Smaragdzöld szemeim

6. fejezet

Egy szerelmes fiú elhatározása

恋人の少年の決意

Már legalább két órája gyakorolt kint karddal a kezében. Már nagyon unta a dolgot, de még mindig nem sikerült teljesítenie a feladatot. Sakura nagyi azt adta neki parancsba, hogy tanuljon meg egy varázsigét a kardjával. Elsőre úgy gondolta, hogy biztosan könnyű lesz, de most már kezdte feladni. Szusszant egy percet, majd tovább folytatta.

- Ember, ki valaha voltál, s valamikor leszel! Hatalmaddal és tehetségeddel váltsd valóra akaratomat és teljesítsd! Tűzz, égess halálra mindent, most az egyszer!- ordította torkaszakadtából Haku.

Csodák csodájára sikerült elsajátítania a varázsigét. Ennek bizonyítékaként a kard hegyénél aprócska kék tüzecske pislákolt. Ő is egy tűzdémon volt, akárcsak Amadare esetében, előző nap.

- Nos, tüzecske- szólította meg Haku a démont. – Nőj meg!

A tűzdémon a parancsot teljesítve egyre nagyobbra nőtt.

- Jól van, így jó leszel!- mondta Haku. – Most pedig repülj körbe engem!

A tüzecske szépen körberepülte gazdáját. Mikor ez megvolt, vékonyka hangon megkérdezte:

- Haku- sama, most már elmehetek?

- Igen. Köszönök mindent- mondta a fiú. A tüzecske pedig szépen, lassan, pislákolva egyet- kettőt, kialudt. Haku, aki roppant elégedett és boldog volt, fogta magát és kardját helyére tolva bement a házba.

- Nagyi! – kiáltotta.

Az imént szólított nagymama megjelent a konyhaajtóban, kidugva fejét.

- Na, sikerült, kicsim?- érdeklődött.

- Igen, megcsináltam- újságolta a fiú.

- Akkor jó. Teljesen meg vagyok elégedve veled. Ügyes vagy! – dicsérte meg Hakut.

Még beszélgettek egy kicsit, majd a fiú elnézést kérve és fáradtságára hivatkozva elvonult a szobájába. Belépve azonnal az ágyhoz, pontosabban a leterített futonhoz rohant és ledőlt rá. Nagyon fáradtnak érezte magát. Ez a fajta tanulás minden erejét felőrölte. A kardja technikáit bezzeg milyen könnyen el tudta sajátítani. De ezek a varázsigék meg a megidézett démonok... Kész, ezt már tényleg nem tudja megcsinálni- gondolta Haku.

Ezek a démonok, melyek egy- egy elem lelkei voltak igazából, egyáltalán nem voltak gonoszak és gazdájuk parancsát kérdés nélkül teljesítették. Így hát volt tűz-, víz-, föld- és levegőlélek. Minél erősebb volt valaki, annál több lelkecskét tudott megidézni. Volt, aki mind a négy lélek démonjait tudta irányítani és volt olyan is, aki csak egyet vagy egyet sem volt képes az uralma alá hajtani. Természetesen azért vannak kivételek. Vannak olyanok is, akik a kardjuk technikája által uralták a démonlelkeket. Amadare és Hinami is ilyen volt. És ráadásul nem csak ez a négy elem volt jelen, hanem ezek módosulata is. Hinami jégdémonjai a vízlelkektől származtak. Az is fontos, hogy a démonidézéshez nem kellett kard. Ugyanakkor, ha azt is használják, több démont tudnak megidézni, mint anélkül. Így a katana felerősítette a varázsigét. Ezt Sakura is elmagyarázta Hakunak.

*

Megcsörrent a telefon. Sosem várta, hogy megszólaljon. Nem szeretett telefonálni és meghagyta, hogy csak akkor hívják fel, ha vészhelyzet van. Fordítva ez már nem volt igaz, bár ő mindig csak akkor zavart másokat, ha az nagyon fontos volt. Gyorsan felkapta és beleszólt:

- Tessék, Hanami Kuro beszél.

- Kuro! Anyád vagyok- jelentette be Sakura. – Van pár dolog, amiről szeretnék veled beszélni. Haku szemeiből fekete könnyek folytak. Lehetséges, hogy a tea okozta?