Anicét - a Tiszta szívű

2.

Egy másik forró, nyári napon ismét meg volt beszélve, hogy a régi lőtér környékén gyülekeznek. Nagyon szerették ezt a helyet, itt érdekes módon senki sem háborgatta őket, mintha a felnőttek elfelejtkeztek volna erről a helyről, vagy csak a látóterükből esett ki.. Pálma érkezett elsőnek, s gondolta a bódéban várja meg a fiúkat, mert nagyon erősen tűzött a nap, árnyékban is volt vagy 40 fok, ami ebben az időben nem volt ritkaság, de mégis igen kellemetlen volt. Lassú léptekkel sétált a kislány, és közben kicsit el is gondolkodott. Hosszú, mézszőke haját egy copfba fonva hordta, olyan tipikus kislányosan, végén kis mackóval díszített hajgumival fogta össze. Éppen azon gondolkodott, hogy ma valahogyan olyan elviselhetetlen a meleg, mintha a levegő meg sem akarna mozdulni, egyszerűen meg lehet fulladni. De amikor idáig ért a gondolkodásban, valami furcsa szag is megcsapta orrát, pontosan nem is tudta ezt is honnan érzi, vagy talán csak hallucinál már valamit a nagy melegtől.. Két napja már nem játszottak itt, mert a fiúk sem értek rá. Aztán mára lett a csapat körbetelefonálva, még nem tudták előre mit csinálnak majd, no de az ilyen 8-9 éves gyerekeknél nem okozott igazán sosem gondot. Hirtelen az jutott eszébe, hogy elrejtőzik a bódémaradványban, és jól ráijeszt a fiúkra. De aztán a tréfa valahogy eléggé visszájára sült el, mert hamarosan az ő sikítását hallhatta, aki a közelben volt, és Anicét éppen a lőtér dombja mögött hajtotta már az öreg biciklit. Egyből fölismerte Pálma hangját, és még gyorsabban kerekezett, egyszerűen nem bírta felfogni vajon mi történhetett, ilyesmi nem volt jellemző. És éppen megpillantotta a kislányt a szájára szorított kezével kiszaladni a főhadiszállásról..
- Pálma, mi történt? - kiáltott oda, de a kerékpárt már le is dobta a földre. A kislány nem tudott megszólalni, csak mutogatott a romos kis épület felé; szemében iszony lakozott, finom vonású kis arcát eltorzította a rémület. Anicét benézett a kis építménybe.
- Te jóisten! - kiáltott fel, és ő is szájára szorította a kezét. Szeme elé nem az itt megszokott látvány tárult, tartottak itt néhány szeméttelepről összeguberált holmit, ők ezt berendezésnek használták, de fel volt minden dúlva, és középen hanyatt feküdt egy élettelen férfi, kinek éppen szemgolyóján mászott át egy légy, mely egészen tágra volt nyitva. Arcát máris kikezdték a patkányok, a nagy meleg hatására a test hamar bomlásnak indult, és mikor meglátta a tetemet már egyből tudta hova tenni azt a rothadásszagot, ami az ő és Pálma orrát is megcsapta. Nem tudtak szóhoz jutni. Hosszú percekig nem, jó pár méterrel az épület mellé mentek, és leültek a földre, a porba, most ez sem zavarta őket, a tűző napot még csak észre sem vették, ami pedig irgalmatlanul perzselte tarkójukat. Ekkor érkezett meg a csapat három hiányzó tagja: Tamás, Ákos és Roland.
- Na, mi a pálya? - kiáltott feléjük vidáman Ákos, és egy bőrlabdával eltalálta Anicét fejét, aki meg sem mozdult, pedig máskor halál várt volna arra, aki ilyet merészel vele tenni.
- Gyerekek.. Egy hulla van a főhadiszálláson! - kiáltott fel ehelyett.
- Hogy mi!? - kérdezgették kórusban a fiúk, majd egyenként benéztek a kis épületbe, és ők is elég elzöldült arccal csatlakoztak a társasághoz.
- Szerintetek? - kérdezte Anicét. A többiek a vállukat vonogatták. Gyerekek voltak még ők a javából, életükben nem láttak még ilyet, az iszony inkább csak azért telepedett rájuk, mert szaga volt, és ember volt..
- El kell innen tüntetni! - szólalt meg végre Tamás. - Mert ha szólunk a rendőröknek, lezárják ezt a helyet, és akkor bizony hol játszunk?
A többiek is fontolóra vették az ötletet, igaza van ez az ő helyük, és nehogy már emiatt kelljen elhagyniuk, vagy felhívni rá a felnőttek figyelmét!
- Valakinek hoznia kéne ásót, lapátot, és elföldeljük - adta az ötletet Roland.
- Figyeljetek - szólt Anicét. - Ez nem jó, én tudok jobbat. Kell valami talicska, és elszállítjuk innen. Tudjátok, a Kiserdő mögött van egy kút, oda visszük, és ledobjuk.
A gyerekek egymásra néztek. De senkinek sem volt ellenvetése, és ezen a napon a szövetségük talán még szorosabbra fűződött.