár tekintet rám szegődött, amitől kivert a víz.
-Készen állsz? - kérdezte Patrisa.
-Azt hiszem... - haboztam kicsit, majd megindultunk befelé. Lenyűgöző hely. Nagy táncparkett, kivilágított pult, hatalmas diszkógömb, fények, üvöltő zene, és rengeteg fiatal. Egész jó a hangulat. De nekem még szokatlan ez a nyüzsgés.
-Mit adhatok? - szólt hozzánk az egyik pultos lány.