My tatty everyday [Befejezett].

16.rész

Kinyíltak a szemeim és egy kórházban feküdtem. Először eszembe sem jutott hogy mi is történt, de lassan rá jöttem. Jessica nénit láttam magam mellett aki épen alszik egy székben.
- Jessica néni! -mozgattam meg a vállát hogy felkeljen.
- Mi a baj Kelly?.-Kérdezte könnyes szemekkel.
-  Eric, Eric hol van?
- Eric egy másik szobában van.
- Én látni akarom!
- Most még nem kelhetsz fel.
- De én látni akarom.
- Majd ha jobban leszel.-ere már nem feleltem semmit csak bólintottam egyet.

2 héttel később!

Engem már ki engedtek a kórházból mert nem ért olyan sérülés mint Ericet de már Eric is épül fölfelé. Már alig várom hogy ki engedjék és a karjaiba fogjon.
- Kelly! - halottam Jessica néninek szomorú hangját. Gyorsan le szaladtam és kérdő szemekkel néztem rá
- Mi a baj?
- Kelly Eric-nel minden jó volt épült fölfelé de valami hiba lett és, és, és....-szipogot
- És mi van Jessica néni, ne kinozon már!.-orditottam miközben a vállát szorongattam.
- Eric meg..,meghalt!- csuklott el a hangja.
- Mi? Ez, ez nem lehet. Hogy ?- gondolkodás nélkül szaladtam a kórházba nagyon messze volt de olyan düh volt bennem mintha csak egy méter lenne. Oda értem és az orvoshoz mentem.
- Igaz hogy Eric meg, meghalt?
- Mi mindent meg tettünk de sajnos igen Meghalt!
- Nem ez nem lehet.- szaladtam a szoba felé ahol feküdt még az ágyon, fal fehéren. Nem is tudtam hogy mit tegyek, csak be rontottam és a mellkasára hajtottam a fejemet, és ezeket mondtam:
- Azt mondtad soha sem hagysz magamra, azt hogy fel neveljük ezt a gyermeket ami a hasamban van, és azt hogy..- tört ki belőlem még jobban a sírás.
Csak ültem a székben és Eric mellkasára hajtva a fejemet sírtam.

2 nappal később.
Ma van az Eric temetése, már többet nem látom, nem érint meg, nem súgja a fülembe hogy nagyon szeretlek, és már nem fogunk egymás mellet feküdni és nem fogja a fejet a hasamra tenni és beszélni a kis babának a hasamba hogy: Egy olyan gyönyörű lány leszel mint anyukád, ha pedig fiú olyan helyes mint apukád.
A temetőben álltam és láttam ahogy Ericet le engedik a földbe. Nagyon rossz érzés  volt nézni és arra gondolni hogy egy apa nélküli gyermekem lesz. Mit mondjak majd neki ha elmegy az iskolába és meg kérdezi hogy anyu énnekem hol az apukám engem miért nem visz ő iskolába mint valamelyik gyeremeket, vagy nekem nincs is apukám, ha meg kérdezi mit mondjak?
Eltemették Ericet, mindenki el ment és már magam néztem a sírját. Le ültem mellé és szép emlékeinkre gondoltam. Eltelt a nap haza mentem és rögtön a szobámba mentem fel és sírtam, míg el nem aludtam.
" Ha el megy valaki akit nagyon, szerettél már leg inkább te is elmennék."